Nem nagyon ment a gépelés a napokban. Hogy őszinte legyek, most se nagyon megy. Írom hát lassan, ballal csupán egy ujjal, mint régen, de írom, mert ki kell írnom magamból.

Miközben Orbán Tusványoson megosztja 2030-ig szóló terveit, amelyek szerint hamarosan Európa öt legjobb országa közé fogunk tartozni – hogy ez mit jelenthet, arról talán holnap, vagy holnapután -, mindeközben lassan nyílik egy hazai márka bimbaja, „mint egy óvatos növény”. Hogy miért éppen ez a dal jutott az eszembe a termék bimbózásáról, őszintén nem tudom. Talán a refrén miatt: „Hogyha egyszer majd / Hazudni nem kell senkinek / Tovább nem kell titkolni…” Ki tudja, abban a 2030-ra megvalósuló projektben talán már az is szerepel. Hogy nem kell hazudni senkinek.

Természetesen az új mackóipari üzletágról van szó. Arról, amely mint egykor a keresztény világot a pogány magyarok nyilai, úgy most az alkalmatlan vezetőkkel kalózkodó liberális nyugat sportszer- és sportruházat gyártó monopóliumát fenyegeti. Tisztázzunk valamit, mielőtt bárki azzal vetné rám magát, hogy én ugyan miért nem tudok örülni egy magyar termék előretörésének? Jelentem tudok örülni. Örvendtem például a Rubik-kocka világméretű hódításának, és komolyan megsirattam az Ikarus busz gyártásának agóniáját. Mi több, a politikai ízű marketing miatt ugyan kicsit keserű szájízzel, de óvatos reménnyel vártam mind a nagy tételű beszerzésekről, mind a Steinway & Sons márkájú hangversenyzongorákkal való összevetésről szóló pozitív híreket a Bogányi-zongorával kapcsolatban is. Csak ne tessék engem a nemzeti érzület hiányával vádolni.

Én a Bogányi-zongorát szakmailag megítélni természetesen nem tudom. Hogy szép, az egyszer biztos. Tényleg gyönyörű. S ha a koncerttermek továbbra is a Stainway-eket részesítik inkább előnyben, az vitathatatlan, hogy komoly szellemi innováció van ebben a hangszerben. Ugyanez nem mondható el, a 2Rule termékekről.
Ez a történet már az indulásakor ezernyi sebtől vérzik. Az ember azt sem tudja, hol fogjon bele. Maradjunk az innovációnál. Emlékeznek még Oroszi László nevére? Ő az a feltaláló, aki 14 év pereskedés után kapott valamennyi aprópénzt azért a fejlesztésért, amellyel az Adidas óriási sikereket ért el a focicipők piacán. Nos, az én fogalmaim szerint, valami hasonló ötletre volna szükség ahhoz, hogy megforduljon a fejemben, hogy sportszergyártásba kezdjek. A 2Rule esetében erről azonban szó sincs. Legalábbis én nem tudok arról, hogy a gyártáshoz használt anyagok szálszerkezete jobb szellőzést tesz lehetővé, mint bármelyik már piacon lévő sportruházat, vagy bármi hasonló.

Nem, fejlesztésről egyelőre tényleg nincsen szó. A sajtóban megjelent hírek szerint a mezek török és kínai alapanyagokból készülnek, a gyártás pedig mindössze 20-30 %-ban történik Magyarországon. Akkor tessék megmondani nekem, hogy mitől is magyar ez a termék? Az itthoni versenyképességéhez persze semmi kétségem nem fűződik. Hazai térhódítása szinte akadálymentes lesz, mivel a tulajdonosi kör – esetünkben legfőképp Mészáros Lőrinc, nemzeti élsportunk apostola – érdekelt azokban a sportágakban, akadémiai rendszerpen, utánpótlás fejlesztésben, amely a potenciális piacot képezi.

Az azonban, ahogy tolni kezdték a márkát, egyenesen gusztustalan. Normális körülmények között ez visszaütne. Cseppet sem burkolt módon való megjelenése a közmédiában, reklámetikai szempontból legalábbis okkal nevezhető aggályosnak. Mindez azonban a legkevésbé sem lepett meg. Az elmúlt nyolc évben hozzászokhattunk a hasonló jelenségekhez. S ha Orbán nem tréfának szánta a 2030-ig szóló terveit – márpedig újabban cseppet sem tűnik vicces fiúnak –, tartok tőle, leszokni sem fogunk tudni róluk. Ami igazán megdöbbentett az két dolog.
Az egyik a név. Ha egy romkocsmában, idegennyelv szakos bölcsészek között dobja be valaki ezt a szóviccet, azt mondom kreatív és szellemes. Ugyanakkor magát a kifejezést talán valóban korai lett volna rovásírással feltüntetni. Hogy kellően zavaros legyek, azt sem tudom, hogy mondják rovásírásul ezt a szót: 2Rule. Azt viszont tudom, hogy a címeres mezeken pár évvel ezelőtt a Hungary kifejezést, az egyetlen olyan szót, amelyen a más nyelveket beszélő népek képesek voltak beazonosítani bennünket, s ki is tudták mondani, felcseréltük azzal a szóval, hogy Magyarország (hála az égnek, újabban azt látom, hogy kisebb betűkkel visszacsempésződött a korábbi Hungary is). Mindezt figyelembe véve egy nemzeti szimbólumról elnevezett termék neve hogy a fészkes fenében lehet egy angol nyelvű szójáték?

A szemantikáját értem. Uralni, uralkodni, hatalmat gyakorolni. A név nem áll messze a tulajdonosi körtől. Itthon azonban ezt, tartok tőle, viszonylag kevesen értik. Sokkal inkább a bőrükön tapasztalják meg. A hangalak alapján viszont külföldön a kutya nem fog a mi madarunkra asszociálni. Ez nekem sehogy nem áll össze.
A másik fájdalmas pont a Dárdai Pál főszereplésével készített reklámfilm. Látszik rajta, hogy mindent beleadtak. Legfőképpen pénzt, aztán madarat, s egy sematizált Szent Koronát is. Jó az ötlet, hogy egy nemzetközileg ismert figura lesz a 2Rule arca. Aforgatáshoz használt technika érzékelhetően elsőrangú, van történet, remek a zene, kiválóak a vágások stb. Az egész azonban végtelenül szánalmas, giccses, gagyi. Gondolom, Mészáros Lőrincben van annyi önkorlátozás, hogy nem szól bele abba, amihez nem ért. Máskülönben nem tartana itt. Ezúttal azonban mintha mégis alkotni akart volna. A produkción valahogy érződik a keze nyoma. Ebben a borzalomban egyedül Dárdait sajnálom. A #metoo korszakában egy ilyen csillanás egy nemzetközileg elismert edző szemében…

Most már csak az bosszant, mi a csudának írtam meg ezt a posztot. Előfordulhat, hogy egy jól kiagyalt csapdába estem. Tulajdonképpen lehet, hogy ez az egész egy zseniális reklámfogás. Afféle gerillamarketing. A 2Rule-nak ez a hírverés ugyanis annyira gáz minden mozzanatában, hogy a hazai médiában napok óta mindenki ezzel foglalkozik. Most őszintén: kell ennél jobb reklám egy új terméknek?

Képek forrása: népszava.hu / index.hu