Nem tudom, mi lehetett az oka annak, hogy Orbán éppen Zalaegerszegen mondta el ünnepi beszédét október 23-án. Hall az ember ilyet is, olyat is.
Lábra kapnak összeesküvéselméletek spontán tömegektől való félelemről, egészségturizmusról és más egyebekről. Tudja a fene, engem különösebben nem zavar, ha ezek a központi rendezvények kimozdulnak olykor a fővárosból. Hol van az megírva, hogy mindent Budapesten kell megünnepelni. A döntés valódi okát persze nem tudhatjuk. Ha nem kellene mindenütt rejtőzködő hátsó szándékot sejtenünk, akár azt is mondhatnánk, hogy egy vidéki megyeszékhely számára presztízskérdés is lehet, ha a miniszterelnök náluk ünnepel.
Nem mindegy azonban, hogy ki emeli az ünnep fényét. Ki az, aki – némi nyomatékot adva az igekötőnek – leutazik vidékre, hogy elvegyüljön az ő népe között, s felszabadult, örömteli perceket éljen át az övéivel. Ez a személy ezúttal Orbán Viktor volt, méghozzá a 2022-es évjárat. Ő próbált lubickolni picit a népszerűségben. Talán azt gondolta, megérdemli néhány óra erejéig a szabad levegőt, s a nép egyszerű fiai és lányai ugyanígy megérdemlik, hogy személyesen találkozhassanak vele, a legfrissebb, a 2022-es évjárattal. Ha ez történt volna, azt mondanám, everything is fine.
Az persze már ízlés dolga, hogy kinek mennyire ízlik ez az évjárat. Orbán személye olyan változékonyságot mutat, amely mellett egy kaméleon az állandóság szimbóluma lehetne. Zalaegerszegre ráadásul mintha egy kicsit dugós palackban érkezett volna a falkavezér. Mintha kicsit savanykás, oda nem illő mellékízekkel terhelt, sőt buggyant lett volna ez a kóstoló. Az volt az ember érzése, hogy rendben, ha már a szájában van az a korty, valahogy csak lenyeli, bár egy borkóstolón simán kiköpnék. Ha meg minősítésről lett volna szó, további palackos tárolásra alkalmatlannak találnák.
Hallva a szónok rekedtes rikácsolását, az embernek az első pillanattól az volt a benyomása, hogy ebben az akusztikai zűrzavarban erős hiteltelenség lappang. Ezen a hangon egyszerűen semmit nem lehet meggyőző erővel elmondani. Nagyjából ez is történt. Nem mondott semmit. Régen hallottam tőle ennyire üres beszédet. A rekedtségével olyan volt, mint amikor a rossz színész nemcsak elmond, de egyszerre mutat is egy dolgot. Alapszabály, hogy ilyet nem teszünk. Mintha Orbán – nyilván akaratlanul – recsegő hangján keresztül is hozni akarta volna a street fighter imidzsét, amely ebben az állapotában egyáltalán nem volt hozzá illő szerep.
A beszédben azért jól megkapja a magáét mindenki, ha elég vérszegény módon is. Orbán ütötte a baloldalt, megsorozta Brüsszelt. Az egésznek mégis inkább pankráció jellege volt. Egy jól megkomponált, pontosan felépített küzdelmet imitál. Na jó, a magyar politikai élet alfahímje nem egy Hulk Hogan, de akadnak még, akik erre a műmájerkedésre gerjednek. Ízlés dolga ez is. Sör, meg nachos mellé talán elmegy, de Zalaegerszegen láthatóan se sör, se nachos nem volt. Sőt, rajongók tomboló tömege sem. Steril az egész. Csak kulisszák. Sehol semmi érzelem. Mint a Covid-járvány alatt az üres lelátókon elhelyezett szurkolói fotók. Orbán vidéken is maradt az övéi, a meghívottak között. Hogy még véletlenül se találkozzon olyan hús-vér emberekkel, akik elviselni és megszenvedni kénytelenek az őrültségeit.
Az egész valahogy ki volt herélve. Az eseménynek se ’56-hoz, se a mai valósághoz nem volt köze. Úgy tűnik, hazug nemcsak a kimondott szó, de egy ünnepség is lehet. Ott hablatyolt előttünk a góré, köhögött, rekedten artikulált. Fogalmam sincs, tisztában volt-e vele, de olyan bizarr helyzet teremtődött körülötte, amely ott sem igazán működött, kívülről nézve azonban értelmét veszítette bármilyen érték és igazságérték felől történő megközelítése. Egyszerűen nincs vele mit kezdeni. Idézni sem érdemes a mondatait.
Gyakran tűnődöm azon, hogy megérdemelnénk már egy olyan szabadságharcot, vagy forradalmat, amely nem bukik el. Azt vajon tudnánk-e méltón ünnepelni? Ezzel a mostani kurzussal biztosan nem, mert ők mára mindenhez méltatlanokká váltak. Tönkretesznek, beszennyeznek mindent, amihez csak hozzáérnek. ’56-ot napról-napra. Úgy tűnik, velük nem, kizárólag csak nélkülük lehet felemelkedés. Egyelőre azonban az ünnepeken is marad a szégyen, amit miattuk kell éreznünk. És egyelőre marad velünk ez a kellemetlen szagú és ízű 2022-es évjárat is.
Képek forrása: portfolio.hu / greatjourneyto.com / telex.hu / facebook.com/orbanviktor
