Azért ez milyen furcsa? Szerintem ebben az országban illúziói már senkinek nincsenek.

Pontosan el tudja képzelni bárki, mi zajlik a színfalak mögött. Igyekszünk a sorok között olvasni, holott bőven beérnénk azzal is, ha a médiában tiszta beszéd zajlana és egy kijelentés tényleg azt jelentené, amire a benne szereplő szavak utalnak. Sajnos azonban ez szinte soha nincsen így. Ezért aztán meg kell tanulnunk alkalmazkodni, s minden mögött fondorlatot sejteni.

Az így kialakult tanult és az ösztönös technikák aztán, ha világos képet nem is teremtenek a bennünket körülvevő világról, de legalább nem hisszük, hogy csupa tehetséges és tisztességes ember irányítja Magyarország hajóját. Pedig úgy beszélnek, nyilatkoznak magukról, a pártjukról, az értékrendjükről, mintha így volna. Megannyi Grál-lovag magasztos cselekedetének tűntetve fel, amit éppen tesznek. Legfeljebb egymást ócsárolva időről-időre, oda-vissza.

Mert azt ne mondja nekem senki, – jaj, de szeretném már elfelejteni ezt az általam is sokat idézett passzust Orbántól -, hogy normális dolog az, ha egy miniszterelnök azt állítja, nem kell arra figyelni, amit mond, mert csak az számít, amit tesz. És tudják mit, még egyetlen elkötelezett hívét sem hallottam amellett érvelni, hogy ez rendjén van így. De imádják tovább, ha magukban rosszallóan csóválják is a fejüket. Mi meg, minden korábbi tapasztalatunk ellenére, meglepődünk, holott majd minden megnyilatkozásából levezethető volna egy ilyen következtetés.

De tudják mit? Én most védelmembe veszem Orbán. Ezt a kijelentését éppen úgy igazságbeszédnek tartom, mint ahogy sokadmagammal igazságbeszédnek fogom fel Gyurcsány őszödi beszédét is. A különbség a kettő között nagyjából annyi, hogy Gyurcsány beszéde szándékai szerint véget akart vetni egy bénakacsa politikának és a folyamatos hazudozásnak, ezzel szemben Orbáné bejelentette, hogy ez így ment eddig, s ugyanígy fog menni a továbbiakban is. S a manapság oly gyakran hallott reklámfordulatot kölcsön véve azt mondhatjuk, hogy így is lett. Ami itt és most fontos: mindkét esetben tudtuk, hogy hazudnak, mégis meglepődtünk, amikor ezt végül kimondták.

Aztán tudja mindenki, milyen állapotok uralkodnak ma az egészségügyben. Sajnos kénytelen az ember pletykákból, ismerősöktől, bennfentesektől hallott hírekre támaszkodva összeállítani a képet, mert mindenki Törzse úgy mond igazat, hogy abból nem áll össze semmi. A fővárosból jön valami összegzés, újságírói kérdésekre érdemi választ alig hallani, a saját helyi környezetünkből származó félinformációk pedig szöges ellentétben állnak a hivatalos kommunikáció állításaival. Tudjuk tehát pontosan, hogy valami nagy gebasz van e körül az átkozott vírus körül, mégis meglepődünk azon, ha a magyar miniszterelnök az egyik nap kijelenti az egészségügyről, hogy 50 % biztonsággal állítható, megbirkózik a helyzettel, ami amúgy lazán felér egy pánikkeltéssel, kis idő elteltével pedig bejelenti, hogy az adott napon már 99,99 %-ra tippel ugyanebben a kérdésben. Most akkor vegyük komolyan?

A házelnökről tudjuk, olyan, amilyen. Alapból úgy neveltek, tanítottak bennünket, hogy az ő pozíciójának közjogi méltósága van, s ha ez így áll, akkor ennek megfelelően is kell viselkednie. Persze tudjuk azt is, hogy ez az egész nem felel meg a valóságnak. Politikusként nem lehet komolyan venni őt sem – már talán a kötelezés óta –, s a méltóságát is réges-régen eljátszotta. Mégis – az emberi természet már csak ilyen –, képesek vagyunk újra és újra meglepődni, amikor ki tudja honnan származó és milyen reményeket tápláló magyar érdekekre hivatkozva olyan kijelentéseket tesz, amelyek elhangzására – ha még volnának férőhelyek – valamelyik pszichiátrián inkább számítanánk, mint egy házelnök szájából. Moslékkoalíció. Ha visszaszállna a fejére egy ilyen szófordulat, megsértődne.

Így aztán leginkább magamon csodálkozom, miért lepődöm meg még mindig azon, amit a Szabad Európa szivárogtatott ki. Azon, ahogy a közmédiában beszélnek a munkatársakkal. Azon, amit ott vágtak a fejükhöz az előző év tavaszán az európai parlamenti választásokra készülve. „… ebben az intézményben … nem az ellenzéki összefogást támogatják”. Akinek ez nem tetszik, vegye a kabátját. Közmédia. Mindannyiunk pénzéből. Jogállamiság. Magyarország.

Képek forrása: blikk.hu / 24.hu / nepszava.hu / Lie To Me