Ebben az áprilisi derengésben hajlamos az ember megfeledkezni arról, hogy baj van a világban.
A nap ugyanúgy ragyog a kéklő égboltról, mint bármikor az évnek ebben a szakaszában. A rügyek pontosan úgy duzzadnak, ahogy máskor április elején. A harkályok, mókusok és minden más élőlény a természet rendje szerint teszi a dolgát. A furcsa csak az, hogy az utcán szinte senki. De ma valahogy ez sem nyomasztó. A csend, az életnek ez a kicsit lelassult hullámzása inkább nyugalmat áraszt.
Semmi érzékelhető jele annak, hogy zuhan a forint árfolyama, hogy talán már vasárnapra nem lesz elegendő lélegeztetőgép New Yorkban, hogy Orbánnak nincs ideje foglalkozni a Néppárt aggályaival, hogy egyenruhás kórházparancsnokok felügyelik az egészségügyi intézményeket, hogy a hivatalos adatok szerint a koronavírussal fertőzöttek száma meghaladta az egymilliót, ám az ausztrál országos tisztifőorvos szerint a valós szám ennek akár az 5-10-szeres is lehet. A veszélynek ebben a ragyogásban nyoma sincs. A Duna-parton most „meleg van, nyugalom és fény”.
Eszembe is jut, hogy könnyelművé tehet ez a hangulat. Erőt kell majd vennem magamon, hogy a szokásos rutinról nehogy megfeledkezzek. A séta után cipőt, ruhát levetni, kutyát letisztítani, aztán alapos szappanos kézmosás. Tényleg nehéz egy láthatatlan, de mindenütt megbúvó ellenség ellen küzdeni. S még ki tudja meddig? Ki tudhatja előre, milyen korlátozásokra lesz még szükség. Ki tudja, milyen további intézkedéseket követel meg ez a borzalmas járvány, mire végül sikerül legyűrni. Mert, hogy legyűrjük, az biztos.
Talán jobb volna világszerte egyformán nekifeszülni. Persze igaz az is, nincs két egyforma ország, nincs két egyforma helyzet. Akadnak, ahol többekkel hasonló utat járnak, s akadnak unortodox megfontolásokat követők is. Mára azonban még az sem világos, melyik út merre vezet. Kína leküzdötte a vírust. Vagy nem. Észak-Koreában hivatalosan máig nincs nyoma. Türkmenisztánban még a használatát is betiltották a koronavírus szónak. Elgondolkodtató, hogy a svédek mintha megkísérelnék, persze folyamatosan kontroll mellett, elengedni, azt remélve, így hamarabb lesznek túl az egészen. Van államfő, aki úgy véli, talán veleszületett képessége, hogy ért a koronavírushoz is. A németek – saját bajaik közepette is – segítő kezet nyújtanak Olaszországnak. Olasz betegeket visznek Németországba, hogy enyhítsék az észak-olasz egészségügyi intézmények túlterheltségét. Mi másról szólna az EU, ha nem erről?
Úgy tűnik, mindenki másképp csinálja. Portugália is. Vannak a világon olyan országok, amelyekben a katolicizmus rendkívül mélyen gyökerezik. Ahol a szavakon és a különböző deklarációkon túl valóban mélyen megélt, s a mindennapos cselekvéseket is átitató módon van jelen ez a vallás. Aztán vannak demokráciák, amelyekben a szavakon és a különböző deklarációkon túl valóban mélyen megélt, s a mindennapos cselekvéseket is átitató módon van jelen mindaz, amit demokráciának nevezünk. És vannak olyan országok, ahol a katolicizmus és a demokrácia kézen fogva járnak. Portugália, azt hiszem, ilyen ország.
A CNN számolt be a portugál minisztertanács bejelentéséről még március 31-én: június 30-ig, tehát határozott időre, teljeskörű állampolgári jogokat biztosítanak a járvány idejére mindazon migránsoknak és menedékkérőknek, akiknek az ügye elbírálás alatt áll a portugál bevándorlási hatóságoknál. Vagyis azok számára, akik nem illegálisan tartózkodnak az ország területén. Szerintem ez annak ellenére felemelő, a keresztény értékeknek megfelelő lépés, hogy a racionalitás is ezt diktálja. Azt remélik tőle, hogy a döntés csökkenti az egészségügyi kockázatot a bevándorlási hatóságoknál, a határok mellett szolgálatot teljesítők körében, s a migránsok és menedékkérők esetében is.
Miután március 18-án kihirdették a szükségállapotot, António Luís Santos da Costa portugál miniszterelnök sietve kijelentette, a lépéssel nem a demokráciát függesztették fel. Nem ismerem behatóan a portugáliai politikai erőviszonyokat. Nyilván vannak, akik hisznek da Costa-nak, s lehetnek szép számmal kritikusai is. Ám az, hogy ott egyáltalán elhangzott egy ilyen mondat, a jelen körülmények között rengeteget jelenthet azoknak, akik még szeretnének hinni a demokráciában. Aztán ki tudja? Lehet egészen magas körökben is legyinteni erre az egész portugál sztorira, hogy nem más, mint a CNN-től származó fake news.
Képek forrása: hirmagazin.eu / index.hu / ec.europa.eu / vivatravel.hu
