Ezúttal nem vagyok hajlandó utánanézni, valóban így van-e, vagy sem, mert azt hiszem, nem tudnám elviselni, hogy egy ilyen valósággal szembesüljek.
Pedig rendszerint megnézek, elolvasok mindent, amiről írok, de most vállaltan nem. Így maradok annál, hogy állítólag. Vállalva ennek minden ódiumát. Tehát Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője állítólag benyújtott egy törvényjavaslatot – ha valaki nem tart attól, hogy halálra röhögi magát, itt mégis megtekintheti: https://www.parlament.hu/irom42/00361/00361.pdf –, amely egyebek mellett arról rendelkezne, hogy a megyék mostantól neveztessenek újra vármegyéknek. Mi lenne itt kérem, ha Magyarország nem előre menne, hanem hátra? Akkor holnaptól szembesülnénk azzal, hogy eddig sirolm tudotlon voltunk, de mostantól sirolmol sepedünk? Te jó ég! Mi jön még?
A közigazgatási rendszerünk olyan, amilyen. Vannak szakemberek, akik a változások egy részét üdítőnek tartják. Az ügyfélkapus megoldások szerintem is egészen jól használhatók és korszerűek. Erre most jön egy bamba múltbarévülés és nevetség tárgyává teszi ezt az egészet. Kinek az agyában fordulnak meg ilyen beteg gondolatok? Felteszem, nem az előterjesztőjében. Milyen rendszer az, amelyik egy ilyen elmeháborodott ötlethez asszisztál? Mondjuk sejthettem volna ezt az egészet már akkor, amikor Orbán a választási győzelem okozta mámor tetőfokán elrikkantotta magát – gondolom Brüsszelnek üzenve –, hogy eb ura fakó, Ugocsa non coronat. Úgy tűnik, mostantól tényleg ez lesz.
Hagyjuk is, hogy mibe fog ez kerülni új pecsétekben, fejléces levélpapírokban és informatikában. Van pénz dögivel. Az Európai Bizottság épp most hagyott jóvá 1,14 milliárd euró támogatást a hazai vállalkozások támogatására az orosz-ukrán háborúval összefüggésben. Hogy mire költjük, az eddig se nagyon érdekelt itthon senkit. Egy ilyen bagatell összegnél sokkal lényegesebb, hogy mit von mindez maga után. A Duna jegén való koronázástól – mennyire túlzónak és nevetségesnek tartottuk korábban még illiberális demokráciánk keretei között is az ilyen tárgyú megjegyzéseket – ezek után legfeljebb a globális felmelegedés menthet meg bennünket. Nyilván felbukkannak majd udvari dalnokok is, akik a vezér nagyságát és bölcsességét dicsérik, meg a nemzeti parkokat, a magyaros tájakat és a belvizeket. Demeter Szilárd pedig mosolyogva társadalmasít. Vajon ki lesz az udvari bolond? Őrültekből van elég, de az más. Igazi udvari bolond kell!
És jönnek majd az ispánok és főispánok. Könyörgöm, ébresszen fel valaki! A korábban általam racionális elmének hitt Varga Mihály – akit mostantól nyilván tárnokmesternek kell majd szólítanunk – nevével jegyzett, a 2023-as költségvetést megalapozó előterjesztésben arról is szó esik, hogy a kormánymegbízott kifejezést főispánra kell cserélni (https://www.parlament.hu/irom42/00360/00360.pdf). Elképzelem, ahogy a korszerű digitális közigazgatás élén főispánok pöffeszkednek. Ezeknek tényleg elmentek otthonról. Legalább egy frankó kis nemzeti konzultációt tarthattak volna arról, hogy akarunk-e újra a múlt évezredben élni. Nem tudom, kacagjak-e, vagy lépést tartva a korszellemmel, sietve vegyek inkább magamnak egy kacagányt valahol.
Persze nyilván lesznek nyertesei is a változásoknak. A stadion-projekt lassan amúgy is kifulladóban van, bár az még mindig megoldást jelenthetne, ha az első osztályban szereplő csapatok számát felemelnék mondjuk negyvenre. S mivel az ottani indulásnak komoly infrastrukturális feltételei vannak, lehetne folytatni a beruházásokat. Elképzelem a falusi kocsmák extázisát, amikor a fiúk a megüresedett helyeknek köszönhetően lépcsőzetesen feljutnak majd a Vármegye II-ből a Vármegye I-be. Az első osztályt érintően azonban egyelőre két komoly elv ütközne egymással (kevés elsőosztályú csapat vs. építsünk stadionokat), s tudjuk, hogy a kormány, ami az elveket illeti, mennyire következetes. Ez tehát aligha járható út. Mészáros azonban így is dörzsölheti a tenyerét. Hogy nézne ki ugyanis a vármegyerendszer várak nélkül? Építsünk tehát várat, ezeret! Lehetőleg EU-s támogatással, meg olyan forrásokból, amelyek már réges-régen elveszítették közpénz jellegüket.
S ha már lesznek várak, legyenek bennük várbörtönök is. Mesterségesen elrontott szigeteléssel, műpenésszel, rozsdásodó vasláncokkal. Ahogy illik. Talán egyetlen ellenzéki politikust, Soros finanszírozta civilt, oknyomozó újságírót, transznemű propagandistát, konkurens vállalkozót sem kellene bezárni. Egy jól megépített várbörtön akár önmagában is komoly elrettentő erővel bír. A nyertesek mellett persze mindig vannak vesztesek is. Azt 
gondolom, némi zavar keletkezhet például a táplálkozási szakemberek, életmód tanácsadók, táplálkozáskiegészítőket előállító és forgalmazó vállalkozások körében, ha az országgyűlést – egy következő előterjesztést megszavazva – egyik napról a másikra, a nemesi rendi országgyűlés fogalmának megfelelően újra diétának fogják nevezni.
Még mielőtt azonban megjelennének a laktanyákban a darutollas vitézek, figyelmeztetek mindenkit, hogy a daru Magyarországon védett madárnak számít. Csak óvatosan tehát azokkal a tollakkal. De mondjuk a pandúrok jöhetnek. A rendőrség szó a külföldi turistáknak és a bevándorlóknak amúgy is értelmezhetetlen, mivel semennyire nem emlékeztet a police kifejezésre. A pandúrban legalább van p betű. Úgy tűnik, ma a parlamentben indoklásul bőven elegendő ennyi. De nem is értem, mit háborgok itt. Vármegyék, hát vármegyék. Különben is, Orbán megmondta, hogy veszélyes idők jönnek. És tessék, már itt is vannak. Márpedig, ha visszatér a kegyelmes urak világa, könnyen eljöhet a félkegyelműeké is.
Képek forrása: 24.hu / veszport.hu / mek.hu
