Jobboldali konzervatív össztűz zúdult egy pécsi gimnazista lányra.
Pankotai Lilinek az volt a bűne, hogy eleget téve Molnár Áron noÁr felkérésének, az ADOM Diákmozgalom tüntetésén sok tízezer ember előtt előadta a Jövő című slamjét. A felolvasás után NER szinte egy emberként hördült fel. Borzalom. Ilyet tenni! Tömegek előtt káromkodni? Lábbal tiporni a keresztény értékeket? Ezért minimum az ország összes gimnáziumából ki kellene tiltani. Bőven ismerünk hasonló történeteket még a Kádár-rezsim időszakából. Na jó, a keresztény értékek lábbal tiprása helyett akkoriban más ideológiák szerepeltek az érvelésben.
Úgy tűnik, most egy tizenéves diáklányra próbálják áttolni saját tehetetlenségükről a figyelmet. Mert a pedagógusok lázadásával szemben erősen eszköztelennek bizonyulnak. Hogy IQ-ból oldják meg a helyzetet, az talán túlzó elvárás is volna velük szemben. Egy részük már ennek a mostani kontraszelektív oktatási rendszernek a produktuma. Zombiktól meg ne várja senki – ha már egyszer Petőfi-emlékév van –, hogy a „szellem napvilága” legyen számukra a legfontosabb turisztikai desztináció. Orbán pedig előbb harapná le a szája szegletében ki-kiöltögetett nyelvét, minthogy igent mondjon a tanárok és a diákok követeléseire.
Számomra egyébként mind a mai napig valódi rejtély, miért tart ennyire az oktatás 21. századi színvonalra való emelésétől. De azt kajánul vigyorogva érzékelem, amint egyre nagyobb tömegek veszik észre, hogy az események hátterében kell lennie valami titkos, de egyértelműen szándékos turpisságnak. És egyre többen érzik azt is, hogy itt már egyáltalán nem babra megy a játék. Nagypapák és nagymamák, apák és anyák, s a legönfeledtebb éveiket taposó diákok látják egyre világosabban: itt szar került a palacsintába. És azt hiszem, egyre nagyobb tömegek gondolják azt is, hogy elvehetnek tőlük mindent, szétadóztathatják őket, hazudhatnak nekik éjjel és nappal, szétlophatják az országot, de a gyerekeiktől a jövőt nem vehetik el. Azt nem fogják hagyni.
Talán addig jó, ameddig Orbán nem látja ennek a nagy összekapaszkodásnak az erejét. Egyelőre egyre csak hülyén vigyorog hozzá. De ha tavaszra ebben az összekapaszkodásban tudatosul, hogy képes legyőzni bármit, ami az útjában áll, hogy ha szétnézve nem lát reális alternatívát ezzel az ocsmány mostani rezsimmel szemben, akkor képes akár maga is alternatívát állítani, ez az orbáni vigyor pillanatok alatt le fog fagyni a vezér arcáról. Sok együttes jószándék ellen ugyanis még az ő gépezete is tehetetlennek bizonyul majd.
Rá fog jönni, hogy neki kellett volna leállítania a Pankotai Lilit ekézőket. A fejét veri majd a falba, hogy nem vette időben észre, a pécsi diáklány slamjét ugyanaz a düh teszi hitelessé, amely ott volt az ’56-os egyetemistákban, a vietnámi beavatkozásra nemet mondó hippik lázadásában, a ’68-as prágai és párizsi diákok indulataiban, s a rendszerváltás előtti szakkollégiumi szervezkedésekben. Keservesen fogja belátni, hogy nem a saját tanítványától elhatárolódó gimnáziumi igazgatóra, hanem a Pécsi Tudományegyetem bölcsész dékánjára kellett volna hallgatnia. De akkor már késő lesz.
Ugyanígy rá fog jönni, hogy Pankotai Lili slamje nem retorikai probléma. Bárcsak az volna Magyarország legnagyobb gondja, hogy a slam mint poétikai műfaj elviseli a vulgarizmust. Megsúgom, más költészeti műfajok is. Persze nem tudom, elegendő-e csak utalnom a konzervatív oldal valamennyi kereszteslovagjának mondjuk Villonra, vagy akár Janus Pannoniusra. Azért mégis, hogy értsék, miről beszélek – elvégre Petőfi-emlékév van, ugye – álljon itt két sor a németeknek beszóló Sándorunktól: „Foglalod a kurvanyádat, / De nem ám a mi hazánkat!...” Pankotai nagyjából ugyanezt mondja, csak nem a németeknek, hanem az Orbán-rendszernek. Aztán lehet vitát indítani arról, hogy az ilyen szóhasználatnak hol van helye.
De felesleges előhozakodnom a rezsim Kazinczy-díj várományosaival is. Szerintem bárki lazán kitalálja, kit rejt ez az idézet: „Csak egy hájfejű becstelen geci vagy. … takarodjatok a picsába.” Segítek. Orbán közeli bizalmasa, a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje büszke tulajdonosáról van szó. A finomabb ízlésűeknek pedig ott van a győri polgármester legfrissebb kirohanása az – amúgy törvényileg tényleg járó – jubileumi jutalma miatt siránkozók ellen: „proli gondolkodású sutyerákok, baloldali, liberális bunkók.” De hagyjuk is. A rezsim 4 + 12 év alatt fényesen bizonyította, hogy az országot szép szavak mellett is sikerült szétlopnia és lejáratnia minden más nemzet előtt. Ezért aztán én inkább mégis azt mondom: Hajrá Lili! Hajrá lázadó magyar fiatalok!
Képek forrása: 24.hu - Varga Jennifer / cyberpress.hu / eduline.hu / pecsma.hu
