Eljutottunk hát idáig is. A miniszterelnök dulakodni kezd egy országgyűlési képviselő transzparensének megszerzéséért.

Mégis, mire számítottak? Varga Judit meglepődni méltóztatott az uniós költségvetés tervezetén.

Ha a feje tetejükre állnak is a Fidesz kommunikációs szakemberei az M1 propagandagépezetétől a KESMA médiagóleméig, akkor sem tudják úgy tálalni a tegnapi eredményeket, hogy az elleplezze a mosolyuk őszinteségének hiányát.

Megnéztem újra Borkai 1988-as szöuli gyakorlatát. Azt, amellyel harmadmagával felült a lólengés világának tetejére. Lélegzetelállító, hátborzongatóan gyönyörködtető volt most is. Koncentrált, tűpontosságú.

Hogyan is szokták mondani a hazai labdarúgás színvonalán mozgó szakértőink? Engem valahogy mindig lenyűgöz a szakmaiságuk.

Műtét után, lábadozás közben az ember sajátos optikán keresztül látja a dolgokat.

Valaki válaszoljon már nekem arra rendkívül egyszerűnek tetsző kérdésre, hogy miért nem hagyjuk meg a hitet az ember legszemélyesebb, legbensőbb ügyének?

Elnézem ezt a mérhetetlen tolongást az önkormányzati választások előtt, s hálát adok az égnek, hogy ezekben a napokban nem az állandó lakhelyemen tartózkodom.

Magyarországot ezúttal onnan érte éles kritika, ahonnan néhány hete még jóval barátságosabb hangokat remélt.

Vannak helyzetek, amikor a hallgatás az egyetlen hiteles reakció. Amikor olyanok mennek el, akik a legkülönbözőbb okokból fontosak a számodra.