Nemtelen, rút, ocsmány támadás érte ismét hazánkat. Méghozzá nem is akárhonnan és nem is akárki részéről.

Gyakran csak nézek, mint a moziban és nem értem, mi folyik körülöttem?

Azt beszéli már az egész város, hogy a Rogán féle hivatal figyel. Hát, csak óvatosan! Mert ha az ember magára vonja a hivatal figyelmét, abból jó nem származhat.

Ha valami mellett százezernél is több aláírás gyűlik össze egy tízmillió körüli országban viszonylag rövid idő alatt, az bizony elég súlyos állásfoglalás.

Úgy tűnik, a kormányfőnek, aki Atlaszként egy egész ország terheit cipeli a vállán, akkora szüksége van a „könnyű melóra”, mint egy falat kenyérre.

Van, hogy a szavak kapitulálnak. Néhány lépést megtesznek hátrafelé, s fejet hajtanak az előtt, amit megosztani képtelenek.

Apad a Duna. Amennyiben a vízszint magassága a politikai stratégia részét képező elem volna, a kormányzati kommunikáció nyilván találna rá olyan magyarázatot, amely vagy pozitívumként tálalná ezt a tényt, vagy összefüggésbe hozná a hazánkat érő nemtelen támadásokkal.

A tények makacs dolgok, ezt mindenki tudja. A szó meg elszáll, de ha leírják, képes keményen szembesíteni önmagával azt, aki egykor kimondta.

Piroskában tökéletesen meg lehet bízni. Nekem a keresztneve kifejezetten tetszik, bár a benne jelenlévő színárnyalat bizonyos helyzetekben okozhat ideológiai nehézségeket.

Annyira vártam ezt az utazást. Kicsit munka, kicsit családi program, de akad benne lehetőség a lazításra is, s ami a lényeg, London!