Mégis, mire számítottak? Varga Judit meglepődni méltóztatott az uniós költségvetés tervezetén.

Pedig zavarba ejtő elemek nem igazán vannak a koncepcióban. Olyanok meg pláne nincsenek, amelyre jó ideje nem lehet volna számítani. Olyanok se nagyon, amelyekre – érintettként – Magyarország ne készülhetett volna fel, sőt, amelyeket normális hozzáállással és némi nyitottsággal az intő jelekre, ne kerülhetett volna el még idejekorán.

Persze szerepjáték ez is. Ahogy a vezér távollétében, miközben Orbán Viktor épp a Türk Tanács előtt igyekezett fényezni saját nemzetközi jelentőségét, az itthon maradottak közül néhányan – főként a vesztesek – mérhetetlen bátorságról tanúbizonyságot téve, kritikai véleményeket is merészeltek megfogalmazni nemzetünk vezető erejének az önkormányzati választásokra való felkészületlenségével összefüggésben. Jó régen hallottunk hasonlóról. Vakmerőség kell ehhez, ami mindent elárul a Fideszen belüli viszonyokról. Különösebb jelentősége persze nincs a dolognak, mert miután a vezér a kipcsak vér révületéből visszatér a hazai rögvalóságba, nyilván pillanatok alatt rendet tesz a sorok között. De addig lehetett egy kis demokráciát játszani, méghozzá a nem illiberális fajtából.

Most meg el lehet játszani ezt a naiv, s egyben felháborodott csodálkozást a következő 7 éves költségvetési ciklus várható pénzügyi kondíciói miatt. Félek, ez a jelenlegi rezsim valamit nagyon nem ért az Unióból, s az abban betöltött saját szerepéből. Varga Judit tágra nyílt szemekkel csodálkozik azon, hogy bizony, a Közép-Európából nézve távoli, ám az itthon is létező euroszkepticizmusból táplálkozó brexit, a források beszűküléséhez vezethet. Csak fohászkodnunk lehet, nehogy eszébe jusson valamelyik nagyokosnak a Fidesz stratégia gyárában, hogy amennyiben a britek túlélik a szakítást – persze, ha lesz, és valóban túlélik azt –, akkor nekünk is sikerülhet. Sajnos ebben a kérdésben aligha vagyunk az Egyesült Királysággal bármilyen tekintetben összevethető helyzetben.

Orbánék legfeljebb abban bízhattak, tegyük hozzá, némiképp joggal, hogy az uniós jog és intézményei olyan lassan őrölnek, hogy a hatalmát további évtizedekben számoló miniszterelnök regnálásának időszakában az Eu úgyis képtelen lesz tényleges hátrányt okozó módon megregulázni a renitens országokat. Tévedtek. Régóta hallható az új költségvetési ciklus várható megszorításai miatt meghúzott vészharangok zúgása. Tartok tőle, nem vettük elég komolyan.

Orbán politikája vagy valóban pusztán a megúszásra játszik, vagy tényleg nem érti, miért összeférhetetlen Trócsányi személye a biztosi poszttal? Miért nem lehet élelem nélkül hagyni a tranzitzónában a menekülteket? Miért nem lehet kontroll nélkül, a projekteket jócskán felárazva költeni az Uniótól kapott pályázati pénzeket világításra, útépítésre, vagy bármi másra. Miért nem lehet az egyensúly felrúgása nélkül olyan médiakoncentrációt végrehajtani, mint a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány létrehozása? Miért nem lehet megvétózni egyetlen tagállamként az Unió közösségi érdekeit szolgáló határozatokat, ahogy azt Magyarország a legutóbb is tette Törökország szíriai beavatkozása előtt? Miért nem lehet kivonni magunkat a migrációval összefüggő közösségi megoldás kísérletek végrehajtásából? A felsorolást órákon keresztül lehetne folytatni.

Varga a finn elnökség tervezetét elfogultnak tartja. Miért is? Mintha jó ideje mást sem akarnánk, mint megállítani Brüsszelt. Hát, most úgy tűnik, Brüsszel megáll. Miért is nem lehetett kormányzati szinten számítani a kohéziós források csökkenésére? Egyáltalán, mi bajunk lehet azzal, ha az EU-s támogatásokat a jogállamiságot számon kérő feltételekhez kötik? Hát jogállamban élünk, vagy nem? Vagy tényleg nem felelünk meg az ilyen kritériumoknak? Ja, hogy közösségi szinten nincs meghatározva a jogállamiság fogalma? Mi tart vissza bennünket attól, hogy kezdeményezzünk egy ilyen definíciót?

A szédületes karriert befutó Varga Judit egyáltalán nem tartozik a naivák közé. Pontosan tudta, mi várható a költségvetési tervezettől. Tudta, tudhatta, hogy miniszterként is lesz vele dolga. Ennek ellenére önmagában már az is figyelemre méltó, hogy nem a gazdaságért felelős miniszterelnök helyettes, Varga Mihály szólalt meg először a kérdésben, hanem a jogállami kérdésekben érintett igazságügy miniszter. Mintha már a kollektív vita előtt előre menekülnénk.

Képek forrása: hvg.hu / euronews / kecsup.hu / 444.hu