Nem volt könnyű ez az év. Sőt, talán nem túlzás azt mondani, amióta az eszemet tudom, ez volt a legnehezebb. Mert mi lehet gyötrőbb? Elengedni azt, aki a világon mindennél fontosabb azt számodra, vagy magad mögött hagyni az egész addigi életed úgy, ahogy van, mintha gyökerestől szakítanád ki magad az anyaföldből. Most éppen ezt az utóbbit élem.

Egyszerűen nincs olyan nap, amikor ne váltanának ki ingerültséget bennem a magyar bel- és külpolitikával összefüggő események.

Legyünk hálásak Orbán Viktornak! A világon egyre több helyen ismerik meg Magyarország nevét.

Csúcs ez a magyar demokrácia. Egynémely hazai társaságban legalábbis így gondolják.

Megfigyelték már, hogy általában a legsúlytalanabb emberek a leghangosabbak? Meg azok, akiknek nincs igazuk.

Elárulok magamról valami személyeset. Aprócska gyerekként meglehetősen csintalan kölyök voltam.

Nagyon szeretném megérteni, mi ez az egész.

Már értek mindent, csak végtelenül fáj. Egészen idáig tévedésben éltem.

A mai napnak az ünnepről kellene szólnia. Nekem ez ma biztos nem fog menni. Újabb barátomtól hallottam, hogy költözik.

Ismerik azt az érzést, amikor az emberi hülyeség szinte már fizikai fájdalmat okoz?