Jókora demonstráció készül holnap fél 6-kor az Operaház előtt. A győztesek között van, aki a létjogosultságát kérdőjelezi meg egy ilyen ellenzékinek mondott megmozdulásnak, van, aki az értelmét, van, aki a szervezők legitimációját tagadja és van, aki úgy en bloc köp az egészre.

Pedig mennyi minden történt április 8-a óta.

Hogy mást ne említsek, a nyilvános politizálás szintjére emelték a listázást. Orbán Soros zsoldoshadseregéről beszél. 2000 emberről Magyarországon. Nosza, ugrottak is a sameszok, s lehoztak vagy 200 nevet a Figyelőben, volt fideszes miniszterrel, meg holt lelkekkel egyetemben. Csakhogy még hazudni is annyira bénán tudnak. A 2000 zsoldos alapját képező megszólalásból – ahogy arra a 444.hu felhívja a figyelmet – elmulasztották törölni az utolsó szót: globally. Igen, tényleg ott van. 0:34-nél tisztán hallható.

Összevont szemöldökkel csóválhatnánk a fejünket, amolyan ellenzékies svunggal. „Megint hazudnak. Azért az mégsem mindegy, hogy itthon, vagy világszerte.” – így zsörtölődhetnénk. Ám jobb, ha óvatosan járunk el. Jobb, ha távol tatjuk magunkat mind a számmisztikától, mind attól, hogy hazugsággal vádoljuk ezt a fékeveszett politikát. Mert ugye, ha most azt kezdjük el mérlegelni, hogy a hanganyagnak megfelelően beszélt-e mindenki, aki 2000 fős itthoni zsoldoshadseregről beszélt, azzal tulajdonképpen elismerjük, hogy léteznek ezek a zsoldosok, a szó valamennyi pejoratív felhangjával együtt, s bizony tartani is kell tőlük. Észrevétlenül, szép csendesen belecsúszunk Orbán háborús narratívájába, ő meg jót röhög a markába. Hát nem.

Maradjunk annyiban, tök mindegy, kiket listáznak. Ne tegyék! Mindegy az is, hogy vallási, etnikai, ideológiai, vagy bármely más alapon teszik. Ne tegyék! Ahol ilyen előfordul, ott demokratikus választások ide, szólás- és sajtószabadság oda, az ember nem szabad.

A Figyelő figyelme azonban – úgy tűnik –, lankad. Mindezt az otrombaságot éppen április 11-én, a magyar költészet, azaz József Attila születésének napján követték el. Azoknak, akiknek egy ilyen összeírás, listázás cseppet sem csípi a szemét, had’ álljon itt egy strófa a Levegőt! című versből. Tudom, kicsit túlidézett, mint Illyés egy mondata a zsarnokságról az ’56-os megemlékezéseken, de ettől még pontos és felkavaró megfogalmazása annak, ami most történik, s amitől a továbbiakban tartani lehet.

Számon tarthatják, mit telefonoztam
s mikor, miért, kinek.
Aktákba irják, miről álmodoztam
s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
előkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg.

Listázós uraim! Ki tudja? Talán létezik egy olyan lista is valahol, amelyen az ember erkölcsileg megítélhető cselekedeteit írják össze. Szerintem jó lenne nem lemaradni róla, ha van még emberarcotok.
Félő, hogy a demokrácia utolsó morzsáit morzsolgatjuk. Szombaton még szabadon gyülekezhetünk.

Szabadon? Tüntetőmegfigyelő torony áll a Kossuth tér és a Szalay utca sarkán. Miért nem nyugtat meg, hogy a Századvég politológusa, Kiszelly Zoltán agymenése szerint a kamerák csak a Soros-hálózat várható provokációit rögzítik, hogy később a provokátorokat azonosíthassák?

Szabadon? Vajon feltöltötték-e újra üzemanyaggal azokat a rendőrségi járműveket, amelyek a választás napján tartottak a főváros felé?

Szabadon? Vajon újra vegzálják-e a gyerekeinket, szabálysértési eljárással fenyegetve őket, mint korábban.

Szabadon? Vajon Kubatov zsoldosai megkapták-e már az eligazítást, hogy hol és mikor kell gyülekezniük, hogy aztán hol és mikor kell félelmet keltve fellépniük, elriasztva a békés polgárokat attól, hogy a gyülekezés demokratikus jogát gyakorolják?

Szabadon? Vajon kik hajolnak éppen most gondterhelt arccal íróasztalok fölé, hogy kigondolják, hogyan vonható kétségbe az esti események demokratikus jellege, s miképp lehet az egészet Soros pénzelte civil szervezetek államellenes izgatásának minősíteni. Nagy lehet az erőlködés, mert akinek elsőként sikerül egy kis migránsok okoztat terrorfenyegetettséget is belekeverni a konteoba, annak vasárnap egy ötgombócos fagyi a jutalma, májusban pedig akár egy bársonyszék is.

El lehet venni tőlünk a demokráciába vetett hitet. A reményt, hogy helyünk van Európában. A bizakodást, hogy Magyarországon is lehetnek tiszta választások. Az önbecsülésünket, s a szabadon értelmezett magyarságunkat. Meg lehet kérdőjelezni a tisztességünket. Az ország 25 %-át kitevő kétharmaddal meg lehet tenni bármit. De egy dolgot semmiféle erő el nem érhet. A fiatalságból nem lehet kiirtani a friss levegő és a szabadság iránti vágyat.
Szombat este fél hatkor légyottra gyűlnek a szabadsággal. Ha ők ott lesznek az Operánál, akkor ott a helyünk nekünk is.

Képek forrás: 444.hu / zoom.hu