Tegnapelőtt virágba borultak a liliomfák. Igen, így: liliomfák.

Sokan keverik a tulipánfával, de az 20 méter fölé is megnő, s a leveleinek a formája az, ami tulipánra emlékeztet. Ezzel szemben a liliomfát leginkább cserjének, vagy kisebb fának lehet nézni. Lánykori nevén magnolia. Vagy inkább öreglány nevén, hisz a legrégebbi lenyomatai Magyarországon is 19 millió év körüliek. Mint a legtöbb rendes növénynek, ennek is van családja (liliomfélék) és nemzetsége is, melynek névadója.

Dísznövénynek is tetszetős, de én főleg a virágát imádom. Kár, hogy viszonylag rövid ideig gyönyörködtet, de a magam részéről inkább hiszek a liliomfának, ha a tavasz érkezéséről van szó, mint bármely, mézzel megvesztegethető mackónak. Szóval tegnapelőtt virágba borultak, s nekem olyan jó kedvem kerekedett, hogy elhatároztam, megírom. Így kell, ugye? Legyünk csak pozitívak!

Történt azonban, hogy mire hazajutottam, s gép elé keveredtem, metsző széllel betört a hidegfront. Megtanultam, jobb nem elkapkodni a dolgokat. Tegnapelőtt virágba borultak a liliomfák. Ez tény. De vajon tény lesz-e másnap is? Még egy egyszerű blog bértollnoknak tartott publicistája sem engedheti meg magának, hogy megkérdőjelezzék a hitelességét. És mennyire igazam volt. Másnap reggel a szél tovább süvöltött, a hideg a kabát összehúzására késztetett. Még mielőtt a szememre vetnék, mi a francot kerestem járvány idején az utcán, elárulom, hogy a kutyát vittem le.

Ebben az arktikus légtömegben a liliomfák virágai összehúzták a szirmaikat. Sőt, ahogy láttam, több húsos szirmot meg is tört a szél. A törésvonalak mellett pedig ez a gyönyörű színorgia barnulni kezdett. Mintha egyetlen éjszaka alatt száz évet öregedtek volna ezek a tünemények. Már egyáltalán nem a tavaszt idézték, hanem idős falusi nénik cserzett arcát. Ebből most hogy fabrikáljak pozitív hírt? Ha azzal állok elő, hogy virágba borultak a liliomfák, látszólag megtévesztem az olvasóimat. Ha meg azzal, hogy milyen hirtelen megöregedtek, az a vád érhet, hogy rémhíreket terjesztek. Hagytam inkább az egészet a fenébe.

És milyen igazam volt. Holnap ugyan még nem tudja elfogadni az országgyűlés a veszélyhelyzet korlátlan időre való kiterjesztését, s vele a nyilvános megszólalások rémhírré minősítését követő büntethetőségét, de a dolog legfeljebb napok kérdése. Azt most hagyjuk is, hogy Condorcet hogyan minősíti a se alkotmányos, se időbeli korláttal nem rendelkező hatalom gyakorlóját. (Hálával tartozom a kiváló rendezőnek, hogy a vonatkozó idézetre felhívta a figyelmet az egyik közösségi portálon.) A nem legitim, a zsarnoki és az elfogadhatatlan túl erős kifejezések akkor, amikor a liliomfák virágba borulásáról szerettem volna írni. Meg aztán amúgy sem tehetünk a törvényalkotói kétharmad ellene semmit azon túl, hogy a nemtetszésünket hallatjuk.

Az viszont komolyan aggaszt, hogy a szólás szabadságának miféle önkorlátozását fogja eredményezni az a jogszabály, amely 1-től 5 évig terjedő börtönnel tervezi fenyegetni a rémhírterjesztést. Ehhez is hozzá kell tenni, hogy nem mintha nem volna már eddig is lehetőség eljárás alá vonni bárkit a rémhírterjesztés miatt. Hogy lesz ez? Nikotintól megsárgult ujjú hivatalnokok bújják majd a végtelenül ostobán balliberálisnak kikiáltott sajtó hasábjait, a bloggerek felületeit, meg a közösségi csatornákat, hogy valami kapaszkodóra leljenek, s ledöntsék a másképp gondolkodás utolsó bástyáit is? Mondjuk ebben a bevándorló- és sorosellenességbe révült, börtönbiznisszel és a romák jogtalan támogatásával ijesztegetett országban volna tippem, rémhír dolgában kiknek kellene legelőször a körmére nézni.

A Fideszre oly jellemző narráció most azt süvölti, hogy az ellenzéki képviselők néhány napra megakadályozták a járvány elleni hatékony védekezés zökkenőmentes folytatását. Persze ők majd, mármint a Fidesz-KDNP ezen a helyzeten is úrrá lesznek. A kormánypártokat igazából cseppet sem érdeklik Szabó Tímea alkotmányos aggályai, se az, hogy az ellenzéknek a rendeleti kormányzás elvével a jelen körülmények között nincs semmi baja. Meghosszabbítását megszavaznák. Bajuk az új, szükségtelen törvényi szabályozás előterjesztésével van, amely Európában példátlan felhatalmazáshoz juttatná a kormányt.

Szóval, talán jobb is, ha már most óvatos vagyok a liliomfák virágba borulásával. Jobb, ha időben gyakorolja az ember az óvatosságot. Persze nem hinném, hogy így is könnyen megúszhatnánk a rémhírterjesztés vádját. Mégis, kihasználva azt a pár napot, amely az új törvény hatályba lépéséig még hátra van, összeszedve minden civil bátorságom, had’ kiáltsam felelőtlenül bele a világba: tegnapelőtt virágba borultak a liliomfák.

Képek forrása: botanikaland.hu / ecured.cu / facebook.com / hg.hu