Igyekszem visszafogni magam. Nem szeretnék túlzott lelkesedést mutatni, mert a végén még megvádolnak, hogy az USA szekerét tolom.

Az írás fegyelmezettségre kényszeríti az embert. Talán ezért is körmölök már-már kényszeresen.

Két nap múlva beiktatják Joe Bident.

Vannak dolgok, amelyek a tengerentúlon egyszerűbben és jobban működnek.

Az analógiák felismerésére való érzékenység fontos szerepet játszik a világ megismerésében.

A szóbeszéd szerint a legaljasabb, a legegyszerűbb, a legprimitívebb, a legantidemokratikusabb, a legbunkóbb, a legkevésbé civilizált, a legagresszívebb, a legvadkeletibb, a leginkább mindent alul múló, a rezsimre leginkább jellemző, s a góré személyiségéből legerőteljesebben fakadó megoldást választhatják.

Így utólag is csak gratulálni tudok Orbán Viktornak, hogy hónapokkal ezelőtt oly nyíltan és nagyfokú bátorságról tanúbizonyságot téve kiállt Donald Trump mellett.

A filozófia ingerküszöbe meglehetősen magas. Úgy értem, ha valaki a lét értelmét, vagy az emberi megismerés mélységeit kutatja, ritkán foglalkozik a mindennapi eseményekkel.

Úgy tűnik, miniszterelnökünk ugyanott folytatja, ahol az előző évben abbahagyta.

Iszonyú nehéz, de reményeim szerint felemelő év előtt állunk.