Tisztelt Ház

2020. június 29. - Blogger Bob

Nem tudnám megmondani, mikor vesztette el tekintélyét a szememben a magyar Országgyűlés.

A rendszerváltás előtt aligha kerülhettek képernyőre olyan jelenetek, mint manapság. Éles viták tanúi amúgy is aligha lehettek a történelmi falak. Működni is talán csak azért működött, mert ott állt az a gyönyörű épület, hát kezdeni kellett vele valamit. Az üzemeltetés kisebb költséggel járhatott, mint az üresen álló építmények elkerülhetetlen állagromlásával együtt járó veszteségek. A lényeges dolgok akkoriban amúgy sem a parlamenti üléstermekben dőltek el.

jakab_peter.jpgA televíziós közvetítések mindig komoly kockázattal járnak. Egyebek mellett a sporttudósítások legendás pillanatai is jelzik ezt, id. Knézy Jenőtől Mészöly Gézáig. Bekapcsolva felejtett mikrofon mellett spontán módon elszólni magunkat, vagy épp felhevült állapotban durván kifakadni, azt gondolom, talán megbocsátható, emberi dolog. A parlamenti felszólalások azonban többnyire mindig tervezettek. Átgondoltak, felépítettek, retorizáltak, s valamilyen célnak alárendeltek.

A magam részéről kezdetben még büszke is voltam arra, hogy nálunk nem fordulnak elő olyan, egészen a tettlegességig fajuló jelenetek, mint tőlünk délebbre, vagy keletebbre. A civilizáltság jelének tartottam, hogy a vitákra az új demokrácia keretei között nem a fizikai erőszak tesz pontot. Európainak éreztem magam pusztán attól, hogy a politikai érdekküzdelmek nálunk megmaradnak a szóbeliség keretei között. Ma már egyáltalán nem gondolom így.

oban_v.jpgSokkal álszentebb, alantasabb, civilizálatlanabb, primitívebb és kártékonyabb gesztusnak tartom a parlamenti széksorok között zajló verbális erőszakot, mint a képviselők között elcsattanó teátrális pofonokat. És most ne kezdjünk el a másikra mutogatni. Mindkét oldalon előfordulnak megengedhetetlen felszólalások. Pokolian nehézzé az teszi ezt a helyzetet, hogy a becsmérlő, megalázó, a másik megsemmisítését célzó szólamok mindenekelőtt tiszteletlenségről árulkodnak. Arról, hogy nem tartják tiszteletben egymást a képviselők, s ezzel együtt a másik mögött álló, őt a parlamentbe juttató választói tömegeket sem. Így aztán ők maguk sem érdemelnek semmilyen tiszteletet. Ezzel körbe is értünk, s máris jogosnak tekinthetjük a tisztelet hiányát.

Nem fogok lemenni hídba pusztán attól – jó, ma már nem is tudnék –, hogy valaki országgyűlési képviselő. A parlamenti munkájuk alapján ítélem meg ezeket az embereket, az pedig, tisztelet a kivételnek, sajnos nagyjából nulla. Ma Jakab Péter, a Jobbik elnöke, az azonnali kérdések órájában Orbánt kérdezte. Azzal jött, hogy akar-e beszélni róla? Mármint Sorosról. Mindannyian tudjuk, ez a kérdés milyen szövegkörnyezetben szokott elhangozni. Az értelmét azonban sehogy nem látom.

pszihologus.jpgA miniszterelnök mentális állapota igenis ránk tartozik. De a parlamentben nem vagyunk analízisben. Jakab szókimondása üres hősködésnek, nárcizmusnak tetszik. Látjátok, milyen vakmerő vagyok? Még ezt is merem! Csak épp azt nem látom, egy ilyen hősködés mennyi választót hoz? Mennyiben viszi előbbre az ellenzéket politikai céljainak megvalósítása felé. És lehülyézni a miniszterelnököt egy kocsmában talán lehet, de a parlamentben nem? Magáról állít ki bizonyítványt az, aki ilyet tesz, még akkor is, ha a kormányon lévők mindent elkövetnek, hogy alapja legyen a hasonló minősítéseknek.

El tudjuk képzelni, hogy a diplomáciában edzett Habsburg család bármelyik tagja akárcsak hasonló módon gyurcsany.jpgnyilvánuljon meg a nyilvánosság előtt? Más kérdés persze, ha valakinek, hát épp Kövér Lászlónak nincs semmiféle erkölcsi alapja kioktatni egy képviselőt arról, mit engedhet meg magának, s mit nem. Ő nálam tutira beletartozik a top 5-be a tisztségükhöz méltatlan módon megnyilvánulók képzeletbeli listáján.

Üde színfoltot jelentettek viszont a sok sületlenség közepette a napirend előtti felszólalások sorában Gyurcsány Ferenc szavai. Egyszerűen azért, mert amit a nemzet fogalmáról mondott, azt érdemes bárkinek átgondolni. Kérem is, mielőtt a kommentekben felhorkannának, ezt tegyék meg! Remélem, kevesen állnak majd a dolog előtt oly értetlenül, mint Németh Szilárd képviselő úr.

Képek forrása: szeretlekmagyarorszag.hu / MTI-Máthé Zoltán-Origó / contextus.hu / facebook.com

A bejegyzés trackback címe:

https://bloggerbob.blog.hu/api/trackback/id/tr2515974006

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.