A miniszter hosszasan figyelte kontúr nélküli körvonalait a párában úszó, összemaszatolt fürdőszobatükörben.

Azzal váltunk el legutóbb, hogy másnap újra jelentkezem, mert nagyon bosszant valami.

Én nem tudom, másutt hogy mennek a dolgok. Mi több, talán nem is akarom tudni. De ettől, ami itt van, hánynom kell.

Lassan kezdek megijedni magamtól. Hogy a szervezetemben keringő fájdalomcsillapítók okozzák-e, vagy épp ellenkezőleg, valami fajta elvonási tünetek az adagok csökkentése miatt, nem tudom.

Esküszöm, ha a szívemre hallgatnék, akkor most a Tudósoktól inkább a Gyere be a diszkóba című nótáról kezdenék hosszabb értekezésbe.

Áll a bál az Operaház Billy Elliot előadása körül. Nem kell nagy bátorság ahhoz, hogy bevalljam, nem olvasom a Magyar Időket.

Dőlnek a milliárdok a magyar labdarúgásba! A búsképű edzőjétől megvált Felcsút a hírek szerint úgy egymilliárdot költött játékosok vásárlására.

A barátok támogatása mérhetetlenül sokat segít, ha kórházba kerül az ember. Én legalábbis úgy vagyok vele, hogy a látogatásaik fizikai értelemben is erőt adnak, ha írnak, az a szívemet melengeti, de ha elhiszik, ha nem, érezem azt is, amikor „csak” gondolnak rám.

Amikor az ember kórházban fekszik – szerintem a legtöbben így vagyunk ezzel –, mindig máshova vágyik.

Legutóbb azzal jelentkeztem, kiszámíthatatlan, mikor leszek újra olyan állapotban, hogy jelentkezhessek. Nos, azóta eltelt, ha jól számolom, hat nap, s jelentem, kezdek visszatérni a narkózisból.