Lassan eljutunk oda, hogy a sajtóban nem jelenhet meg más, csak betű szerinti idézetek.

Ha az újságíró az itt-ott hallottakat, olvasottakat sajátos rendben helyezi el, már azzal is megsérti az érzékeny lelkű politikusokat. Ha pedig egy mondatot, szót, vagy akár egyetlen központozási jelet is beszúr az idézetek közé, akkor már kétség kívül baloldali kampányt folytat. Az ilyenek pedig „nem újságírók, hanem politikai aktivisták” – ahogy Gulyás Gergely tegnap odamorrant rájuk.

Anélkül használom fent az idézőjelet, hogy igényt tartanék Gulyás elismerésére, vagy arra, hogy újságíróként tartson számon. Ellenkezőleg. Tudom a helyem. Teljes mértékben tisztában vagyok vele. Igen, a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítványon (KESMA) kívüli politikai aktivista vagyok. Nem is lehetek más. Hogy őszinte legyek – bár a miniszterelnökséget vezető miniszter nyilván ezt sem hiszi el nekem, mondjuk nem is kérdezi tőlem – egészen komfortosan érzem magam ebben a helyzetben. A KESMA ugyanis nekem túlontúl nagy. Márpedig egy ilyen nagy egész egyik fogaskerekének lenni elképesztő felelősség.

Gondoljunk csak bele, hova vezetne, micsoda működési zavarokat okozna akár egyetlen ékezet elvétése? Vagy egy betűtévesztés? Teszem azt, politikai elitünk egy kiválósága ihletett pillanatában azt találja mondani, hogy kedvére való a borom, én meg azt vetem papírra, képernyőre, a jó ég tudja hova, szóval azt vetem bele a világba, hogy kedvére való a barom. Skandalum! A Tóra másolóinak egy ilyen hiba után egykor tisztító szertartáson kellett átesniük, mivel Jahve szavait megásítani bűn! Úgy tűnik, a politikai elit magukat olykor istennek képzelő tagjai a saját szavaikat hasonló módon szentnek tekintik.

Egy ilyen vétséget követően a KESMA nyilván kivetne magából, s munkaalapú illiberális társadalmunk dolgozó népének megvetése sújtana. És akkor még csak a szavakról, mondatokról beszéltünk, az értelmezésükről nem. Az ugyanis Gulyásék szerint nyilván nem tartozik az újságíró kompetenciájába. Még csak az kéne. Hogy a sajtó képviselői, vagy még vadabb teóriával előállva, maga a köznép kíséreljen meg jelentést tulajdonítani a politikusok szövegeinek?! Belegondolni is borzalom. Hogy egy miniszterelnöki, vagy miniszteri megszólalást valaki értelmezni kezdjen, s azt még meg is ossza a világgal? Na, azt már nem! Ez már mindennek a teteje volna.

Nem lehet véletlen, hogy a szent szövegek értelmezésének jogát a keresztény egyház a kezdetektől fogva végtelennek tetsző évszázadokon keresztül megtartotta magának. Laikus ember, még ha hívő is, maradjon csak csendben, s hallgassa áhítattal, amit a papok mondanak. Márpedig a baloldalinak nevezett újságírókat számon kérő miniszterek, államtitkárok, frakcióvezetők, képviselők éppen úgy viselkednek, mint egy vallás papjai. Amit felkent ajkaikon kiejtenek, az szent. Abba újságíró ne rondítson bele, azt fizetett politikai aktivisták ne merészeljék magyarázni.

Meg kell hajolnom a többség súlya alatt, s tudomásul kell vennem, hogy Gulyás az orákulum pozíciójából beszél. Kinyilatkoztatásainak érvényét nem kérdőjelezheti meg senki. Megpróbálhatnám rekonstruálni, vajon mit érthet azon, hogy újságíró. Ez nyilván sikerülne is. Mondjuk így: olyan, kizárólag a KESMA-hoz tartozó orgánum munkatársa, aki nem komcsi és nem is politikai aktivista, emellett pedig a szakmai elveket félretéve pontosan, értelmezés nélkül adja vissza a Fideszes politikusok szavait és csak azokéit. Szóval megpróbálhatnám, de közben azonnal rájövök, hogy ez csapda. Mihelyt belefogok ugyanis egy ilyen rekonstrukcióba, Gulyás szerint elkerülhetetlenül válok komcsivá, s ezzel együtt politikai aktivistává. Az ő fantáziája, illetve fantáziátlansága ugyanis nagyjából ennyit enged meg, ha gondolkodó embert lát, s véletlenül még időben felismeri.

Képk forrása: facebook.com / hirlapszemle.hu / wikiwand.com / nepszava.hu