A hollywoodi filmek stáblistája iszonyatosan hosszú. Ennek oka leginkább az, hogy minden piszlicsárénak tetsző dolognak van felelőse.

Egyebek mellett ezt az indokolja, hogy a forgatási napokon a jeleneteket illik tűpontosságúan az előző napi beállításoknak megfelelően reprodukálni. Nem kerülhet máshova a horizont, a jelenet szereplőinek haját ugyanúgy kell belőni hajzselével, nem lehet más a nyakkendő színe, a szoknya hossza stb., stb., stb. Hibák ennek ellenére előfordulnak, de a stáblista hosszából legalább érzékelni lehet a törekvést arra, hogy elkerüljék a baklövéseket.

Én lassan egyáltalán nem tudok kiigazodni azon, hogy egy vezető politikusnak mekkora beleszólása van abba, amiket mond az egyes megnyilatkozásai során, hova megy, kivel fog kezet, hol helyez el koszorút. Nyilván vannak, akik igyekeznek a lehető legtöbb terhet levenni a válláról, akik felelősek azért, hogy a pápa, vagy teszem azt II. Erzsébet előtt megfelelő, ha tetszik az alkalomhoz illő öltözetben jelenjenek meg, s viselkedésükben is kövessék a protokoll szabályait. Kívülről tűnhet ez felesleges marhaságnak, de az a világ, amelyben a politikusaink képviselnek bennünket, így működik.

Jó része ezeknek formaság. Nehezebb azonban a dolog tartalmi kérdések esetében. Mintha nem volna megfelelő szakember, aki arra ügyel, hogy a nagyfőnök egyik szava ne üsse a másikat, egy korábbi kiállása valamely ügy mellett ne kapjon gellert egy későbbi megszólalása miatt. Szóval mintha nem volna felelőse a következetlenségek elkerülésének. Normális körülmények között erre persze nincs is szükség. Elég, ha az ember megmarad az elveinél, értékrendjénél, azaz nem válik játékává „mindenféle szélnek”.

Úgy tűnik, ez nem megy mindenkinek. Nyilván nem is egyszerű. Az apró bakik talán még elnézhetők, ám fájdalmas látni, ha valaki szembe köpi mindazt, ami korábban volt, ami egykor akár szerethetővé is tette. Igaz lehet ez úgy egyes személyekre, mint pártokra.

A napokban Jean-Claude Juncker túlzott nacionalizmussal vádolta Orbán Viktort. A kormánysajtó nyilván nem fogja hangsúlyozni mondandójának azt a részét, amely szerint semmi baja a nemzeti szuverenitással, s azt egyáltalán nem tartja kibékíthetetlennek az európai identitással. Az idegengyűlöletet azonban elutasítja, s megjegyezte, hogy a nacionalizmus túltolása háborúhoz vezethet. Súlyos szavak. Lehet legyinteni rájuk, lehet azt mondani, hogy ez tökéletesen irracionális felvetés, csak hát ott vannak a balkáni tapasztalataink ezzel a fránya nacionalizmussal. Ugyan ki gondolta volna, hogy bekövetkezhet mindaz, ami a 20. század végén, 1991 és 2001 között a mi kis civilizált világban ott megtörtént.

Nyilván nem érint jól egyetlen politikust sem, ha a politikájával kapcsolatban – bármely áttételes összefüggésben is – a háború lehetőségét említik. Azzal együtt, hogy a Fidesz szalonképtelenné vált a Néppárton belül, ez már sok lehetett Orbánnak. Lányos zavarában nem is talált megfelelő választ Juncker kijelentésére. Mert azt azért ne tekintsük autentikus riposztnak, hogy „aki Marx-szobrot koszorúz, az idegengyűlöletből ne oktasson senkit”.

Túl azon, hogy az Európai Bizottság elnöke feltehetően nem koszorúzta meg Marx szobrát Trierben, egy ilyen miniszterelnöki, kisfiús dacból származó kijelentés a hollywoodi jellegű bakik tárházát nyitja meg előttünk. Különösebb baj persze azzal sem volna, ha Juncker koszorúzott volna, hiszen írók, költők, tudósok tucatját említhetnénk, akiket nem az elfogultságaik, hanem a szellemi teljesítményük miatt tisztelünk.

Az viszont aligha magyarázható, ha Orbán, az egykori diákvezér, azon a Tienanmen téren koszorúzza meg a Népi Hősök emlékművét, ahol 1989. áprilisában szabadságvágyó fiatalok ezreit mészárolták le. Hát nincs egy ember, aki ilyenkor szólna neki, hogy hé, főnök, ezt ne! Félrecsúszik a horizont, rosszul áll a nyakkendő! Ezzel a képpel nem lehet folytatni a tegnapi forgatást! Nyilván fontos a kínai piac, meg a kínai befektetők is, de az arc megőrzése, az arcvesztés elkerülése, az, hogy ne köpd szemközt korábbi önmagad, talán még fontosabb. De ha már kommunista emlékművet koszorúztál, legalább ne Marx-szal támadj vissza Junckerra!

Képek forrása: szeretlekmagyarország.hu / magyarvagyok.info / 444.hu