Ha a döntéshozók időnként csak egy kicsit is komolyabban utána néznének annak, amit aktuálisan tönkre akarnak tenni, vagy egyenesen ki akarnak nyírni, egészen bizonyos, hogy kevesebb olyan bűnt követnének el, amit talán el sem akarnak követni.

Régi jó cimborám mesélte, hogy egy alkalommal felküldték a parancsnoki épület emeletére takarítani.

Nem bagatell játszmák zajlanak a hazai politikai erőtérben.

Orbán 2018-as tusványosi beszéde olyan nagyívűre sikeredett, hogy a tegnapi nap folyamán egyetlen szuszra képtelen voltam összegezni mindazt, ami vele kapcsolatban az eszembe jutott. ( előzmény...)

Kell ahhoz némi mazochizmus, hogy az ember Orbán-beszédeket hallgasson, olvasson. Bennem talán most azért tombolt ez a szenvedés utáni vágy, hogy egyéb bajaimról elterelje a figyelmemet.

Vége. A franciák megnyerték. Ennyi volt. Mivel én is a bűvös majdnem tízmillió közé tartozom, nyilván már önmagában ettől is szakértője vagyok a sportágnak.

Háromszoros hurrá! Az örömöt is tanulni kell.

Azzal váltunk el legutóbb, hogy másnap újra jelentkezem, mert nagyon bosszant valami.

Én nem tudom, másutt hogy mennek a dolgok. Mi több, talán nem is akarom tudni. De ettől, ami itt van, hánynom kell.

Esküszöm, ha a szívemre hallgatnék, akkor most a Tudósoktól inkább a Gyere be a diszkóba című nótáról kezdenék hosszabb értekezésbe.