Na, most kezd igazán elegem lenni ebből az egészből. Úgy istenigazából.
Bár Magyarország – lassacskán örökös – miniszterelnöke túlzott következetességgel aligha vádolható, mégis azt gondolom, az általa meghirdetett stratégiai nyugalom jegyében aligha illő háborús hisztériát gerjeszteni. Nem, nem arra utalok, hogy az Oroszországgal szemben bevezetni tervezett EU-s szankciókkal kapcsolatban egyenesen atomcsapást emlegetett, bár nyilván ez sem hatott megnyugtatóan béke és szabadságszerető idegrendszerünkre. Sokkal inkább a mai naptól életbe lépetetett háborús veszélyhelyzetre.
Nem volnék őszinte, ha azt írnám, szinte tapintható volt az a rezignált melankólia, amely a járványügyi veszélyhelyzet közeledtével kiült Orbán arcára az utóbbi hetekben. Mégis, ha valakibe szorult egy cseppnyi empátia, képes elképzelni, milyen rohadt fájdalmas lehet átérezni, amikor szép lassan kicsúszik a kezedből a szinte totális kontroll. Az olyan rendeletek elfogadásának lehetősége, amelyek segítségével bizonyos törvények alkalmazása elkerülhető. Vagy – bizonyos abszolútnak tekintett jogoktól eltekintve – az alapvető jogok gyakorlásának felfüggesztése, illetve korlátozása. Ha megszoktad, bizony kutya nehéz lehet lemondani minderről.
De most itt a mesteri megoldás. Játszd újra, Sam! És ő játssza. Amit megkaparintott, azt eszébe sincs többé kiengedni a markából. Érvekre persze egyáltalán nincs már szükség. Ám ha nagyon kekeckednék valaki, hát nyugodt szívvel odavethető elé az állítás: az Oroszország elleni szankciókkal és a menekülthullámmal együtt jelentkező feladatok ellátásához nélkülözhetetlen a rendkívüli jogrend fenntartása. Ezt célozza a Kormány 180/2022. (V. 24.) Korm. rendelete. Már a címtől is könnybe lábad a szemem: „az Ukrajna területén fennálló fegyveres konfliktusra, illetve humanitárius katasztrófára tekintettel, valamint ezek magyarországi következményeinek az elhárítása érdekében veszélyhelyzet kihirdetéséről és egyes veszélyhelyzeti szabályokról”.
Orbán számára mégis a rendelet 2. §-a lehet a legkedvesebb: „A Kormány a veszélyhelyzet magyarországi következményeinek elhárításáért felelős kormánytagként a miniszterelnököt jelöli ki.” Nincs ebben semmi új, hiszen a járványügyi veszélyhelyzet ugyanilyen feladatokat és ezzel együtt jogosultságokat biztosított a számára már hosszú hónapok óta. Ilyen körülmények között legfeljebb az lehet bosszantó, hogy a Szent Koronát eddig még nem sikerült átvinni a Karmelita kolostorba. Ha már egyszer sikerült olyan helyzetet teremtenie, amelyben gyakorlatilag azt tesz, amit akar, hát cseppet sem volnék meglepődve, ha úgy nézne a koronára, mint személyes tulajdonára.
Kövér igazsága kezd beérni. A fékek és egyensúlyok rendszere Magyarországon lassacskán tényleg odáig jut, hogy hülyeségnek nevezhető, s a legjobb talán tényleg legyinteni rá és elfelejteni. Én ostoba, naivan pozitív jelnek vettem, hogy egyre ritkábban hallom az illiberális demokrácia szókapcsolatot a NER narratívájában. Azt hittem, esetleg rájöttek, mennyire nem szerencsés egy ilyen jelző használata. Mostanra azonban kénytelen vagyok belátni, hogy ami itt van, az már valóban még csak illiberális sem. Meg persze demokrácia sem. Nem tudom mi. Valami Orbanisztán.
Még fülembe cseng, ahogy szinte szótagolva harsogta a főnök, hogy ebből a háborúból Magyarországnak ki kell maradnia. Nekem úgy tűnik, ezzel a veszélyhelyzettel most épp ő az, aki – tök feleslegesen – háborús hisztériát kelt. Tapasztalom, ahogy riadt magyar fiatalok nem azt mérlegelik, melyik külföldi egyetemen tanuljanak tovább, hanem azt, hogy nekik vajon milyen szerep jut egy ilyen szituációban. A neten terjednek dr. Kladek András ezredes szakértő nyilatkozatai arról, milyen feltételek esetén kezdhetnek aggódni a 18 és 50 év közöttiek. Mit mondjak, ez a helyzet minden, csak nem megnyugtató.
Stratégiai nyugalom ide, a rendeleti kormányzás által kiherélt parlamenti demokrácia oda, én mégis úgy látom, a járványügyi veszélyhelyzet közelgő vége nagyobb motiváló erővel bírhatott a háborús veszélyhelyzet kihirdetésében, mint az orosz-ukrán háború menetében időről-időre beálló tényleges változások. Magyarország a jelen helyzetben semmivel nincs nagyobb veszélyben, mint amekkora fenyegetést ez a konfliktus a kirobbanása óta jelent számára. Sőt, a következményeit is (menekültáradat, szankciók, gazdasági nehézségek stb.) lehetne jóval higgadtabban kezelni annál, mint ahogy – más európai országokéval szemben – azt a magyar kormány teszi. Szóval nekem meggyőződésem, hogy ez az egész sokkal inkább hatalompolitikai szarkeverés, mint józan válságkezelés.
Képek forrása: telex.hu (Facebook/Orbán Viktor) / hu.wikipedia.org / msn.com / pestisracok.hu
