Régóta figyelem Orbán militáns megnyilvánulásait.
Kétségtelen, élvezi a katonásdit. Kezdve a pocakos tisztekre tett ironikus megjegyzésétől, az akciótervekben, akciócsoportokban és operatív törzsben gazdag kommunikáción keresztül, egészen a hétfőtől a kórházak élén megjelenő egyenruhás kórházparancsnokokig. Értik ugye? Egyenruhás kórházparancsnokok! A miniszterelnök a rendkívüli jogrend időszakában talán maga is legszívesebben egyenruhában irányítaná Magyarország viharos tengeren hánykódó hajóját.

Az igazi megoldást, a „maradj otthon” nagyon is helyes elvének érvényesülését nyilván az jelentené, ha a kisebb településeken, vagy akár a nagyobb városok körzeteiben lehetővé tennék az internetes, telefonos, vagy akár egy cetlin az ajtóra kifüggesztett rendelést, bevásárlást és kiszállítást. Tudom, sokan segítenek maguktól is. De teszem azt az önkormányzatok által koordinálva ez akár működhetne is, s akkor 65 fölött tényleg maradhatna bárki otthon.

Orbán viselkedésében azonban jóval több van e célracionalitásnál. Látjuk, hogy olykor fáradt, hogy ezer százalékon pörög, ahogy ilyenkor el is várható. Ám ő ezt a mostani szerepkörét mintha mindenekfölött még élvezné is. Talán most van igazán elemében. Most érezheti úgy, hogy minden szál az ő kezében fut össze, s egyben minden szálat maga mozgat. Talán úgy érzi, ez a szerep régóta járt neki. Ebben a szituációban nem igazán kell mérlegelnie. Megkérdezi a szakembereit, levonja a következtetéseket és iránymutatás ad, parancsokat oszt. A szavai megkérdőjelezhetetlenek, a döntései megfellebbezhetetlenek. Óriási felelősség van a vállán, de ő nem fog összeroppanni e felelősség súlya alatt.
Nem tudom, miféle frusztrációk állhatnak egy ilyen hatalmi lubickolás hátterében. S ebben a helyzetben még csak közvetlen érdek, politikai számítás kutatását sem tartanám indokoltnak. Mintha ezúttal egyedül valami tiszta örömelv biztosítaná cselekvéséhez az energiát. Most végre tényleg azt tesz, amit akar.
Nincs szükség diplomáciai finomkodásra. Tudjuk, ez az egyik gyenge pontja, Kézcsók, zsebre vágott kéz, az elegancia hiánya, verbális bumfordiság, populizmus. Most – reményeink szerint – valódi következmények nélkül küldheti el melegebb éghajlatra Marija Pejcinovic Buricot, az Európa Tanács főtitkárát azzal, hogy „ha Ön nem képes segíteni nekünk a jelenlegi válsághelyzetben, kérem, legalább tartózkodjon a védelmi erőfeszítéseink akadályozásától”. Később ezt kiterjesztve fogalmazta meg, tudniillik szerinte nincs itt az ideje, hogy az EU-ból okoskodjanak, s – ismétlés a tudás anyja – „ha már segíteni nem tudnak, mert nem tudnak, akkor legalább ne akadályozzák a magyarokat”. És talán még büszke is erre a szókimondó bumfordiságra.
Na, ehhez képest jött ma a hír, hogy az EU 37 milliárd €-val segíti a járványban érintett országokat, amiből 5,6 milliárd €-t juttat Magyarországnak. A teljes összeg durván 15 %-át. Akár a tagállamok számát, akár az országok befizetéseit, akár a népességet nézzük, kiemelkedően magas ez az arány. Ez 2.000 milliárd forint körüli összeg. Had’ ne nézzek most utána, eddig mennyit költöttünk, s mennyit szánunk ezután a hazai költségvetésből a járvány elleni védekezésére. A most Magyarországnak megítélt összeg töredékét. Ennyit arról, hogy az EU nem tud segíteni, sőt, akadályozza Magyarországot a védekezésben.
Lehet persze erre is hülyeségeket mondani, hogy ez a mi pénzünk, ez jár nekünk, meg hivatkozni a befizetéseinkre, csak nem érdemes. Ha hálásnak lenni rosszul is esne, hát legalább a pökhendiségből vegyen vissza, Mr. Orbán! Ránéztem az origo.hu-ra. Nem szeretnék valótlant állítani, s bocsánat, ha tévedek, de mintha nem látnék semmit erről a hírről, holott a pestisracok.hu már március 19-én beszámolt az Európai Bizottság kohéziós alapokat érintő elképzeléséről. Ennek fényében érdemes átgondolni Orbán szavait. A 2.000 milliárd pedig, úgy tűnik, nem éri el az Origo ingerküszöbét.

Amúgy az EMMI puszta léte arról árulkodik, hogy Orbán rendszerében nincs szükség önálló egészségügyi, önálló oktatási, önálló kulturális és tudományügyi, önálló sport, s a jó ég tudja még milyen minisztériumra. Egy ilyen vízfejet vezetni bárki, így Kásler számára is lehetetlen vállalkozás. Talán ezért nem, egy elhibázott kormányzati struktúra miatt nem elég, hogy a veszélyhelyzetben felelős vezetők irányítsák a kórházainkat. Talán ezért van szükség már a kórházak élén is egyenruhás kórházparancsokokra.
Képek forrása: hvg.hu / napi.hu / kaposvarmost.hu / facebook.com / index.hu