A nyári uborkaszezont követően ma a hírözön túlburjánzása miatt nehéz megszólalni.

Az ember tényleg csak kapkodja a fejét, s borzasztóan erős koncentrációt igényel eldönteni, hogy mi az, ami valóban fajsúlyos, mindannyiunk számára fontos esemény, s mi az, ami előbb, vagy utóbb áthull az idő rostáján, s kiesik a történelmi emlékezetből. Ezzel egyidejűleg a bulvárhírek felértékelődnek, hiszen a bennük foglaltak egyre nagyobb tömegek érdeklődését váltják ki, s így, bulvár ide, bulvár oda, lassan a közélet rangjára emelkednek, míg a valóban fundamentális változások egyre kevésbé érik el a tömegek ingerküszöbét. Ember legyen a talpán, aki kiigazodik ilyen körülmények között.

Nem tudom, van-e Svájcnál konzervatívabb ország a kontinensen. Akad talán néhány törpeállam, de tutira ott van a tradicionális értékekhez leginkább ragaszkodó államok között. Ebben a tekintetben legalábbis azt hihetnénk, hogy hagyománytiszteletük hasonló pilléreken nyugszik, mint az értékelvűségét hangsúlyozó magyar kormányé. Irigyelt jólétüket ugyan alig értjük, de az még a hozzám hasonló laikus számára is világos, hogy az ottani GDP nem a munkaalapú társadalom itthon széltében-hosszában emlegetett eszményében, hanem a hozzáadott emberi érték valódi gyakorlatában gyökerezik. Ma, ez a konzervatív ország vasárnap népszavazáson döntött arról, hogy legalizálja a melegházasságot. A 42 %-ban római katolikus, 33 %-ban protestáns lakosság 64,1 %-a gondolta úgy, hogy senkinek, így az államnak sincs joga beleszólni abba, ki, milyen kapcsolatban véli megtalálni a boldogságát. Bulvár téma? Aligha.

Úgy tűnik, ha csekély különbséggel is, de a szociáldemokraták nyertek a németországi szövetségi parlamenti választásokon. Hogy elég-e az SPD többsége a kormányalapításhoz, az ma még bizonytalan. Úgy tűnik ugyanakkor, hogy a Zöldek képviseletében két transznemű tagja is lesz a Bundestagnak. Mindeközben az előzetes eredmények szerint az a Franziska Giffey lehet Berlin első női polgármesere, aki májusban egy plágiumvád miatt volt kénytelen lemondani Angela Merkel kormányának családügyi miniszteri posztjáról. Ha a járvánnyal összefüggésben Orbán Ausztriát tekinti Magyarország – amúgy többnyire semmibe vett – laboratóriumának, akkor az Uniót érintő változások tekintetében, már csak a szoros, hazánk számára kiemelt jelentőségű gazdasági kapcsolatok okán is, vigyázó szemét többnyire Németországon szokta tartani. Szóval a fentiek számára vajon bulvár témának számítanak? Aligha kellene, hogy így legyen.

A fentieknél talán nagyobb visszhangja kerekedett annak a hírnek, amely szerint a miniszterelnök lánya a családjával együtt a spanyolországi Marbellára költözött. Nem világos a számomra, hogy ez nevezhető-e kivándorlásnak. S bár cseppet sem érdektelen kérdés, nem firtatom azt sem, mennyiért jutott a család ingatlanhoz, vagy mibe kerül ott egy jobb magániskolába járatni a gyereket. Azt gondolom, Tiborcz vagyonából futja minderre. Még az sem érdekel, hogy a Guardian egy májusi beszámolója szerint a 147 ezer lakosú településen 59 ország 113 bűnöző csoportja van jelen. Komoly koncentráció, ez igaz, de láthatóan elférnek. Igazából az érdekelne, milyen üzenete van egy ilyen eseménynek a választások előtt. Az pedig még inkább, hogy kalkuláltak-e a dolog megítélésével a választók körében. Vagy már ez sem számít? Afféle bulvár téma? Aligha.

És vajon bulváros felvetésnek bizonyul-e rákérdezni arra, elegendő érv-e a koronavírus-járvány miatt elrendelt veszélyhelyzet meghosszabbításához annyi – nagyjából ennyi telt a múlt héten Völner Pál államtitkártól –, hogy csak így lehet hatékony és gyors válaszokat adni a járvány okozta nehézségekre. Közben dübörög a jóízlés vadászati világkiállítása, meg a „nem lesz szükség további korlátozásokra” és „a vakcina működik” kommunikációs kampánya. Korábban kiröhögtem azt, aki azzal állt elő, hogy meglátod, el fog ez húzódni a választásokig. Ha ma megszavazzák a hosszabbítást – márpedig megszavazzák – akkor már januárnál tarunk. A kormány addig gyakorlatilag azt tesz, amit akar. Így azán tökéletesen érvényt szereznek annak a Kövértől származó alapvetésnek, hogy a fékek és egyensúlyok rendszere hülyeség, azt felejtsék el! Bulvár? Aligha.

De hogy meg ne feledkezzünk a legfontosabbról, a nemzet hiperszuper oligarchája, egyszersmind Zuckerbergert a helyére alázó elmeélű bölcse, bekötötte Várkonyi Andrea fejét. A frigyről tudunk szinte mindent, amiről azt akarják, hogy tudjunk róla. S persze nem tudunk semmit arról, amiről nem szeretnék, hogy tudjunk. Ámuljon a világ, s korogjon a gyomra, megismerhettük az étlapot (nem nagy durranás). Találgatások láttak napvilágot egy lehetséges dubaji nászútról is. A legnagyobb durranás azonban talán mégis az, hogy Lajcsi helyett ezúttal igazi világsztár húzhatta a talpalávalót. Ténykén közölni máig nem nagyon merik, de rebesgetik, hogy maga Rod Stewart jelentette a buli tetőpontját. Bulvár? Nem. Csak tudnám eldönteni, hogy egy ország lakóinak boldogságával oligarcháinak tehetőssége egyenes, vagy fordított arányban áll-e? Mindenesetre a sailinget követheti így is, úgyis flying.

Képek forrása: AFP-Fabrice Coffrini / hvg.hu / blikk.hu-Northfoto