Az élet kegyetlen. Ha nem családi kapcsolatokról van szó, akkor többnyire az érzelmek kizárásával oszt jót is, rosszat is.
A nemzetközi kapcsolatok a szövetségi politikában kegyetlen racionalitással működnek. Ha túl nagy a pofád, előbb, vagy utóbb pórul jársz. Vékonyabb szeletet kapsz a tortából, amikor osztás van, és nem számolnak veled, ha új szövetségek köttetnek, a régiek pedig, amelyeknek eddig tagja voltál, szép lassan kezdenek veszíteni a súlyukból.
A Visegrádi Együttműködésnek komoly missziója volt annak idején. Az egykori szovjet érdekövezetből kiszabadult, s az Unióba utólag belépett négy államnak szüksége volt arra, hogy ne úgy nézzenek rá, mint az ünnepi asztalnál a megtűrt szegény rokonokra. Együtt, összefogva, mégiscsak komolyabb lehetőségük nyílt az érdekérvényesítésre. 64 millió ember azért mégiscsak 64 millió ember. Csak a nagyságrendek érzékeltetése kedvéért, Spanyolországot nagyjából 47 millió, Olaszországot 60 millió, Franciaországot 67 millió, Németországot 83 millió uniós állampolgár lakja. Tényleg szükség volt a V4-ekre.
Aztán ahogy telt az idő, érthetetlen módon úgy váltunk egyre magabiztosabbakká. Valami olyan összefüggést vélek itt felfedezni, hogy azzal párhuzamosan, ahogy eminensből a felzárkózás terén kezdtünk egyre inkább elmaradni az utólag belépő többiektől, úgy nyílt ki a csipánk. Az erőteljes gazdasági fejlődés, a korrupció elleni valós küzdelem, az oktatás és az egészségügy megújulása, a tényleges jogállamiság megvalósítása, a demokrácia értékrendjének képviselete helyébe egyre inkább a duma lépett. Kialakult egy tök üres narratíva, ami gyakorlatilag nem szól semmiről, amit azonban bármikor elő lehet rángatni a farzsebből. Migráció, Soros, Brüsszel. A rezsim támogatóit egyre kevésbé kezdte érdekelni a valóság. A 2,5 millió körüli szavazótábor jelentős része mára úgy van a Fidesz narratívájával, mint kábítószerfüggő a varázsgombával. Ha nem kapja meg a napi adagját, az könnyen összeomláshoz vezet.
Mivel a hallgatás és a sajtó mélységes megvetése is szerves része ennek a beszédmódnak, ez tette ma lehetővé, hogy Varga Judit azt megelőzően távozhatott a kormányinfóról, hogy az újságírók kérdezhettek volna tőle. Lazán felvezette, hogy Európai Unió Bírósága politikai döntést hozott a gyermekvédelmi törvény ügyében Magyarországgal szemben, majd nemes egyszerűséggel, vagy inkább arcátlanul távozott a tájékoztatóról. Amikor Gulyás Gergelyt megkérdezték, hogy Vargának nem illene-e újságírói kérdésekre válaszolnia, a miniszterelnökséget vezető miniszter annyit bírt visszavakkantani, hogy minden politikus maga dönt arról, válaszol-e a kérdésekre, vagy sem. Tartok attól, a világ jelentős részén azért ez nem feltétlenül van így. Mi viszont itt tartunk ma. Ide jutottunk. Nyilvánosság, Magyarország, 2022.
A V4-ekre visszatérve, úgy látom, ahogy a másik három országgal szemben romlott a teljesítményünk, úgy lett egyre nagyobb a szánk. Orbán egyre lelkesebben játszotta el a négy baráti ország szövetségében a megmondó ember szerepét. Ráadásul buldózerként egyre sűrűbben ment szembe az Unióval is. Felbátorodásunkat vétók, s a közös értékrend képviseletét számonkérő nyilatkozatok egyre határozottabb visszautasítása jelezte. A miniszterelnök legnagyobb tévedése talán az volt, hogy a hagyományos értelemben vett demokráciáról azt feltételezte, mély válságba jutott, s megnőtt az elutasítottsága is az emberek körében. Pedig a tapasztalatok épp ez ellenkezőjéről árulkodnak. Radikális jobboldali elvbarátai egyre inkább kiszorultak a hatalomból, ő pedig szép csendesen – s vele együtt sajnos Magyarország is – a perifériára szorult.
Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a V4-ek három tagállama, félő, hogy rólunk tudatosan megfeledkezve, elkezdte szorosabbra fűzni kapcsolatait a nyugattal. Ehhez persze kellett az orosz-ukrán válság eltérő megítélése. Lengyelország felelevenítette az úgynevezett W3-ak kapcsolatrendszerét, s egyre erőteljesebben igyekszik együttműködni Németországgal és Franciaországgal. A Csehország új kormánya pedig egyre nagyobb fantáziát lát egy cseh-szlovák-osztrák együttműködési tengely kiépítésében. Megítélésem szerint a kormány részéről az utóbbi években tapasztalható külpolitikai vagdalkozásának köszönhetően Magyarországnak jelenleg esélye sincs hasonló kapcsolatrendszerekhez csatlakozni. Egyszerűen elveszítettük a megbízható partner imázsát. Így aztán ülhetünk egyedül a kispadon.
Képek forrása: Isza Ferenc - AFP / whu.waykun.com / ujszo.com / MTI foto - Beliczay László
