A Lánchíd budai hídfője. Politikai demonstráció. Dudaszó.

Most ez tényleg így fog menni a továbbiakban? Beszólogatunk mindenkinek?

Amilyen egy hatalmon lévő politikai erő, olyan a sajtója. Amilyen a kormány, olyan a sajtója. Amilyen egy miniszter, olyan a sajtója. Amilyen a miniszterelnök, olyan a sajtója.

Jól emlékszem, mekkora felháborodást váltott ki szinte valamennyi jóérzésű emberből, amikor 1992. október 23-án szélsőjobbosok egy csoportja kifütyülte Göncz Árpád köztársasági elnököt, megakadályozva ezzel, hogy elmondja ünnepi beszédét. Értetlenül álltunk a jelenség előtt.

Annyi nézeteltérés, annyi véleménykülönbség után szinte felemelő érzés, hogy Orbán Viktor végre előállt egy olyan kijelentéssel, amellyel fenntartások nélkül tudok azonosulni.

Engem már annyiszor átvertek az életem során. Nem a kifejezetten személyemnek szóló félrevezetésekről beszélek. Ostoba, aki hagyja magát.

Süti épp valami repdeső bogár után vetette magát a hazaúton.

Tudják mi a jó a blogírásban? Ahogy leírom ezt az egyszerűnek tetsző kérdést, máris összetetté válik a dolog.

Ebben az áprilisi derengésben hajlamos az ember megfeledkezni arról, hogy baj van a világban.

Ideje hozzászoknunk egy új beszédmódhoz.