Még mindig nem a Hír Tv-ről fogom elmondani a véleményemet. Lehet, azt lassan el is kellene engednem, pedig igazán nem volna szabad hallgatni róla.

Nem bagatell játszmák zajlanak a hazai politikai erőtérben.

Orbán 2018-as tusványosi beszéde olyan nagyívűre sikeredett, hogy a tegnapi nap folyamán egyetlen szuszra képtelen voltam összegezni mindazt, ami vele kapcsolatban az eszembe jutott. ( előzmény...)

Kell ahhoz némi mazochizmus, hogy az ember Orbán-beszédeket hallgasson, olvasson. Bennem talán most azért tombolt ez a szenvedés utáni vágy, hogy egyéb bajaimról elterelje a figyelmemet.

Nem nagyon ment a gépelés a napokban. Hogy őszinte legyek, most se nagyon megy. Írom hát lassan, ballal csupán egy ujjal, mint régen, de írom, mert ki kell írnom magamból.

Közhely, hogy a július-augusztus uborkaszezon a politikában. Tudja fene, én ezt valahogy nem érzékelem.

A magyaros receptek jelentős része kezdődik azzal, hogy az apróra vágott hagymát üvegesre pirítjuk.

Vége. A franciák megnyerték. Ennyi volt. Mivel én is a bűvös majdnem tízmillió közé tartozom, nyilván már önmagában ettől is szakértője vagyok a sportágnak.

Fura dolog a bizalom. Rengeteg minden egyszerűen nem működik nélküle.

Háromszoros hurrá! Az örömöt is tanulni kell.