- március 8. Nemzetközi nőnap, mint rendesen.
Nem az oroszlánbőgés, nem a sárba döngölés, nem a kávéivás világ-, vagy nemzetközi napja. Komoly dolog, melyet még az ENSZ is a világnapok között tart számon. Már persze, ha akad egyáltalán konzervatívnak mondott jobboldali politikusaink között olyan, aki tényezőnek tekinti az ENSZ-et. Bár, ha igaza van Manfred Webernek, s az orbáni politika valóban az ellenségképek gyártásából meríti kifogyhatatlannak tetsző energiáit, akkor ellenségnek – láttunk már rá példát – kiválóan alkalmasnak az Egyesült Nemzetek Szervezete is. Így pedig talán nem is annyira érdekes, hogy a nemzetközi nőnapot a világnapok között tartja-e számon a világszervezet, vagy sem.
Még orromban a régi nőnapok illata. A kávézók megteltek a gyengébb nem képviselőivel, testszag keveredett az olcsó kölnik szagával, hangos zsivaj, nevetés, meg az elmaradhatatlan olcsó tömény. Nemcsak feelingje, de bukéja is volt. Mindemellett ott mosolygott a jelző: nemzetközi. Gondolom, sokan vélelmezik, hogy jó volna ebből is egy nemzeti. Amolyan gendermentes, tűnjék ez bármily bizarr elképzelésnek is. Ám hogy mégsem annyira bizarr, azt a mi emancipált igazságügyminiszterünk mai Facebook-posztja is jelzi. Nem tudom, akad-e a politikusok nemzetközi porondján olyan, aki megközelítőleg hasonló tartalommal adott volna ki alkalmi üdvözletet.
Nem, nem én csinálok politikát már a nőnapból is. A környezetem megkapta az apró gesztusokat, melyek ilyenkor szokásosak. Mosolyt és virágot, valódi és nem valódi nők megkülönböztetése nélkül. Nem mondhatom, hogy alig értelmezhető Vargától ez a különbségtétel. Nagyon is világos, hiszen a gyökerei lenyúlnak egészen az alaptörvényig, sőt, még annál is mélyebbre. Épp leírni készülök azt a szópárt, hogy „zsigeri ösztönök”. Aztán mégsem. Kételkedem ugyanis abban, hogy egy ilyen megkülönböztetés a magyar társadalom természetes ösztöneiben rejlő ostobaság.
Nem hagyom megfosztani magam attól a hittől, hogy mi magyarok nem ilyenek vagyunk. Meggyőződésem, hogy külső ok nélkül soha nem sejlene fel egyikőnkben sem ekkora marhaság. A tekintélyelv azonban működik. Ha egy miniszter beszél valódi és nem valódi nőkről, az befészkeli magát az ember agyába, titkos féregként rágni kezd belülről, s egy idő után olyanok leszünk, mint a szúette fa. Nem jó semmire. Vigyázni kellene ezekkel a megszólalásokkal, mert visszaütnek.
De mondom, én már semmin nem csodálkozom. Hatezer felett a napi megbetegedések száma. Jócskán száz felett a járvánnyal összefüggő napi haláleseteké. S akkor Szijjártó Péternek az a legnagyobb problémája, hogy az Unió keveset tesz az illegális migráció és a kábítószerfogyasztás ellen. Odasuhint egyet az ENSZ-nek is, amiért a kannabiszt egy új, enyhébb veszélyességi kategóriába sorolta. Érvek persze továbbra sincsenek sehol, csak a gőgös ragaszkodás az előítéletekhez.
Két nappal pedig a nagy hétvégi oltakozással kapcsolatos összeomlás, majd az oltsunk mégis, vagy ne oltsunk káosza után itt egy nap, hogy egy pillanatra, feledve ezt a mostani apokalipszist, köszöntsük a nőket. Tök jó – gondoltam –, hogy ezt Varga Judit is megteszi. Miért is ne tenné? 
Aztán elolvasom a kirekesztő üzenetet. Csak a valódiakhoz szól. Erős lehet a miniszterben a megfelelési kényszer. Megfelelni a rezsim tébolyult retorikájának. Ám sikerrel veszi az akadályt. Azoknak üzen, „akik mernek valódi nők lenni.” Ha ezt ma merni kell, akkor nyilván ők vannak veszélynek, hátrányos megkülönböztetésnek kitéve, s nem a nem valódiak.
Jobban belegondolva, ez az egész nőnap persze aligha lehet kóser a kormánypártok számára. Valahogy túl nemzetközi, túl munkásmozgalmi, túl egyenlőségpárti, túl nem NER-kompatibilis, túl nem pretty woman-es, túl nem valódi, Clara Zetkin-es, túl nem valódi, gyermektelen forradalmár Rosa Luxemburg-os és még reggelig sorolhatnám, mi nem tetszhet benne azoknak, akik az egyenlőknél is egyenlőbbeknek gondolják magukat. Arra viszont kiválóan alkalmas, hogy – amint azt Varga Judit is teszi – olyan üzeneteket juttassanak el a követőikhez e világnap apropóján, amelyhez annak nincs semmi köze. Valódi nők. Ilyet se hallottam még. Mindegy. Én azért megkülönböztetés nélkül hajtok fejet és őszinte szívvel köszöntök mindenkit, aki Varga szerint valódi, mint – gondolom – ő maga is, s azt is, aki egyszerűen csak annak tartja magát.
Képek forrása: wikipedia.org / facebook.com / ndtv.com
