Felteszek ide egy térképet, amelyen a Türk Államok Szervezetének rendes és megfigyelő státuszú tagjai szerepelnek.

Ezen ugyan még nem szerepel – tekintve, hogy mai hírről van szó –, ám a szervezethez ugyancsak megfigyelőként csatlakozott az Észak Ciprusi-török Köztársaság. Nos, nekem már jó régóta piszkálja a csőrömet, hogy mi a fenét keresünk mi ebben a társaságban. Magának a szervezetnek a létére ezernyi indokot találhatunk, s nyilván ezek jórésze komolyan is vehető, meg aztán szövetkezzenek csak úgy a térségben található országok, ahogy nekik tetszik. Én egyébként afféle túlnőtt V4-eket látok benne – lehet persze, hogy teljesen rossz az analógia –, egy olyan szövetséget, amely a környezetében nagyobb súllyal hivatott megjeleníteni az érintett országok legkülönfélébb érdekeit.

Hozzáértők szerint az egykor Türk Tanács névre hallgató összefogás amerikai támogatással jött létre, ellensúlyozandó Oroszország és Kína dominanciáját. Az ötlet hatékonysága számomra legalábbis megkérdőjelezhető, ám ennél lényegesebbnek tetszik Magyarország szerepe a térségben. Orbán Viktor szerdán hatvan fő körüli társaságban utazott el az üzbegisztáni Szamarkandba, a Türk Államok Szervezetének kilencedik csúcstalálkozójára. Derék dolog ez, nyilván lesz kézzelfogható haszna is a tárgyalásoknak. A költségek pedig talán még e nagy létszám mellett is alacsonyabbak, mint a nevezetes bécsi kiruccanáséi a nyáron.

Félreértés ne essék minden gazdasági, pénzügyi, kulturális, tudományos kapcsolatot fontosnak tartok, s valljuk be, talán még mindig jobb Budapesten létrehozni a Türk Államok Szervezetének Aszálymegelőzési intézetét, mint cseresznyét exportálni Chilébe. És tényleg, virágozzon minden kétoldalú kapcsolat Azerbajdzsánnal, Kazahsztánnal, Kirgizisztánnal, Törökországgal, Üzbegisztánnal, s a megfigyelő Türkmenisztánnal, vagy épp az Észak Ciprusi-török Köztársaság. Miért is ne? Hajrá!

Meglehet, túlságosan földhözragadt a gondolkodásom, de engem olyan egyszerű dolgok zavarnak, mint teszem azt a földrajzi távolság. Természetes szövetségeseink itt vannak a szomszédban. Pozsony 200 km, Prága 525 km, Varsó 873 km. Ugye velük alkotjuk a V4-eket, amely csoportosulás egyre látványosabban és egyre több területen igyekszik elhatárolódni az Orbán-rezsimtől, ami sajnos jelen pillanatban Magyarországot jelenti. De még Brüsszel is csak 1.356 km a magyar fővárostól. Szamarkand 4.941 km. Azért az elég gáz, hogy Orbán közelebb nem talál partnert, amely komolyan venné. Már ha a Türk Államok Szervezete komolyan vesz bennünket egyáltalán.

Sajnos valóban meggyőző érveket alig találni amellett, hogy Magyarországnak magához a szervezethez indokolt volna csatlakoznia. Értem az ENSZ-hez, a NATO-hoz, az EU-hoz és a V4-ekhez való kötődésünket. De nem értem a Türkmén Államok Szervezetét. Mintha a nemzetközi diplomáciában, illetve az Unióban végképp kezdene elfogyni a levegő Orbán körül. Mintha nem volna elég felülete arra, ahol megmutassa, milyen mértékadó és hangsúlyos tényező ő a világpolitika színpadán.

Mintha új legitimációra volna szüksége. S mi lehet jobb közeg a jellemzően tényleg illiberális demokráciák országainál. Szerintem amúgy ők sem nagyon értik, Orbán mit keres közöttük. De elviselik, mert Magyarország hídfőállás lehet a számukra Európa felé. Ha már az orosz hírszerzés vezetője fiának lehet bejelentett lakcíme Budapesten, miért ne lehetne budapesti irodája a Türk Államok Szervezetének. Különös tekintettel arra, hogy a milliárdos értékű ingatlant ingyen ajánlják fel a számukra, a személyzet diplomáciai mentességet élvez, az iroda költségvetését pedig a magyar állam állja. Azaz mi.

Képek forrása: mandiner.hu / wikipedia.org / trt.net.tr / MTI-Miniszterelnöki Sajtóiroda-Benko Vivien Cher