Esküszöm, már arra gondoltam, veszek egy centit, s azon vagdosom a napokat, amelyek még elválasztanak az illiberális magyar demokrácia legfrissebb nemzeti konzultációjától.

Felbolydult lélekkel jártam az utcákat már egy jó hete, remélve, csak összefutok egy ismerőssel, emailben zaklattam a kontaktjaimat, s használtam a rövid üzenetek minden lehetséges formáját. Egyszerűen meg akartam tudni, mások is olyan izgatottak-e, mint én? Mások is oly burjánzó lelkesedéssel készülnek-e arra, hogy tanúbizonyságot tegyenek a közvetlen demokrácia e pompázatos intézménye, a nemzeti konzultáció mellett?

Nemzeti konzultáció! Ízlelgetem a számban e szavakat. Érzem, szinte azonnal átjárja nemcsak a testem, de a szellemem is a belőlük áradó szabad energia. Micsoda lelemény! Micsoda vívmánya 21. századi történetünknek. Igen! Végre van módunk beleszólni! Van módunk kinyilvánítani a véleményünket! Van lehetőségünk két választás között is hallatni a hangunkat. Otthon úgyis a legtöbbször egyszerűen csendre intenek, ha nagyon akarok valamit. De a nemzeti konzultáció egészen más. Szilárd bástyaként védelmező keretei között végre szabadon beszélhetek, akarhatok, nyilatkozhatok.

Ráadásul az adatvédelmi feltételek is tökéletesen biztosítottak. Elegendő megadni a vezeték és családnevem, meg az email címem. Ennyi elegendő, s már biztonságban is tudhatom magam, ha a szólás és véleménynyilvánítás szabadsága felől érdeklődnének a sorosista civil szervezetek, hogy mennének a jó édesanyjukba. Ám a szabadságom, ha lehet, még ennél is kiterjesztettebb. Ha a kötelezőkön túl további adatokat szeretnék megosztani az online felületen, arra is lehetőséget teremtettek azok, akiknek Magyarország az első. Megadhatom a lakcímemet, vagy akár a telefonszámomat is. Hurrá! Ennek birtokában gondolom, időről-időre felhívnának, hogy nem tartózkodom-e valamely út szélén, mivel semmi esetre sem szeretnének otthagyni.

Annak érdekében, hogy csak tiszta forrásból merítsek még e szerény poszthoz is, nem érem be az írott és az elektronikus sajtó megtévesztő felületeivel. Hiába jönnek nekem, hogy íme, itt a hét kérdés, a saját szememmel akarok látni mindent. Én kérem, regisztrálok a nemzetikonzultacio.kormány.hu oldalon, s ezt követően lépek be az igenek és nemek, vagyis a tiszta beszéd világába. Ott aztán azonnal kiderül, hogy a kormány engem komolyan vesz. Egyszerűen komoly kérdésekben tart kompetensnek. Számít a véleményemre, mert szerintük igenis számít a véleményem. Ahogy mindenkié. A boss ezeket majd jól összesíti, s a végeredmény, azaz az igenek és nemek arányának fényében hozza meg a súlyos döntéseket.

Hálás vagyok, amiért rám bízzák, hogy a járvánnyal összefüggésben fokozatosan, vagy egy lépésben oldják-e fel a korlátozó intézkedéseket. Szerencsére az operatív törzs működésének kezdete óta minden tekintetben oly kimerítő és korrekt a tájékoztatás, hogy erről Battonyától Nemesmedvesig minden magyar választópolgár képes és akar is érdemben nyilatkozni. Ihaj! Persze a védettségi igazolványról is rendelkezünk minden lehetséges információval. Miért is ne tudnánk eldönteni, a vakcinához önhibájukon kívül csak késve hozzáférőkkel szemben kapjanak-e mentességet bizonyos korlátozások alól azok, akiket már beoltottak? Csuhaj!

Kicsit elbizonytalanított a 3. kérdés. Amint a járványügyi helyzet engedi, enyhítsék-e az este 8 utáni kijárási tilalmat? Mit jelenthet az, hogy „amint a járványügyi helyzet engedi”? S ha egyszer engedi, mi indokolná a tilalom fenntartását? Arról pedig érveket végképp nem hallottam, hogy egyáltalán mi szükség Volt/van erre az intézkedésre. Kiket és mitől véd meg? Az elég egyértelmű, hogy a fertőzés kockázata 8 előtt jóval nagyobb, mint utána. Sütike, a szálkásszőrű rá is kérdezett kábelfektetés közben az értelmére a minap, de őszintén szólva, érdemi választ tőlem hiába remélt. Hasonló a helyzet a 4. kérdéssel. Éttermek és szállodák nyitása. Persze megint csak, ha majd „a helyzet engedi”. Az sem nagyon világos, hogy „szigorú biztonsági szabályok betartása mellett” eddig miért nem működhettek? Mondjuk egy x m2/fő alapú számítás nem lett volna járhatóbb út, mint a vállalkozások legtöbbször semmire sem jó támogatása? Hány, meg hány helyen volt/van együtt nagyobb kontrollálatlan tömeg, mint egy étteremben?

Megtisztelő, hogy kompetensnek tartanak továbbá a sportlétesítmények újraindításával kapcsolatban is. De már bocsánat, honnan a fészkes fenéből tudhatnám, ezekben a létesítményekben mi a kockázatos és mi nem, ha majd „a helyzet engedi”, hogy nyitva legyenek? És komolyan azt is elvárják tőlem, hogy a védőoltásra várók között a nyolcadik (utolsó) kategóriába sorolt állampolgárként támogassam, hogy a védettségi igazolvánnyal rendelkezők bulizhassanak koncerteken, fesztiválokon, sporteseményeken, míg én 8 után továbbra is legfeljebb Sütikével barangolhatok? Ám a legszebb mégis a 7. kérdés. Mintha – tudom, kicsit erős ez az állítás – megértették volna József Attilát. A 7. kérdés ugyanis önmaguk. A NER esszenciája. Csak beoltottakat, vagy – ugyan mit jelent itt ez a „vagy” – védettségi igazolvánnyal rendelkezők tehessék be a lábukat magyar földre. Ugye nem kell részleteznem?

Most már csupán arra vagyok kíváncsi, ugyan melyik kérdés az, amelyre szakemberek, ha azok tényleg szakemberek, nélkülem nem tudnak korrektebb választ adni, mint velem? Melyik az a kérdés, amelyre szakmai állásfoglalás helyett laikus véleményre alapozva kell meghozni a döntést? Egyáltalán, miféle demokrácia az, ahol már azzal is átvernek, ha megkérdeznek valamiről?

Képek forrása: facebook.com / civilkontroll.com / telex.hu / ovf.hu / kattintside.blogger.hu