Őszintén mondom, nem esik jól, de attól tartok, indítanom kell egy, "A hét leghülyébb politikai megnyilvánulása" című rovatot.
Egyszerű dolgom nem lenne vele, hiszen a politikából úgy ömlik az idiótaság a médiába, mint silóba a gabona. Egy ilyen rovatnak lennének állandó és alkalmi szereplői. Így, első blikkre az állandó megszólalók között nálam tutira ott lenne Németh Rezsi Szilárd, az alkalmiak között meg mondjuk Fazekas Földművelésügyi Sándor. Utóbbi is csak azért volna alkalmi, mert talán kevesebb médiafigyelem irányul az agráriumra. A párosuk viszont mindent vinne.
Történt, hogy a héten a Fidesz alelnöke, Németh Szilárd és a földművelésügyi miniszter, Fazekas Sándor közös kampányrendezvényt tartott Csepelen. A Soros-terv és a párt terheit öles vállain Atlaszként cipelő rezsibiztos késett a rendezvényről. A foghíjas széksorok előtt így a látszatra jóval fittebbnek tetsző miniszter ragadta magához a kezdeményezést. Valahol nagyon mélyen, legbelül, félszeg módon aprócska öröm pislákolhatott a szívében. Nincs itt a Szilárd. Így, határozott névelővel a személynév előtt. Kazinczy nyilván forogna a sírjában, de mi legyünk engedékenyebbek, hisz magyarázatot találunk e fülünket bántó nyelvi megoldásra is.
Szóval, Nincs itt a Szilárd. Eljött az én időm. Most végre odamondogathatok én is a Sorosnak. És belevág.
Olyan alapvetéseket fogalmaz meg, amelyeket alig másfél hónappal a választások előtt, valljuk be, nem árt tisztázni. Például azt, hogy rovart egyáltalán nem eszik a magyar ember. Ez több szempontból is megnyugtató kijelentés volt számomra. Már annyian, s annyi féle okra hivatkozva kérdőjelezték meg magyarságomat, hogy bizony szükségem volt erre a friss munícióra a védekezéshez. Jó, tudom, a formális logika szabályai szerint nem jelenthető ki, hogy nem eszem rovart, tehát magyar vagyok. Mégis, mostantól legalább bárki szemébe vághatom, hogy én olyan ember vagyok, aki nem eszik rovart.
Fazekas bebizonyította azt is, ha nem vetül rá Németh Szilárd árnyéka, képes ő tágabb, akár vallás-, vagy kultúrtörténeti összefüggések keretei között is gondolkodni. Márpedig a rovar zabálás fellazítja a keresztény Európa értékrendjét. Igaz, arra ezúttal sem kaptunk választ, miképp értelmezi a hazai kormányzó erő ezt az értékrendet. Többnyire arról szólnak a nyilatkozatok, hogy mi minden nem fér bele. Ezúttal azt tudtuk meg, hogy a rovarevés egészen bizonyosan nem.
Mivel a keresztény értékrend kérdésére a miniszter többször is visszatért, annyit azért had’ jegyezzek meg, hogy annak értelmezése aligha áll közel a katolikus egyházfő, Ferenc pápa interpretációjához. Ez akár józan paraszti ésszel végig gondolva is problematikusnak tűnhet. Ha pedig hallott már valaki a pápai tévedhetetlenség dogmájáról, amelyet az I. vatikáni zsinat hirdetett ki, akkor – főleg erkölcsi kérdések tekintetében – különösen az. Márpedig az elesettek megsegítésének keresztényi kötelességével összefüggésben Ferenc pápa többször is egyértelműen fogalmazott – számomra cseppet sem furcsa módon összhangban az EU és az ENSZ álláspontjával.
De egyértelműen és világosan fogalmazott akkor is, amikor arról beszélt, hogy jobb egy ateista, mint egy álszent katolikus. Továbbá, hogy botrányos dolognak tartja, ha valaki mást mond, mint ahogy cselekszik. Szinte restellem ideidézni a keresztény értékrend hazai védelmezői vezérének közismert szavait: Most is azt mondom a külföldi diplomatáknak, hogy ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok. Szóval, hölgyeim és uraim ott a politikai jobboldalon, mielőtt hivatkozási alappá teszik, nem ártana tisztázni egymás előtt mit is értenek keresztényi értékrenden. Jó volna az is, ha a végeredmény nemcsak szavakban, de a tettekben is megnyilvánulna.
Visszatérve a földművelésügyi miniszter agymenésére, a téboly akkor jutott tetőfokára, amikor a migráció távlatos összefüggés rendszerében kiderült, hogy most már nemcsak a bűncselekmények számának növekedése, nemcsak a szexuális zaklatás és nemi erőszak elszaporodása stb., de a magyar gasztronómia fenyegetése is a muszlim bevándorlók rovására írható. Egy valóságtól elrugaszkodott vélemény persze tesz arra, hogy a rovarfogyasztás számunkra egzotikusnak tetsző szokása egyelőre Délkelet-Ázsiában jellemző, s arról egyelőre nincs tudomásunk, hogy migrációs hullám onnan is fenyegetne bennünket. A karcagi birkapörköltön edzett minisztertől olyan összefüggés figyelembe vételét pedig el sem várjuk, hogy lehetnek abban a térségben is nagyobb létszámú keresztény közösségek, amelyek körében nem hogy felháborodást nem vált ki, ám épp ellenkezőleg, teljesen természetes módon kerülnek az asztalra ezek a bogaras fogások. Ezek fogyasztása ugyanis nem teológiai és nem is a keresztény értékrendet érintő kérdés, tisztelt miniszter úr.
Az azonban már erősen problematikus, ha egy felelős miniszter pártszövetsége aktuális politikai céljainak alárendelve bohózatot csinál egy olyan problémafelvetésből, amelyet jó esetben az európai tudományos akadémiák állásfoglalásából kellene ismernie. Erre a december 5-én kiadott globális elemzésre a Magyar Tudományos Akadémia is felhívja a figyelmet honlapján. Nem ártana tanulmányozni.
A miniszteri szellem szabad szárnyalásának végén aztán kiderül, tréfa volt az egész. Én voltam a hülye, nem értettem a viccet. Az első pillanatban rá kellett volna jönnöm, hogy Fazekas miniszter huncut bajusza alatt maga is kuncog mindazon, amivel etet bennünket. Hát lehet komolyan venni ezeket a szavakat? Én most megnéztem, hogy kik fektettek be ebbe a rovar bizniszbe? Hollywoodi hírességek. A felénél látom, hogy ugyanabba a demokrata párti körbe tartozóak, mint a Soros György. (Sic!) Ez teljesen egy úgymond világpolgári, ilyen homo sorosiensis, vagy milyen… Nincs értelme folytatni. Ők sajnos folytatják, és folytatni is fogják az ideológiává gyúrt őrület hirdetését, híveik pedig ölszámra cipelik az értelemet hamuvá porlasztó máglyához a rőzsét. Husz János szavaival: Ó, szent együgyűség.
Az mondjuk gyanús volt eddig is, hogy vajon az Egy bogár élete nem nézhető-e propagandafilmként? Gyerekek milliói kedvelték meg ebből a rajzfilmből a bogarakat. Azt hiszem, ha ezt befejeztem, rákeresek. Ha Fazekasnak mégis igaza van, ott kell találnom Soros nevét a producerek között. Már csak azt kell összeraknom valahogy, miképp lehet összeboronálni a magyar filantróp üzletembert és a muszlim vallás térhódítását. Nem lesz egyszerű. Majd megkérdezem Fazekas Sándort, vagy Németh Szilárdot. Velük sikerülni fog.
