Fickóskodik a miniszterelnökünk. Néhány nap alatt három is összejött belőle.

Igény nyilván van rá, ha ezt teszi. Két és fél millió szavazónak legalábbis tutira bejön. Bár ízlés dolga ez is. Nekem kicsit bicskanyitogató ez az útszéli hetykeség. Ahogy riporterek előtt a maga csiszolatlan gyémánt angolságával dutch guy-nak nevezi a holland miniszterelnököt. Egy olyan diszkurzus kapuját nyitja ki ezzel, amelynek keretei között ő maga is számtalan sértő kifejezéssel volna illethető, amelyen aztán jól felháborodna a NER egész szekértábora. Nem értem, mire jó ez a pökhendiség. Hogy nem vezet sehová, abban viszont biztos vagyok.

Még ha volna is rá nyomós oka, így akkor sem beszélhet egy ország – hogy is szokták mondani? – első embereként a kamerák előtt egy másik ország első emberéről. Egy országot, s az abban élő embereket járatja le egy ilyen mondattal, s egy másik országot, s az abban élő embereket sérti meg vele. Többet mondok. Még kameráktól és mikrofonoktól távol sem tehet ilyet. Rosszmájúan mondhatnám, Felcsúton talán elmegy. Ám ezzel egyrészt magam is visszasüllyednék egy olyan primitív rögvalóságba, amelytől végre az egész magyar politikának szabadulnia kéne, másrészt tisztességes felcsútiakat sértenék meg. Ezt pedig a legkevésbé sem szeretném.

Az igazság az, hogy lehet elegánsan is nemtetszést nyilvánítani. Ám Orbán fickóskodása útszéli tempó. A hívek/hívők most nyilván felhorkanva röhögnek. „Hallottad, jól beszólt a főnök a hollandnak!” Azon pedig talán el sem gondolkodnak, hogy miért történt ez a taplóság, s hogy milyen következményekkel járhat? Az biztos, magyar ügyekhez szövetségest Mark Rutte személyében aligha fogunk találni a közeli jövőben. Pedig normális érvekkel és beszédmóddal akár az Orbánhoz hasonlóan 2010 óta megszakítás nélkül kormányzó liberális miniszterelnök támogatása is elnyerhető volna.

A holland labdarúgás elég magas színvonalú. Még akkor is így van ez, ha jelenleg – Németországot épp csak megelőzve – csupán 14. helyezettek a FIFA világranglistáján. Abban a rangsorban, ahol mi az 52. helyet foglaljuk el. Akárhogy is, a labdarúgás biztos fontos nekik. Ruttetől mégsem hallani olyan – bocsánat a kifejezésért – ostoba megjegyzést, hogy az uniós költségvetés elfogadása még a focinál is fontosabb.

Már elnézést, de hogyan gondolkodik az a politikus, aki egy 7 éves költségvetés jelentőségét így tartja megvilágíthatónak a választói előtt? Milyen hallgatóságot képzel el magának Orbán? Mindez a külföld felé meglehetős nárcizmusról árulkodik, hiszen a saját – elég kínos történelmi képzettársításokra okot adó – rajongását tolja előtérbe. Itthon viszont azt a látszatot kelti, mintha tényleg alig akadna fontosabb egy világjárvány és világválság közepén, mint a Puskás Akadémia kilépése a nemzetközi porondra, Dzsudzsák sportdiplomáciai státusza, vagy az „építsünk minden bokorba stadiont és akadémiát határon innen és túl” projektje. Szotyiköpködős, populista fickóckodás ez is.

Ahogy merő fickóskodás a hazai és a nemzetközi politikai porondon alkalmazott eltérő beszédmód tudatos és szinte büszkén vállalt disszonanciája is. Itthon az a szöveg, hogy hagyjanak bennünket békén a jogállamiság számonkérésével. A gazdaságélénkítő támogatások és hitelek elérését ne kössék ilyen feltételekhez, mert vétózunk! A felcsúti fickó Brüsszelben pedig már arról papol, hogy aki kétségbe vonja, illetve nem tartja be az Unió alapját képező jogállamisági kritériumokat, annak nincs helye a közösségben. Most akkor tényleg vegyük komolyan azt, amit 2017-ben jelentett ki, s ne figyeljünk arra, amit mond? Nyugodtabban aludnánk, annyi szent.

Képek forrása: atv.hu / 444.hu / nol.hu / origo.hu