Egy ország egészségügyének helyzetét viszonylag pontosan jelzi az is, hogy miféle gondolatok, eszmék járnak-kelnek benne fel, s alá szabadon.

Félreértés ne essék, nem gondolarendőrséget hiányolok, amely éjjel-nappal azt ellenőrzi, mi jár a polgárok fejében, bár, ahogy hallom, ettől sem állunk annyira messze. Inkább az ön- és közveszélyes víziókra szerettem volna utalni. Olyanokra, amelyek a paranoiának, a téveszméket produkáló mentális állapotnak már azon a szintjén mozognak, amely zártosztályért kiált. Csak hát tudjuk, pszichiátriai intézeteink főképp azt követően váltak zsúfolttá – azaz lehetetlenültek el végképp –, hogy egy részüket felújítás helyett inkább egyszerűen csak bezárták.

Így fordulhat elő az a lehetetlen helyzet, hogy mindennapos felügyeletre szoruló, pszichés zavarral küzdő személyek kerülnek vissza abba a civil környezetbe, amely korábban akár e pszichózisok forrása is lehetett. De most nem ezekről az emberi tragédiákról beszélek, hanem kizárólag gondolatokról, eszmékről, mindenekelőtt tévképzetekről, melyeknek nem volna helyük a normális életet élni akarók világában. Olyanokról, amelyek érhetetlen módon meglehetős harsánysággal vannak jelen a mindennapjainkban, megmérgezve az ember-ember közötti viszonyokat. Amelyek szalagcímekről üvöltenek felénk a nyomtatott sajtóban, személyes kommentárokkal fűszerezve keltenek zavart a királyi tévé híradóján keresztül, s amelyek klikkelések millióit gyűjtik össze a digitális térben.

Ami a leginkább zavarba ejtő, hogy ezen észbontó kijelentések jó része olyan személyektől származik, akikre illik odafigyelni. Államfők, miniszerelnökök, miniszterek, államtitkárok, egyáltalán, a politikusok kasztja. Olyan személyek, akikkel szemben természetes elvárás a megfontolt beszéd mellett az is, hogy a köz érdekében folyamatosan tűrjék egészségügyi állapotuk ellenőrzését. A polgárokat jobb helyeken még tájékoztatni is illik e vizsgálatok eredményeiről. Sok minden kiszűrhető így. Nemcsak kezdeti stádiumban lévő betegségek, de az is, hogy országokat komplett elmebetegek irányítsanak. Magyarország esetében itt még nem tartunk. Mégis, néhány újabban napvilágot látott nyilatkozat komoly aggodalomra adhat okot.

Persze lehet az is, hogy a hazánkat és felkent vezetőinket folyamatosan támadó Brüsszel vetett be alantas, s egyben tiltott eszközként vegyifegyvert ellenünk. Teszem azt nevető-, vagy kéjgázt, leánykori nevén dinitrogén-oxidot. Ennek gyanúja azért merül fel bennem, mert egyszerűen képtelen vagyok röhögés nélkül olvasni a híreket. Pontosan tudom, inkább sírnom kellene, mégis álló nap csak infantilis módon kacagok. De most komolyan, lehet-e röhögés nélkül szembesülni olyan állításokkal, hogy ha ilyen tempóban fejlődik a magyar labdarúgás, néhány év múlva a legjobbak közt leszünk. Komolyan vehető-e az a politika, amely még fel is hívja a figyelmet a saját hülyeségeire azzal, hogy F1-es versenyzők kritikai megjegyzéseire reflektál?

Ne érezzem-e magam egy kabaréban, amikor – lám, kezdenek beérni az orbáni oktatáspolitika gyümölcsei – a Magyarország Kormányának honlapján közzétett Nemzeti hitvallás szövegében azt olvasom, hogy „Isten álld meg a magyart!” (sic!) Innen már csak egyetlen lépés, hogy a rezsim által maga alá gyűrt MTA nyelvészei katonásan tisztelegjenek, s ha már az Alaptörvényt nálunk olyan gyakorisággal szokás módosítani, ahogy Staller Ilona, alias Cicciolina, vagy épp Cher veti alá magát plasztikai műtéteknek, hát maguk is újfent módosítsák A magyar helyesírás szabályait, s hozzáigazítsák a honlapon tapasztalt írásmódhoz. Hiszen bevett hazai gyakorlat, hogy egyedi esetekhez fazonírozunk általános regulákat.

Mégis, mindent elsöprő nevetést Orbán Tucker Carlsonnak, a Fox News munkatársának adott interjújában elhangzott egyik kijelentése okozott. Ha maradéktalanul bízhatnánk bármely magyar tudományos intézet függetlenségében, akkor könnyen előfordulhatna, hogy a két hazai műhely közül az egyiktől, mondjuk az MTA Geodéziai és Geofizikai Kutatóintézetétől komoly tektonikus mozgásokról értesülnénk. A góré ugyanis kijelentette, Magyarország a hétköznapi élet tekintetében már megelőzte a hanyatló nyugatot. Kaphattunk-e ennél jobb hírt a választások előtt? Hiszen a rendszerváltás óta ezért küzdöttünk, erről álmodoztunk, és tessék, most végre megadatott. A demokráciák pedig lógassák csak az orrukat szégyenükben. S ne zavarja se Orbánt, se bennünket, hogy Carlson másnap az illiberálisokat szapulta egy előadásában.

Képek forrása: medicalonline.hu / hvg.hu / akademiai.hu / szeka.blog.hu