Ha nem volna némi túlsúly rajtam, esküszöm, kipróbálnám.

Oké, így is, úgyis a mostaninál erősebb vasalódeszkára volna szükség, de egy ekkora nagyságrendű befektetés belefér. Ennyit feltétlenül megérdemel a dolog. Eddig sejtelmem se volt, mennyibe kerülhet ma egy ilyen eszköz. Vasalódeszkát az ember évekre, sőt évtizedekre vesz. Ám a kondi- és uszodabérletet kiváltva egy éven belül tutira megtérülne a ráfordítás.

Ez a legmenőbb a neten találtak közül. Mondjuk a legdrágább is. Az ár jelentős részét nyilván a jól csengő márkanév használata teszi ki. Akinek ez sem hozza meg a kedvét az úszáshoz, az – attól tartok – végképp elveszett a mindennapos testnevelés számára az online oktatás erőterében. Esetében nyilván se ép testről, se – s ebben biztos vagyok – ép lélekről sem beszélhetünk. Egy ilyen alak legfeljebb arra jó, hogy besavanyodva üljön egy eldugott hivatal mélyén, az irodaépület legrejtettebb zugában, ahol gyanakodva mered az elé helyezett képernyőre, lesve, majd jelentve, hogy ki hol töri meg a rutint, a rendet, az előírásokat, ki mer kreatív, mi több, derűs lenni ebben a magába fordult rezsimben.

Autoriter rendszerekben, diktatúrákban a humor veszélyes dolog. Kádár még értette, érthette, mi lehet a szerepe a nevetésnek egy derűre okot alig szolgáltató társadalomban. Elviselte tehát, akár még a saját paródiáját is. Próbálkozott volna csak szórakozni valaki mondjuk Hitlerrel. Attól tartok, a fasizmusnak nincs humorérzéke. Ettől szerencsére még távol vagyunk. Ám a humortalanság, a dolgok túl komolyan vétele, a pátoszos rajongás valami fennkölt rend mellett, néhány elhibázott módon pozícióba helyezett káder esetében már felütötte a fejét.

Szóval, itt van ez a szegény makói testnevelőtanár. Hogy mi volt a bűne? Félek, csak annyi, hogy GONDOLKODOTT. Hogy komolyan vette a munkáját. Meg talán az, hogy értett is hozzá. Nem véletlenül kapott korábban mindenféle elismeréseket. Sőt, látott már gyerekeket is. Külön-külön és együtt is. Talán ért hozzájuk is.
Ott tartunk tehát, hogy gondolkodott. Valami olyasmit csinált, amit sajnos meglehetősen ritkán feltételeznek egy tanárról. Az emberek, tisztelet a kivételnek, többnyire csak odáig jutnak, hogy irigyek a pedagógusokra, mert a szabadságuk jelentős része a nyárra esik. Igazából semmivel nem több, mint amennyi törvényileg is megjárna bárkinek, de a június végétől augusztus elejéig tartó időszak (mondjuk úgy 25-30 munkanap), egy szűklátókörű perspektívából nézve egész nyárnak tűnik. Azokra irigyek ezért a teljesen hétköznapinak mondható szabadságért, akikre – bizalmukat beléjük fektetve – a gyerekeik jövőjét bízzák. Hát nem nonszensz? Ahogy nonszensz az is, miért nem lehet belátni, hogy tulajdon gyermekeink elemi érdeke ezeknek az embereknek a mentális jóléte.

Ott van tehát Vezsenyi László, s ahelyett, hogy egy kocsmában búsulna, otthonában azon a cseppet sem egyszerű kérdésen töri a fejét, miképp lehet megbirkózni a távolléti oktatás irgalmatlan problémahegyével. Miképp lehetne a gyerekeket motiválttá tenni, hogy ebben a lehetetlen helyzetben sikerüljön megvalósítani valamit abból, amit erre a tanévre terveztek. Készít hát egy vicces videót, mert tudja, ha megnevetteti a tanítványait, akkor esetleg azt is elérheti náluk, hogy tényleg mozogjanak kicsit otthon.

Erre jön egy humortalan hivatalnok, aki nem az égiektől, hanem a rezsimtől kapta a hatalmát. Aki igyekszik kézzel-lábbal meghálálni a gesztust, amivel a rendszer magához emelte. Aki abban látja élete célját, hogy még annál is több marhaságot tegyen, mint amennyit valóban elvárnak tőle. Aki hallotta az oktatási államtitkártól azt az orbitális ökörséget, hogy a tanároknak – a távolléti oktatásnak hála – több a szabadidejük, ezért nem kell elhalasztani az új NAT szeptemberi bevezetését. Ilyen körülmények között aztán úgy látta, ez a vasalódeszkás tréfa nem fér bele. S hogy a saját hatalmának nyomatékot adjon, lesújtott.

Úszósapka, vasalódeszka. Nem tudom, Vezsenyi László olvas-e esténként Tom Stoppardot. A Csehországban született angol drámaíró egy olyan darabjának kellékei ezek, amelyhez a kulcs valami ilyesmi: semmi nem az, aminek látszik (After Magritte). Aki megtalálja ezt a kulcsot, jót nevet a darabon. Aki nem, az rágörcsöl, szó szerint vesz mindent, így aztán nem ért semmit az előadásból. Ahogy a világból sem. Mint a hivatalnok, aki magát tette nevetségessé azzal, hogy megalázott egy kreatív és lelkiismeretes testnevelőtanárt.

P. s.: Az oktatási jogok biztosa, Aáry-Tamás Lajos azonnali vizsgálatot indított a Vezsenyi Lászlót döntésével emberi méltóságában megsértő tankerületi vezető ellen.

Képek forrása: edigital.hu / archivum.mtva.hu / merce.hu / wilsons.school