Néha annyira szeretnék egy egészséges nyújtózkodás után arra ébredni, hogy csak rémálom volt mindaz, ami miatt egész éjjel forgolódni tudtam csupán az ágyamban.

Kinyitnám a hálószoba ablakát, nagyot szippantanék a friss levegőből, majd kicaplatnék a konyhába, s megnyomnám a gombot a kávéfőzőn. Találomra rákattintannék valamelyik tv-csatornára, s mire megcsapná orrom a friss kávé illata, tudnék mindent a világról, Magyarországról. Annak pedig, amit a hírek alapján megtudnék, nos, annak mindig volna köze a valósághoz.

De nem így van. Szinte soha nincs. A távirányítón valahogy mindig ugyanazt a gombot nyomom meg először. Azt, amely mögött a másoké mellett az én adómból is finanszírozott köztévé húzódik meg, és ontja reggeltől estig a hazugságokat. Nem tudom, mi ez az erős késztetés bennem, hogy minden tapasztalatom ellenére is belehallgassak a híreibe. Mintha abban reménykednék, hogy amit tegnap műveltek velünk, az tényleg csak egy rossz álom volt és soha többé nem fordulhat elő. Pedig a nagy átverés-show minden reggel újra és újra beindul.

Az M1 meglehetősen ostoba reggeli beszélgetései alatt persze mindig böngészem a netet is. Ma épp a 444.hu jött elő egy isten tudja hogyan kiszivárgott/kiszivárogtatott vágatlan felvétellel, amelyen ifj. Lomnici Zoltán szakért egy sort még mindig a tv-székházas balhéról. Mit mondjak, elég erős. Úgy tűnik azonban, az ember egy idő után immunissá válik a hülyeségekre.

Az olyan dumák, hogy országgyűlési képviselők egy csoportja jogszerűtlenül tartózkodott üzemi területen, messze elkerülik az ingerküszöbömet. Ott voltak egy közintézmény folyosóján. Nem nagyon értem, hogy mondhatja erre az alkotmányjogász, hogy „olyan területen tartózkodtak az érintett országgyűlési képviselők, ahol nem volt jogosultságuk.” Ha ez megáll bármely hazai bíróság előtt, a világ újfent rajtunk fog röhögni. Ugyanígy Orbánnal sem az volt a baj, hogy Czunyiné társaságában betette a lábát egy óvodába. Joga volt hozzá. A gond az, hogy erre – legalábbis a Nemzeti Választási Bizottság többségi álláspontja szerint – a kampány részeként került sor. Hogy egy kevésbé érzékeny példát is hozzak, ha egy kórházba joga is van bemenni egy képviselőnek, a műtőbe műtét közben nyilván nem. Ám a folyosóról kétlem, hogy jogszerűen kidobhatná bárki. Summa summarum, országgyűlési képviselők aligha tartózkodhatnak jogszerűtlenül közintézményekben.

Más kérdés, hogy ott mit tesznek? Az M1 Híradója szerint a DK-s Varjú László például támadott. Hát én nem tudom. Kiabáltak már rá hetet-havat, hogy így provokált, meg úgy fetrengett, de hogy támadott volna… Józan ésszel felfoghatatlan, hogy a fegyveresek között való vergődése miképp minősíthető támadásnak. Be akartak olvasni 5 követelést. El tudom képzelni, hogy a képviselők jogállása nem terjed ki egy ilyen követelés érvényesítésére. De akkor tessék kérem ezt mondani.

Az meg milyen bunkó eljárás már, hogy az intézményvezető az elfoglaltságaira hivatkozva nem mer a képviselők elé állni, s képtelen eldadogni azt az egyetlen mondatot, hogy itt lehettek, de a tartalmi szolgáltatásba itt és most nem avatkozhattok bele. Meggyőződésem, hogy a civilizált országokhoz méltatlan és példátlan események kialakulásában nagy szerepe volt a megbízott vezérigazgató töketlenségének. Egyáltalán, hogy fordulhat elő, hogy az a Papp Dániel, aki főszerkesztő volt, amikor a legfelsőbb bírósági elnök Lomnici Zoltán arcát egyszerűen kiretusálták egy tudósításból, vagy egy általa készített interjút azt a látszatot keltve vágtak meg, mintha a megkérdezett Daniel Cohn-Bendit el akart volna szökni egy kérdés elől, szóval az az ember, akit több hírhamisítással is kapcsolatba hoztak, hogy lehet az MTVA megbízott vezérigazgatója?

Számomra a legbájosabb ifj. Lomnici mondandójában mégis az, hogy szerinte a biztonságiak attól akarták megóvni a képviselőket, hogy azok bűncselekményt kövessenek el. Micsoda prevenció! Hurrá, hurrá, hurrá! A végén még hálásnak kell lenniük a zúzódásokért. Az irodalom legnagyobb nevettetői sem tudnak ilyen jó poénokat kitalálni. Nincs igaza a 444.hu újságírójának, aki azt állítja ifj. Lomniciről, hogy „van benne valami mulyaság.” Bár hasonló gondolat az én fejemben is megfordult korábban, de most úgy látom, hogy kifejezetten szórakoztató.

Na, de a lényegre térve, ifj. Lomnicit, miután kimerülni látszott az üzemi terület, a jogszerűtlenség, a vonatkozásában, az országgyűlési képviselő, a nyilvánvaló és az egyértelműen szavak mantrázásától, még egy utolsó erőfeszítésre kérte a királyi tv munkatársa. Had’ idézzem a szövegnek a 444.hu által is kiemelt mondatait:

- Egy szót, ami fontos, és kérték, hogy mondjuk el, hogy az őrök védték, tehát, hogy védték, jó?
- Jó.
- Jó, Erre akkor egy mondat erejéig térjünk ki.

És az alkotmányjogász elmondja, amire kérték. Kérték, hát kitért rá. Így működik ez ma Magyarországon. Igen, az őrök tehát védték. A képviselővel szemben megvédték az üzemi területet, méghozzá jogszerűen. A francba, nem prejudikál itt valaki? És megint és újra: bűncselekmény elkövetésétől is megóvhatták a képviselőket. Fantasztikus. Arra mondjuk én továbbra sem ismerem a választ, miért nem intézkedett a rendőrség a helyszínen, miután bejelentést kaptak, hogy országgyűlési képviselőket bántalmaznak. Bennem lehet a hiba, ha egy ilyen telefon után én természetesnek, sőt elvárhatónak veszem, hogy megjelenjenek? Vagy a kormánnyal szembe helyezkedő oldal jobb, ha nem is hívja őket? Mindegy is talán. A lényeg, hogy így működik mindannyiunk milliárdjaiból a köztévé boszorkánykonyhája. Sokak megelégedésére, de talán még többekből elég heves indulatokat kiváltva.

Képek forrása: 444.hu / mno.hu / atlatszo.blog.hu