Odakinn a fák megmaradt leveleire lassan rátelepszik a hó. Vékony, fehér lepel takarja a szomszédos háztetőket is.

A honkebel és a honderű egyszerre duzzadnak – csapatsportok esetében különösen –, ha sportolóink sikereket érnek el.

Talán sokak fejében mozdít még meg valamit, ha beidézem ide a Hobo Blues Band egy régi, 1982-es dalának két sorát:

Félő, hogy ez az átkozott járvány bele fog rondítani az idei ünnepi időszakba is.

Oltáspárti vagyok. Hiába, na, Magyarország már csak ilyen. Pártosodunk, ha kell, ha nem.

Újabban egyre inkább elcsodálkozom azon, miért vagyok annyira elnéző, ha politikusok, vagy a politikához közel álló személyek fizetéséről van szó.

Az nem lehet, hogy egymást követő három posztban is Demeterrel foglalkozzam. Ezért most elengedem. Pedig annyira viszket a tenyerem.

Ahogy arra számítani lehetett, Demeter megszólalt újra.

Lassacskán, újabban nem is annyira észrevétlenül, kukáznak mindent.

Imádom a mitológiát. Minden megvolt benne, ami ma a médiából özönlik ránk.