Hiába érhető el minden hazai hír egy külföldi tartózkodás során, azért mégis akad, ami a friss élményzuhatag közepette elkerüli az ember figyelmét.

Ezért aztán én utólag is órákig böngészem a hírforrásokat, már itthon, mert érdekel minden, ami körülöttem történik. Ilyenkor szúrnak szemet leginkább az aprónak tetsző kis színesek, amelyek persze egyáltalán nem tekinthetők aprónak. A részben minden esetben leképeződik az egész. Nem mindig a transzparens, nagy dérrel-durral beharangozott történésekből, hanem az apróságokból lehet ráismerni egy rendszer valódi természetére.

Rendesen kiakadtam már azon is, hogy lett felelőse kormánybiztosi szinten a magyar könnyűzene megújításának. Hagyjuk is most e poszt birtokosának a kulturális scénában egyre több pénzosztó pozíciót betöltő személyét. Azt, hogy valaki mire alkalmas, s mire nem, egyebek mellett az is pontosan jelzi, hogy mit vállal el és mit utasít vissza. Attól tartok, ezt a kormánybiztosi feladatot minden hozzáértő szakember visszautasította volna. Nehezen tudom ugyanis elképzelni, hogy az állami támogatásnak egy ilyen rendszeréből kinőhetett volna a The Police. Hogy Bob Dylan pályázatot nyújtott volna be, melyen Leonard Cohennel versengett volna a megszerezhető pénzekért.

Az is elég életszerűtlen, hogy Sting, vagy Cohen kapcsolatokat keres a kormánybiztoshoz, mert attól tartanak, ha a másik közelebbi kontaktot talál, messzire kerülnek a húsosfazéktól, miközben Dylan egy Demeter Szilárd feliratú névtábla alatt is Knockin’ on Heavens Door. Az ilyen mechanizmusok tökéletesen idegenek e zenei ág természetétől. Ezek a dolgok szar hangszerekkel, garázsokba húzódva, feljelentgető szomszédokkal és a hatalom rosszallásától kísérve képesek csak kicsírázni. Az ilyen keletkezéstörténet szinte elválaszthatatlan tőle.

Szinte kódolva van, hogy egy ilyen rendszer a tehetséges zenészekből is szervilis barmot csinál. Hová lett a nemzet lázadó csótánya? A világon hol ne fogná el egyszerre a röhögés és a hányinger a rajongókat Szikora Orbán szülinapjára szánt üzenetétől. Gáz volt a miniszterelnöknek, gáz a politikailag nyilván megosztott magyar rajongók jelentős részének és überciki magának Csikidam Robinak. És nem az a baj, hogy csutoradalnokunk politikailag elkötelezett, vagy hogy Orbánt a Kárpátok politikai géniuszának tartja. Szíve joga. A baj az, hogy nem érti, ez messze nem tartozik a közönségéből senkire. Szóval szólhatna már valaki a jobb oldalon, hogy a „tolni kell a banda szekerét” sor nem egy ilyen morál követelésére utal.

A legkárosabbá egy ilyen rendszer mégis a feltörekvő fiatalok körében válhat. Mert mit tanulhatnak egy ilyen elgondolásból? A „szolgáld ki azokat, akik a pénzt osztják” parancsát. Alkalmi vers jellegű dalszövegek keretében papolnak majd generációkon keresztül nemzeti parkokról, varázslatos Magyarországról. A hagyomány újraértelmezése és integrálása a kortárs zenébe pedig odáig silányul, hogy elektromos hangszerek zöreje mellett csürdöngölnek. A tradíció így soha nem marad eleven. Ez így nem hagyományápolás. Pedig, hogy ez mit is jelent igazán, éppenséggel volna kitől megtanulni. Mondjuk Bartók Bélától, aki a jazztől az operáig képes volt hatást gyakorolni világszerte a népzene élő jelrendszerével.

Erre most itt az újabb őrület. Fekete Péter kulturális államtitkár a múlt héten bejelentette, a könnyűzene állami felvirágoztatásán túl, mostantól a vallásos könnyűzene képviselői is megkapják a magukét. Mindig is bajom volt az egyházi intézmények állami támogatásával. Nem az irigység miatt gondolkodom így. Ám a hitélet – szerintem úgy volna tisztességes és a tényleg megélt hithez illő – legyen mindenki magánügye. Aki akarja, járathassa egyházi iskolákba a gyerekeit, s amennyiben egy ilyen intézmény kötelező állami feladat ellátásában vesz részt, hát kapjon állami támogatást. Erről meggyőzhető vagyok. De csak annyit, mint bármelyik nem egyházi iskola!

Ám, mélyen elnézést kérve hívő honfitársaimtól a szóhasználatért, mi az Istent keres közpénz az egyházi könnyűzene támogatásában. Hol és milyen össztársadalmi, Orbán módjára megismétlem, külön is hangsúlyozva az előtagot, tehát össztársadalmi érdek fűződik ahhoz, hogy az EMMI a vallásos könnyűzenét támogassa? A minisztérium tényleg nem tudja ennél hatékonyabb módon megtérülő, valóban a közjót szolgáló területen felhasználni szűkös kereteit?

Képek forrása: kultura.hu / propeller.hu / fnc.hu / uzletem.hu