Szlovákiával közösen rendezünk férfi kézilabda Európa-bajnokságot. Bár a sport általában nem hoz lázba, a világversenyekre én is odafigyelek.
Főleg akkor, ha azok hazai rendezésűek. Jó dolog néhány napon keresztül a világ figyelmének középpontjába kerülni. A sportot ráadásul – kivételek persze mindig akadnak – rendre pozitív felhangok kísérik. Amennyire követni tudom a sajtóvisszhangot, a Magyarországon lebonyolított események szervezésére sem nagyon szokott panasz lenni. Arra például határozottan emlékszem, hogy a nemzetközi vizes versenyeket követően szinte kizárólag dicsérőleg szoktak nyilatkozni a szakemberek. Más lapra tartoznak persze a pénzügyi elszámolással kapcsolatos anomáliák.
A kézilabda EB holnap kezdődik. A csapatok napokkal ezelőtt megérkeztek a különböző helyszínekre. Ahogy azonban az utóbbi két évben szinte mindenre, úgy erre a sporteseményre is rányomja bélyegét ez az átkozott pandémia. Azt feltételezem, hogy a szervezők minden tekintetben az érvényben lévő nemzetközi és hazai szabályokat szem előtt tartva járnak el. Ha tehát probléma adódik, az feltehetően az említett szabályokban gyökerezik. A rendeletek és az azokkal összefüggő szabályok azért vannak, hogy betartsák őket. Pontosabban azért kell betartani őket, mivel azok mindannyiunk érdekeit szolgálják. Az persze megint más kérdés, hogy ezek az előírások megfelelnek-e a pillanatnyi helyzetnek.
Az omikron variáns – a szakértők ebben szinte egyöntetű álláspontot képviselnek – rendkívül gyorsan terjed Magyarországon is, így a fertőzöttek számának intenzív növekedésére lehet számítani. Részben talán ezzel is összefügg az a hisztéria, amelyik egy másik kiemelkedő érdeklődésre számot tartó világverseny körül korbácsolja fel az indulatokat. Az Australian Open teniszversenyre és a világelső Novak Đoković kálváriájára gondolok. Azt persze ebben az esetben sem tudhatjuk, hogy az ügy hátterében milyen kül-, vagy belpolitikai, esetleg sportdiplomáciai erők feszülnek egymásnak, tény azonban, hogy Covid-járvány nélkül ez a helyzet sem állt volna elő, ahogy tény az is, hogy azon a kontinensen komolyan veszik a pandémia okozta kockázatokat.
A világversenyek szervezése nagyban hozzájárul egy-egy ország nemzetközi megítéléséhez. Ha mérleget készítenénk, az a benyomásom, hogy a Magyarországon lebonyolított sportesemények jó hírünket vitték a világba. Nagyvonalúság és precizitás. Ez a két kifejezés talán viszonylag hű képet ad a magyar rendezésű versenyekről. Éppen ezért fájó, hogy ezúttal mintha porszem került volna a gépezetbe. A sportért való tényleges és a sporttól teljes mértékben független motivációk által irányított lelkesedés mintha felülírna minden egyéb racionalitást. Pontosan tudható, milyen szomorú a helyezésünk Európában az egymillió főre jutó halálesetek tekintetében. A Coviddal összefüggésbe hozható elhalálozások száma mára meghaladta a negyvenezret. Tudom, unalomig ismételjük ezeket az elkeserítő adatokat, de nem lehet elégszer kimondani azokat. Főleg akkor nem, ha mindez pusztába kiáltott szó marad.
Igen, egy sporteseménytől elválaszthatatlanok a zsúfolt lelátók. Nem lehet véletlen azonban, hogy ma ezt kevés ország meri bevállalni. A kézilabda EB-ről érkező hírek a külföldi delegációk megdöbbenéséről számolnak be. A sportvezetők és a játékosok egyaránt értetlenül állnak a laza szabályok előtt. A szerbek káoszt emlegetnek a járványszabályok és a tesztelés terén. A franciák azon bosszankodnak, hogy miközben tőlük otthon elvárták, hogy az eredményes és fertőzésmentes felkészülés érdekében a családjuktól távol töltsék a karácsonyt és a szilvesztert, addig a magyarországi szálláshelyükön folyamatosan maszkot nem viselő szállóvendégekkel kénytelenek egy légtérben tartózkodni. A helyzet bizarr voltát talán Kentin Mahénak, a Veszprém francia légiósának a nyilatkozata fejezi ki a legjobban: „Ismerve Magyarországot nem lepődtem meg. Tudjuk, hogy a magyar kormány később hozza meg a döntéseket, mint a szomszédai. Miért? Nem tudom, nem vagyok politikus.”
Nem vagyok politikus – tűpontos utalás. Rengeteg fájó tény sűrűsödik össze benne. Leginkább az, hogy Magyarországon a járványüggyel kapcsolatos kérdések is elkeserítő mértékben átpolitizáltak. Elég, ha az olyan fordulatokra gondolunk, mint az oltásellenes baloldal, vagy az Unióban nem elfogadott oltások engedélyezéséből adódó problémák, s a sort szinte a végtelenségig lehetne folytatni. Közben olvasom a hvg.hu-n, hogy tíz évre „titkosítják” az operatív törzs minden döntését és dokumentumát, továbbá, hogy az EB-szervezői értetlenül állnak a francia és a szerb kritika előtt. Ilyen körülmények között bízni legfeljebb abban lehet, hogy Áder jó korai időpontra, április 3-ra írta ki az országgyűlési választásokat. Azt követően talán lesz mód a valóban lényeges problémák megoldására összpontosítani.
Képek forrása: femina.hu / boston.com / nemzetisport.hu / euronews.com
