Attól tartok, kevés politikus volna képes akárcsak megközelítően megtippelni a húsz legfontosabb élelmiszer fogyasztói árát.

Nyilván már az is nehezen menne nekik, hogy felsorolják ezeket a termékeket. Mit tudják ők, mi kerül leggyakrabban az átlag magyar konyhájában az asztalra. Őszintén szólva még ezt is elnézném nekik. Tényleg nem kell, hogy ők vásároljanak, ők főzzenek, vagy ők osszák be a családi kasszát úgy, hogy a fizetés előtti utolsó héten is jusson legalább alma a gyümölcsöskosárba. Csak ne vernék magukat, hogy így szárnyalnak a bérek, úgy emelkedik a nyugdíj, s persze mindez kizárólag annak köszönhető, hogy nekik Magyarország az első. Az az ország, amely régen volt ilyen rossz állapotban, s ez valóban egyedül a jelenlegi rezsimnek tudható be.

Vajon, hogy áll a magyar politikai elit az útépítések költségeinek megítélésével? A Heti Válasz utódja, a konzervatív értékrendet képviselő valaszonline.hu december 15-én szórakozott azon, hogy a Dömper Kft. élén rátaláltak Abronits Róbertre, ahogy ők írták, Völner Pál „Mészáros Lőrincére”. Kisebb beosztás, kisebb nagyságrendek. Persze az a 220 milliárd sem csekélység egy 15,4 km-es gyorsforgalmú útért, amely ezek szerint a legjobb ajánlatnak bizonyult a nyertes konzorcium részéről, benne a Dömper Kft-vel. A portál meg is döbbent azon rendesen, hogy az ár jócskán 14 milliárd felett van kilométerenként. Uhhh, hördülhet fel erre bárki. Főleg, ha olvasott arról a – 24.hu mai számában hivatkozott – szakmai álláspontról, amely szerint egy átlagos műszaki tartalmú gyorsforgalmi út megépítésének költsége kilométerenként ma 4 milliárd forint körül van.

Jobb hangulatomban akár legyinthetnék még is erre, mondván, ez a kilométerenként kb. 10 milliárdos „túlárazás” éppen a hibahatáron belül van, főleg, hogy a franc sincs tisztában a szóban forgó M100-as únyi csomópont és Esztergom között építendő szakaszának műszaki tartalmával. A magam részéről mindig is megsüvegeltem újabb hazai útjainkon a költségeket milliárdokkal növelő műtárgy sokaságot. Egyszerűen bámulatos, mennyi csomópontot, alul és felüljárót, völgyhidat vagyunk képesek beleálmodni útjainkba, majd megalkotni azokat annak érdekében, hogy a 21. századhoz méltó színvonalra fejlesszük úthálózatunkat. Járok sokfelé a világban, de ehhez foghatóval alig találkozom. Annyi bizonyos, hogy ahol lehet, nem spórolunk ezeken a beruházásokon.

Minél rövidebb aszfaltcsík megépítéséhez férünk hozzá, annál nagyobb fajlagos költséggel érdemes számolnunk. Valami ehhez hasonló lehet a Mészáros cégei ellenére is gyarapodni vágyó útépítők filozófiája. Miniszterelnökhöz közel gondolkozzunk hosszabb, államtitkár közelében rövidebb, de drágább útszakaszokban. 15,4 km-re pont jó az a 220 milliárd. Így a nagy halat sem zavarjuk, de a kisebb hal is vígan lubickol, s jóllakik. Na, ehhez képest olvasom ma a 24.hu-n, hogy előbb-vagy utóbb végre csak megindulhat az építkezés az M0-ás egy – egyelőre tervezés alatt álló – ugyancsak rövid, 8 km-es szakaszán, s ugyancsak veszettül magas áron. Mit veszettül és mit ugyancsak?

Ha igaza volt a valaszonline.hu-nak decemberben, s valóban rekord összeg volt az általuk említett egy kilométerre eső 14 milliárd forint, akkor hogyan jellemezzük Zsilák-Makra András, a fent említett Dömper Kft. projektvezetőjének a Magyar Építőkben tegnap közölt kalkulációját, amely szerint a 11-es és 10-es főút közé eső kurta kis szakasz várhatóan kilométerenként 40 milliárdból épülhet majd meg. S ha figyelembe vesszük, hogy 2026 előtt aligha végeznek a munkálatokkal, akkor nem nehéz megtippelni azt sem, hogy a végösszeg ennél akár még magasabb is lehet.

„Ilyen tényleg nincs és mégis van” írta a Heti Válasz a 14 milliárd/km-re. Vajon milyen szófordulat fejezhetné ki e most meglebegtetett 40 milliárd/km-es ár keltette felháborodásomat. Magyarázat persze mindig lesz. Infláció, a műszaki tartalom bűvös fogalma, és a többiek. Csak azt nem értem, ha a farhátra képes ez a rezsim hatósági árat bevezetni, akkor miért nem teszi meg ugyanezt az útépítési projektek esetében. Hogyan is mondta a kereskedőkről Nagy István agrárminiszter a hatósági árak bevezetésével kapcsolatban? „…bőven belefér az akciós keretükbe az, hogy most társadalmi szolidaritással segítenek megfékezni az inflációt.” Bárcsak elvárható volna ez a társadalmi szolidaritás az útépítésekben közreműködő nemzeti oligarcháktól is. Mi lenne, ha az új szabályozási keretekhez hasonlóan a kétségkívül csekély műszaki tartalommal rendelkező csirke farhát mellet az épülő utak kilométerenkénti árát is szabályoznák. Én megelégednék azzal a 4 milliárdos átlagárral, hozzátéve +/- 500 milliót a műszaki tartalom miatt. Aztán lehet indulni a közbeszerzési pályázatokon.

Képek forrása: hushaz.hu / civilhetes.net / 444.hu