Nem vagyok közgazdász. Így aztán nehezen, s feltehetően olykor tévesen értelmezem a világban zajló gazdasági és pénzügyi folyamatokat.

Ugyanakkor populistának sem tartom magam. Ezért igyekszem kerülni az olyan, többnyire semmivel alá nem támasztható kinyilatkoztatásokat, amelyek egyetlen tényezőre vezetik vissza az aktuális állapotokat. Egyébként is, az elégséges ok elvének mítoszával – ha jól emlékszem – már a 19. században, a mai értelemben vett meteorológiai vizsgálatokkal összefüggésben leszámolt az emberi gondolkodás. Ahhoz, hogy holnap havazással rontson ránk a reggel, messze nem elégséges feltétel, hogy Soros György fehér dunna alatt akarja látni Európát.

Elhűlve hallgatom Orbán anakronisztikus és mindenféle racionalitást nélkülöző magyarázatait a Kossuth-on. Szinte lehetetlen kizökkenteni a magabiztosságából. Nyilván azt gondolja, hogy egy vezetőnek mindig, minden körülmények között határozottságot kell mutatnia. A stratégiai nyugalom ugyan lehetővé tenné a számára, hogy kissé meditatívabb módon, a mondatait olykor jobban átgondolva, akár kételyeknek is hangot adva kommunikáljon. De nem. Neki az lehet a meggyőződése, hogy mi, akiknek a sorsát a kezében tartja, elvárjuk tőle a tévedhetetlenséget. Azt, hogy mérlegelés nélkül mondja meg a frankót. Egy olyan vezér képét igyekszik megrajzolni magáról, aki mindig tudja, hogy – az állítólag Leninre is nagy hatással bíró utópista szocialista Csernisevszkijjel szólva – Mi a teendő?

És úgy tűnik, tényleg el is hiszi magáról, hogy tudja. Mindig és minden körülmények között. Cseppet sem zavarja, ha az alapvető emberi tapasztalatok ellentmondanak az állításainak. Politikájának nagyszerűségét fényezve beszél arról, hogy nem 10, hanem 15-16 százalék lenne az infláció, ha a kormány nem vezette volna be az élelmiszerár-stoppot. Szinte félek belegondolni, mi vár rám otthon, ha hat hét elteltével pár nap múlva hazaérek. Az ismerőseim 1.000 Ft körüli margarin árakkal, 2.900 Ft-os eperrel riogatnak esténként. Valaki arról számolt be, hogy ahhoz a főzőtejszínhez, ami két hete még 359 Ft volt, tegnap 850 Ft-ért jutott hozzá. 10 százalékos infláció? A KSH nyilván le tudja vezetni ezt az értéket, de az élelmiszerboltokban fizetéskor nem ezt tapasztalják az emberek. Az Orbán-hívők persze elhisznek mindent, s mindennek az ellenkezőjét is.

A miniszterelnök be akarja adni nekünk, hogy ennek a válságnak az egyetlen oka a háború. Gyártja is rá a terminust azonnal: „Ez egy háborús infláció.” Szó nincs arról, hogy már több mint tíz éve csúszunk vissza szinte minden eredmény tekintetében az Unióhoz velünk együtt csatlakozók rangsorában. Szó nincs elhibázott politikáról, önvizsgálatról, korrupcióról, arról, hogy itt valami alapvetően elhibázott gazdasági koncepció akadályoz bennünket a felzárkózásban. Az unortodoxia a közgazdaságban lehet előre mutató, de ha a gyakorlatban nem működik, talán el kellene engedni. A minden tekintetben anakronisztikus munka alapú társadalom ábrándja Parragh fejében talán lehet vonzó. Ám az ezen az elven működő gazdaság látványosan nem képes felvenni a versenyt a tudásalapú társadalmak fejlődésével. Tudásalapú társadalmat pedig lehetetlen működtetni elavult, vagy épp tudatosan leépített köz- és felsőoktatás nélkül.

Arra persze jó egy ilyen vízió, hogy kérődző választók millióit lehessen megetetni olyan szlogenekkel, mint a migráció okozta veszély, a Soros személyében rejlő kockázat, a civilek, a másként gondolkodók, s egyáltalán az ellenzék ármánykodásai, valamint a liberalizmus jelentette fenyegetés a nemzeti érdekre. Egy ilyen, a NER-ben megvalósuló közösségben szükségtelen bármilyen érvet felhozni, ha a boss kijelenti, hogy Soros érdekelt a háborúban és uszít. Nem kell igazolni, hogy hol, mikor és miből derült ki mindez. Egy ilyen közegben evidencia, hogy egyedül Orbán ismeri Magyarország és benne minden egyes magyar érdekeit, s képviseli is azokat Brüsszellel szemben. Mert Brüsszel érdeke Magyarország tönkretétele. Mindaddig, amíg rá nem kérdez valaki, hogy tessék már elárulni, ez az országrontó szándék ugyan milyen konkrét formában ölt testet? Egy ilyen rezsimben aztán teljesen természetes, hogy az egyébként az országnak járó támogatásokhoz nem juthatunk hozzá, mert dacosan se a korrupció visszaszorítása, se az állam átlátható működése érdekében nem vagyunk hajlandók semmiféle erőfeszítést tenni. És ez egy két-hárommilliós konstans szavazótábor számára tökéletesen rendjén való.

Ők Orbántól még azt is elfogadják, hogy se itt, se másutt a világon nem vagyunk érdemesek jobb ajánlatra. Mert a főnök ezt állítja. A vezér oligarchái uralta Magyarország tudniillik a létező helyek legjobbika. Nekik biztosan. Fel sem merül bennük, hogy talán kevesebbet kellene lopni, s akkor nem volna szükség olyan innovatívnak és virtuóznak aligha mondható válságkezelésre, mint a kötvénykibocsátás. S ha nem lopnának ennyien, s pláne nem ilyen arcátlanul, akkor már csak azért sem szorulna hitelfelvételre az elképesztően pazarló módon működő állam, mert hozzájutnánk mindahhoz a forráshoz, ami uniós tagságunk okán megillet bennünket. A NER azonban, azzal, hogy újabb négy évre bebetonozta saját politikai elitjét, igent mondott erre a működésre, erre az értékrendre és etikára. Attól tartok, nem is érdemelnek jobbat. Csak hát élnek rajtuk kívül még hétmillióan ebben az országban.

Képek forrása: telex.hu / civilhetes.net / hvg.hu