Régóta figyelem Orbán militáns megnyilvánulásait.

Tegnapelőtt virágba borultak a liliomfák. Igen, így: liliomfák.

A Nemzeti Alaptanterv módosítását követő hullámverést után a digitális átállás és a távolléti oktatás ismét a hazai köznevelés problémáira irányította a figyelmet.

Mennyire kell Maruzsának lenni ahhoz, hogy irritáló ostobaságokat hordjon össze az ember?

Nem az a legnagyobb probléma, ha egy rendszer embertelen. Nem is az, ha a vezetői, képviselői arcátlanul és nyíltan korruptok, hazugok és erőszakosak. Ilyen mindig volt, van és lesz is. A tömegeknek mindig megvannak az erre méltó válaszai. Egyik pillanatról a másikra tüntetnek el egész garnitúrákat.

Ha valakinek, hát egy megtakarításokkal nem rendelkező miniszterelnöknek tudnia kell, milyen az, amikor az ember pusztán – ahogy mondani szokás – bérből és fizetésből él.

Utálom, ha nem értem a dolgokat. Márpedig a tegnap kihirdetett veszélyhelyzet közoktatást érintő intézkedéseit továbbra sem értem. Ráadásul a kormány ma rátett még egy lapáttal.

Annyira megfogadtam, hogy ehhez a járványügyi helyzethez nem szólok hozzá.

A távollét ezúttal hosszabb lett, mint ahogy terveztem. Persze volt rá jó okom.

Azt reméltem, tegnap sikerült kiengednem a gőzt. Tényleg hihetetlenül felbosszantott az a ballagós videó, amelyet ma már a rendőrség is vizsgál.