A tények makacs dolgok, ezt mindenki tudja. A szó meg elszáll, de ha leírják, képes keményen szembesíteni önmagával azt, aki egykor kimondta.

Olyan furcsa volt ez a visszafogott várakozással teli csend. Néha az volt a benyomásom, mintha lankadt volna a kormány figyelme.

Szijjártó szája habzik. Csalást emleget.

Helyzet van. Méghozzá elég komoly. A súlyát kétség kívül az a több tízezer ember adja meg, amely tegnap már másodszor vonult az utcára, hogy hangot adjon az elégedetlenségének.

Jókora demonstráció készül holnap fél 6-kor az Operaház előtt. A győztesek között van, aki a létjogosultságát kérdőjelezi meg egy ilyen ellenzékinek mondott megmozdulásnak, van, aki az értelmét, van, aki a szervezők legitimációját tagadja és van, aki úgy en bloc köp az egészre.

Eddig bírtam. Ahogy ígértem, péntek óta itt a blogon semmi politika. De hát nyakunkon a vasárnap, s nyilván én is elmegyek szavazni.

Őszintén mondom, nem esik jól, de attól tartok, indítanom kell egy, "A hét leghülyébb politikai megnyilvánulása" című rovatot.

Nézem ezt az idióta plakátot. Azon már nincs mit borongani, hogy kitalálói mit gondolnak rólunk, magyarokról.

Úgy tűnik, a hidegben kedve kerekedik az embereknek levelet írni. A napokban az alábbittaláltam a postaládámban. Nem volt rajta se bélyeg, se feladó. Bár a megszólítás nyilván nemnekem szól, azt gondoltam, változtatás nélkül megosztom a blog olvasóival. Várom ahozzászólásokat.