Ezúttal nem vagyok hajlandó utánanézni, valóban így van-e, vagy sem, mert azt hiszem, nem tudnám elviselni, hogy egy ilyen valósággal szembesüljek.

„Arra kérünk, hogy állj a történelem jó oldalára … Arra kérünk, hogy viselkedj valódi európaiként”.

Bár a magam részéről az évszázad meghatározó eseményei közé semmiképpen ne sorolnám – ahogy azt meglepően sokan teszik –, szó nélkül nyilván nem mehetek el én sem labdarúgó válogatottunk tegnapi wolverhamptoni vitézsége mellett.

Nem vagyok közgazdász. Így aztán nehezen, s feltehetően olykor tévesen értelmezem a világban zajló gazdasági és pénzügyi folyamatokat.

„Van valami a levegőben…” A Halott pénz dala zümmög a fülemben.

Hazudik, füllent, átver, becsap, megtéveszt, lódít, megvezet, átbasz, hülyét csinál belőled, megtéveszt, ámít, ferdít, hantáz, ködösít, hülyít.

Na, most kezd igazán elegem lenni ebből az egészből. Úgy istenigazából.

Azt hiszem, Magyarország a normális hazáért folytatott küzdelemben végképp elesett.

Anglia déli részéről nézve valami sajátos akusztikája van minden hazai történésnek.

Lesznek itt bajok. Napok óta töröm a fejem azon, hogy kerülhetett egyáltalán képbe a pár napja beiktatott köztársasági elnök asszony.