Technikai jellegű közlemény: egy-egy blogbejegyzés nálam általában 2-2,5 flekk terjedelmű.

A Magyar Újságírók Országos Szövetségének meghatározása szerint egy flekk 1.800 karakter, más szóval leütés, azaz n. Hetente három alkalommal mondom el tehát a véleményemet 3.600-4.500 karakter terjedelemben. Úgy vagyok vele, hogy egy ilyen terjedelmű szövegben már értelmesen, ha kell érvelve, ha kell ironizálva, ha kell, az érzelmeket előtérbe helyezve, ha kell, objektivitásra törekedve el lehet mondani az észrevételeimet a világról. Ami ennél bővebb terjedelmet követel, arra más műfaj szükségeltetik. Használok olyat is.

Miért hozom ezt szóba, hiszen ez igazából belső ügy, nem is igazán tartozik az olvasóra? Leginkább azért, mert blogot írni valódi felszabadító élmény. Vagy legalábbis annak kellene lennie. Igazi kibeszélő show. Respektálható keretek között senki nem korlátoz abban, hogy miről, milyen stílusban, mekkora terjedelemben stb. beszélhetek. Én nagyjából megalkottam a saját szabályaimat, s igyekszem magam azokhoz viszonylag rugalmasan igazodni. Néhány troll lázálmai ellenére nem fizet érte senki, így aztán elvárásokat sem nagyon fogalmazhatnak meg velem szemben. Hitelesség, igényesség, s az emberi méltóság tiszteletben tartása. Ezek a legfőbb vezérelveim, s ha mégis létezik elvárás, amelyre tekintettel vagyok, az legfeljebb abban gyökerezik, hogy az olvasóim az eltelt évek során mindehhez hozzászokhattak és mára talán igénylik is.

Ezúttal mégis úgy érzem, nagyon a határán vagyok annak, hogy kilépjek ebből a feltételrendszerből. Az, ami Iványi Gáborral történik az utóbbi napokban, annyira méltatlan az ő több évtizedes erőfeszítéseihez, hogy arra legfeljebb méltatlan módon lehet megfelelően reagálni. Elnézve a felvételeket a NAV-attakról, szinte hihetetlennek tűnik az a viselkedés, ahogy az atrocitásokat fogadja. A képeken egy egész élet erőfeszítéseinek eredményei jelennek meg, konkrétságukban is szimbolikus formában. Wesley János Lelkészképző Főiskola, Wesley János Óvoda, Általános Iskola és Szakiskola, Wesley János Kiadó és Könyvesház, melegedő, konyha és kórház. Vessük már össze akár csak ezt azzal, amit a nemzet oligarchái adtak ennek az országnak. A Mészárosok, a Tiborczok, A Szíjjok, az Orbánok, a Garancsik és a többiek.

És akkor ennek az embernek állják el az útját némasági fogadalmat tett, azonosítószámot legalább viselő NAV-osok. Normális, emberi hangon feltett kérdésekre legfeljebb félszeg pillantásokkal felelnek. A rezsim által olyan helyzetbe hozott kisemberek ők, akik kénytelenek hülyét csinálni magukból. Nem engedhetik be Iványit azokba az ingatlanokba, ahol egyedül őt illeti a házigazda szerepe. Nem mutatnak fel semmiféle papírt, ami hivatkozás lehetne számukra arra, hogy egyáltalán ott tartózkodhatnak a Wesley János Lelkészképző Főiskola rektorának engedélye nélkül. Egyre csak ostobán vigyorognak a saját helyzetükön. Érzik ők is, hogy végtelenül gáz ez az egész.

A rezsimre mégis talán az a legjellemzőbb helyzet, amikor az egyik magasabb rangú NAV-os végre kimondja, hogy büntetőeljárással kapcsolatban helyszíni intézkedést hajtanak végre, ezért a sajtó munkatársait nem tudják beengedni a helyszínre. Mi a büntetőügy? – kérdezi Iványi. Mire az illetékes: Bent tudom elmondani. Itt tessék – kéri Iványi. A NAV-os erre bemegy és becsukja maga után az ajtót. A nyilvánosság kizárása. Ez vált az Orbán rendszer legfőbb stratégiájává az utóbbi években. Ránk, az állampolgárokra, nem tartozik semmi. S a számunkra a transzparenciát, az átláthatóságot biztosítani hivatott sajtó a NER legnagyobb ellensége lett. Nemcsak azoké, akiknek rejtegetni valójuk van, de azoké is, akik már nem merik, nem akarják látni, mit művel az a rendszer, amit ők juttattak hatalomhoz.

A Facebookon megjelent egy részletes bejegyzés arról, kiket lehetne, kiket kellene a NAV-nak vizsgálgatnia Iványiék helyett. Az üggyel kapcsolatban Gerendás Péter barátom is megosztotta a gondolatait. Én nem vagyok olyan galamblelkű, mint ő. Én nem tudom olyan szelíden elmondani azt, hogy mennyire aljas dolog így bánni egy emberrel, akinek erőfeszítéseit negyvenezren támogatják adójuk egy százalékával. Én nem tudok kulturáltan nyilatkozni arról, milyen alávaló dolog megfosztani egy közösségi szándékot egyházi státuszától, vagy épp tizenkétmilliárdnyi támogatástól. Én nem tudok békés szavakkal reagálni arra, ha egy számtalan rászoruló számára az egyetlen reményt adó ember egész életét a választási küzdelmek játékszerévé teszik. Én erre már csak káromkodni tudok. Ezúttal jócskán túl járok a 4.500 karakteren. Ilyen, amikor az embert elragadják az indulatai. Jobb lett volna talán mégis az eredeti tervemhez ragaszkodni. Kiszámoltam. 4.500 leütésbe épp 250-szer fért volna bele az a 18 n, ami tökéletesen visszaadta a dühömet. Igen, jobb lett volna egyszerűen 250-szer leírnom, hogy a jó k…

Képek forrása: facebook.com / atlatszo.hu / index.hu / euronews.com