Úgy tűnik, ahogy Orbán nem tud meglenni a harcai nélkül, úgy Kövér László sem bírja, ha nem állhat elő a maga heti – minek is nevezzem, hogy ne legyen túlságosan bántó – bárdolatlanság adagját.
A bárdolatlan annyit tesz, hogy bárddal nincs a kívánt formára kifaragva, azaz faragatlan. Na, ez a jó szó, ezt kerestem. Tényleg, mintha a házelnöknek ki lenne porciózva a heti faragatlanság adagja. Mintha számon kérné rajta valaki, teljesítette-e a normát.
Így megy ez nála még járvány idején is. „Engem komolyan elgondolkodtatott az, hogy vajon nincs-e … a környezetében, a barátai, a rokonai, a családi környezetében olyan ember, aki jótanáccsal, barátilag megpróbálja fölhívni a figyelmet arra, hogy nem a magyar parlamenthez méltatlan mindössze az a viselkedés, amit ő hétről-hétre bemutat, hanem hát hozzá magához … teljesen méltatlan és hogy mondjam, torz módon nem illeszkedő …, amit … produkál.”
Ha a fenti mondat veretességét szokatlannak találnák e blog stiláris színvonalához képest, úgy el kell áruljam, sajnos nem tőlem származik. A közméltósággal a nyilvánosság előtt való tegeződés és az alákérdezés nagymesterének műsorában hangzott el magától Kövér Lászlótól a Hír Tv-ben, méghozzá Szabó Tímeára vonatkozólag. Kövér László, Bayer Zsolt, Bayer Show és Hír Tv. Ez a négy sarokpont ki is jelöl egy olyan teret, amelyen belül az emberi méltóság megbecsülése iránti igény semmilyen formában nem értelmezhető.
Ebbe a pár nappal ezelőtti laza, tegeződős diskurzusba jutott a méltóságot sértő faragatlanságból bőven. A járvány furcsa helyzeteket teremt. Az egyes és az ötös számú párttagkönyv büszke tulajdonosai az interneten keresztül cseréltek eszmét. Senkit nem zavar, ha a kulisszát ilyen helyzetben nem egy személytelen stúdió adja. Kövérnek talán még jól is állt az otthonosság. Ám, ha a nemzet egységét a köztársasági elnök személye fejezi is ki, attól még a házelnök is közméltóság. Tetszik, nem tetszik neki/nekem én is e köz egyik tagja vagyok, s engem kifejezetten irritált Bayernak ez a frottőrizmusra emlékeztető bratyizása.
Kövér persze már az előjátékban hozta a formáját. Megosztotta a meglepetését a nézőkkel, hogy mekkora örömet jelent neki, ha hétfőn végre bemehet a parlamentbe az ápoltak közé. Hogy talán még sincs veszve minden, azt egy apró fészkelődése jelezte. Rá cseppet sem jellemző módon, mintha kissé kínosnak érezte volna ezt a bevezető bárdolatlanságot. Úgy feszengett, mint amikor a kotlós helyezkedik el a tojások felett. Aztán egy inkább metakommunikatív gesztussal jelezte is, hogy a legfőbb ápolóként persze nem tart mindenkit az ápoltak körébe tartozónak.
Az interjú vége felé aztán, a bajsza alatt mosolyogva, azt már kifejezetten élvezte, amikor Bayer kinyitotta az utolsó aprócska kaput, amely még őrizte a közméltóság méltóságát. Elég volt annyit mondania, hogy Szabó Tímea. Úgy tűnik, a házelnök az egyes szám bűvöletében él. Nem csoda, hiszen ő a No. 1. Megtudhattuk, hogy az egyesszámú párttagkönyv tulajdonosa leginkább azokat a képviselőket tartja szánalmasnak, akiknek a személyi száma kettessel – értsd nem egyessel – kezdődik. Úgy tűnik, az ő egydimenziós világképének a kettő már túl sok.
„Nincs annál elszomorítóbb, amikor egy gyűlölettől eltorzult női arcot lát az ember férfi létére.” Nos, ezzel szemben én azt gondolom, nincs annál elszomorítóbb, amikor egy házelnök ápoltakról és szánalmat ébresztő, kettessel kezdődő személyi számmal rendelkező képviselőkről beszél férfi létére. Persze nem őt hibáztatom. Az, hogy nekünk ilyen házelnök jutott, egyedül bennünket, magyarokat minősít.
„Engem komolyan elgondolkodtatott az, hogy vajon nincs-e … a környezetében, a barátai, a rokonai, a családi környezetében olyan ember, aki jótanáccsal, barátilag megpróbálja fölhívni a figyelmet arra, hogy nem a magyar parlamenthez méltatlan mindössze az a viselkedés, amit ő hétről-hétre bemutat, hanem hát hozzá magához … teljesen méltatlan és hogy mondjam, torz módon nem illeszkedő …, amit … produkál.”
Valaki tényleg szólhatna neki.
Képek forrása: hirtv.hu / merce.hu
