Szögezzük le az elején: Orbán tegnapi washingtoni találkozója fontos esemény volt, s akár még fordulatot is hozhat a hosszú ideje meglehetősen hűvös viszonyban az USA és Magyarország között. Mindezt kár lenne eltagadni, ugyanakkor ennél több méltatást aligha érdemel a tegnapi esemény.

Mindig nagy élvezettel figyelem, amikor a Forma1-es futamok végén a dobogós helyen végzett, legmagasabban jegyzett pilóták elmélyülten tanulmányozzák a másik versenyautóját. Mivel a motorba ők se nagyon látnak bele, úgy hiszem, ilyenkor legfeljebb az aerodinamikai megoldásokat próbálják ellesni a konkurensektől. Nos, Orbán nem kormányzati (hanem honvédségi) Dassault Falcon business jetjét nem igazán járhatta körül senki, amikor hazai idő szerint 16 óra 15-kor leszállt Washingtonban. Feltehetően nem csak azért, mert a 10 év körüli gép újdonságnak számító technikai megoldásokkal aligha rendelkezik, ám Orbánt sem a legmagasabban jegyzett vezetők fogadták a repülőtéren. Hiába, a munkalátogatások minden esetben puritánabb körülmények között zajlanak.

Az egy félidőnyi találkozót feszült figyelem övezte. A szervezők talán tisztában voltak Orbán foci szenvedélyével, s ezért határozták meg a megbeszélés időtartamát számára is értelmezhető módon. Meglehet az is, hogy Trump feszes napi programjába valóban csak ennyi fért bele. Ezt a 45 percet azonban nem szabad lebecsülni. Főleg nem annak tükrében, hogy 2010, azaz a második Orbán korszak óta igazi megbeszélésre egyáltalán nem került sor. Valódi jelentősége viszont talán csak annak 15 percnek lehetett, vagy lehetett volna, amit négyszemközt töltött a két vezető. Erről azonban jórészt semmit nem tudunk.

A nagy bejelentések elmaradtak. Jóhiszeműen ezért aztán nevezhetjük ezt a kézfogást Orbán és Trump között egy első lépésnek. Megjegyezhetjük azt is, hogy a konkrétumok soha nem az ilyen protokollárisnak mondható megbeszéléseken, hanem azt megelőzően, vagy azt követően dőlnek el. Ám az egésznek mégis volt valami olyas féle hangulata, mintha ez a beszélgetés folyhatott volna bárki mással. Azok a meglehetősen üres mondatok, amelyek a találkozóval kapcsolatban a világsajtóban napvilágot láttak, megjelenhettek volna Trumpnak egy latin-amerikai, vagy egy harmadik világbeli, vagy épp egy marslakóval folytatott megbeszélése után is.

This afternoon, President Trump welcomed Prime Minister Viktor Orban of Hungary to the Oval Office. pic.twitter.com/OgdONwKRB6

— The White House (@WhiteHouse) 2019. május 13.

Magyarország a NATO büszke tagja. Remek időt fogunk együtt tölteni. Orbán Viktor kemény ember, de nagyon jót tett az emberekkel, ezért tisztelik. Ugyan – a neveket kicserélve – melyik országról, melyik szövetségről és melyik miniszterelnökről ne volna ez elmodható különösebb diplomáciai kockázat nélkül. Beszédes ugyanakkor az is, ahogy a jelenlévő tudósítókat Orbán személye abszolút nem érdekelte. Azért az mégiscsak jelez valamit, ha az elnöknek magának kell figyelmeztetnie őket, hogy a vendégének is tegyenek fel kérdéseket.

A kormánybarát média persze úgy tálalja az eseményt, mintha a miniszterelnök közreműködésével örök időkre megszületett volna a világbéke, vagy mintha a találkozónak köszönhetően húszszorosára növekedne holnaptól a GDP. Az Origo címeit olvasgatva elképesztő lózungokra bukkanunk. Óriási siker, újabb áttörés a magyar-amerikai kapcsolatokban, Orbán Viktor nagyszerű munkát végzett, a két kormány viszonya még sohasem volt ilyen jó, meg ehhez hasonlók.

Aztán, hogy mi sül ki ebből, az a jövő zenéje. Pillanatig se gondolja senki, hogy az oroszokkal való kapcsolatépítés, a „kémbank” beengedése, a fokozódó kereskedelmi tevékenység Kínával, a Huawei térnyerése, a feszült viszony Ukrajnával, s lehetne még sorolni hosszan a sort, elkerüli az amerikai diplomácia figyelmét. Nem Trump dolga, hogy az USA eminens érdekeivel szembesítse Orbánt. Ezt meg fogják tenni helyette mások. Ebből a szempontból ráadásul tök mindegy, hogy a bevándorlásról Orbán hasonlóan gondolkodik, mint Trump.

Ám biztosak lehetünk abban is, hogy a nagy medve is rajtunk tartja a szemét. Elég felemlegetni a NATO-partnerséget, máris komor orosz gondolatok sarjadnak rakétarendszerekről, F35-ösökről, árukapcsolásként pedig cseppfolyós gáz beszerzéséről. Mintha nem volna nekünk elég bajunk az Unióval. Mintha nem volna egyértelmű, hogy a két egymásnak feszülő nagyhatalom akaratlanul is összeroppanthat egy ilyen apró országot. Mintha nem volna világos, hogy valódi érdekérvényesítésről kizárólag az Unió tagjaként álmodozhatunk.

Orbán testbeszédének elemzésétől ezúttal tekintsünk el. Azt viszont feltétlenül el kell ismerni, hogy most legalább rendesen felöltöztették. Mint ahogy sikerként könyvelhetjük el azt is, hogy – már amennyit láthattunk a találkozóból – nem próbált se kezet csókolni, se zsebre tett kézzel nem ácsorgott a vendéglátója mellett.

Képek forrása: atlatszo.hu / index.hu / twitter.com/WhiteHouse