Czeglédy borostája

Facebook Tweet Tetszik

2018. november 13. - Blogger Bob

Egy büntetés-végrehajtási intézmény komoly hely. Még akkor is, ha csak előzetesben tartják az embert.

A fogvatartottak szigorú szabályok szerint töltik napjaikat, a szabályok pedig azért vannak, hogy betartsák őket. Világos az is, hogy a legtöbb korlátozó rendelkezésnek – normális körülmények között – ésszerű oka van.
Gőzöm nincs arról, milyen következményei lehetnek annak, ha valaki vét a benti szabályok ellen. Gondolom, még kiszolgáltatottabbá válhat. Korlátozhatják a külvilággal való kapcsolattartás gyakoriságát, megvonhatnak kedvezményeket, meg ilyesmik. Nyilván kevés dolog lehet rosszabb, mint bezárva lenni a nap 24 órájában. Mégis, szinte bizonyos, hogy még ezt is lehet elviselhetetlenebbé tenni.

Valami ilyesmi zajlik Czeglédy Csabával. Jogászként, no meg komoly képviselői múlttal a háta mögött aligha lehet a könnyű esetek közé sorolni a fogva tartók nézőpontjából. Attól tartok, a mai magyar viszonyok között kevés börtönlakó van annyira tisztában a jogaival, illetve lehetőségeivel, mint ő. Ráadásul az esetet a politikai szálai miatt megkülönböztetett figyelem kíséri a személyét.

Az egykori képviselő ügyének kezelése ellenzéki olvasatban a legfinomabb kifejezéssel is politikai bosszúhadjáratnak minősül. Tény, hogy Czeglédy elég sok borsot tört a hatalom orra alá. Attól tartok azonban, hogy közel másfél év előzetes egy ilyen ügyben a hétköznapi erkölcs és a józan paraszti ész mérlegén is indokolhatatlannak és igazolhatatlannak tetszik. Paragrafus persze bármire található. Nyilván legalább olyan magabiztossággal lehet érveket felhozni az előzetes fogva tartás mellett a nyomozás lezárultát követően is, mint bűncselekmény hiányában a nyomozás megszüntetése mellett az Elios-ügyben. Csak épp mi, laikusok vagyunk némi zavarban, hogy milyen bizonyítékokat lehet itt még megsemmisíteni, hogyan lehet itt még tanukat befolyásolni, egyebek.

Azt gondolnánk ugyanakkor, hogy ez az ügy talán már a hatalomnak is ciki lehet. Azért az mégis elgondolkodtató, hogy ennyi idő után sincs vádemelés. Igaz, a média időről-időre meglebegteti, hogy hamarosan eljut az ügy ehhez a fontos ponthoz. A Hír-tv óvatoskodva jelezte augusztusban, hogy még az idén. A jól, sőt, olykor jó előre informált

Magyar Idők legutóbb november 7-n prognosztizált egy „napokon belült”. Meglátjuk.
Addig azonban feltartóztathatatlanul folyik a Czeglédy pszichológiai kikészítése. Kezdve a számlák fizetésnapot megelőző zárolásától, az esküvője előtt két nappal történő őrizetbevételig, a mentelmi jog felfüggesztésén keresztül, a vacsora mellől történő előállításon át, a mobilhasználattal kapcsolatos zavarig, a cellában tartható könyvek számának rohadtul nevetséges kifogásolásáig, most meg itt van ez a borosta ügy, meg a priccsen szabálytalanul elhelyezett párna esete.

Egy vicces, talán némileg ironikus posztra készültem, amely a benne szereplő személy sorsának cseppet sem szórakoztató alakulása helyett a fogvartartás abszurditásaival foglalkozik. Azonban, mire eljutottam a borostáig, elment tőle a kedvem. S még mielőtt bármelyik kommentelő azt vetné a szememre, hogy Czeglédyt védem, csendben, s kicsit talán szégyellve magam, had’ jegyezzem meg, hogy mivel részleteiben nem ismerem az ügyet, fogalmam sincs, milyen lehet annak jogi megítélése.

Azt viszont igenis sérelmezem, hogy az a politikai oldal, amelyhez tartozik, alig hallatja a hangját. Mert ne mondja nekem senki, hogy egy ilyen ügyben, amikor a dolog megítéléséhez szükséges dokumentumok már jó ideje rendelkezésre állnak, normális dolog egy ilyen hosszú előzetes. Ne mondja nekem senki, hogy a politikai korrektség feladásával olyan fogalmakról is le kell mondanunk, mint az ártatlanság vélelme. És azt se mondja senki, hogy néhány könyv, egy rosszul elhelyezett párna, vagy az arcvonásokat elfedni nem képes borosta okán még mélyebbre kell taszítani valakit a bezártság miatt szinte elkerülhetetlen depresszióba.