Ki gondolta volna, hogy ilyen jól fogunk szórakozni a rendeleti kormányzás ideje alatt.

Tavaly tavasszal, szerintem még a Fidesz-KDNP legmerészebb tagjai is alig merték elhinni, hogy megcsinálták. Hogy akkortól tényleg nagyjából azt teszik, amit akarnak. Ezt a bizonytalanságot már csak az is jelzi, hogy a kezdeti óvatos, tapogatódzó lépéseik még legalább csendes köszönőviszonyt jeleztek a valósággal. Azóta azonban elszabadult a magukat kompetensnek vallók fantáziája, s ha kell, ha nem ontják magukból a rendeleteket mindannyiunk örömére.

Mert valljuk be, itt, ezen az oldalon aligha találnánk olyan kreatív lángelméket, akik fittyet hányva minden racionalitásra, a Magyar Közlöny által biztosított rangra emelik fantazmagóriáikat. A Magyar Közlönybe megjelenni nem akármi. Az ott közöltekkel nincs mit kezdeni. Nem lehet azt mondani, hogy ezt én nem így gondolom. Értelmetlen vitába bocsátkozni, érveket keresni. Ami ott leíratott az úgy van, mindaddig legalábbis, ameddig újabb törvénnyel, vagy rendelettel nem módosítják, vagy a legmagasabb szinten vissza nem vonják.

Ha a Magyar Közlöny azt közli, hogy megjelenésének pillanatától az ég zöld, a fű pedig kék, akkor az úgy is van. Csányi álmodozhat, hogy a közeli jövőben a magyar labdarúgás a legjobbak közé fog tartozni, ez mindaddig, ameddig végig nem verik arany lábú focistáink a világot, álom marad. Mivel az álmoknak többnyire nincs valóságvonatkozása, nem is nagyon vesszük komolyan őket. Ám ha a Magyar Közlönyben azt olvassuk, hogy a magyar labdarúgás a legjobbak közé tartozik, akkor teljességgel felesleges megkérdőjelezni ennek valóságtartalmát. Ott van és kész.

Nagyjaink vagy arra jöttek rá, hogy magyarjaink egyre szomorúbbak, s ideje volna szórakoztatni, jól megnevettetni őket, vagy a fent jelzett összefüggés futott végig az agyukon. Mi lenne, ha úgy alakítanánk a valóságot, hogy megjelentetünk róla ezt-azt a Magyar Közlönyben. Hm. Azaz nem a Magyar Közlönyt igazítják a valósághoz, hanem a valóságot formálják a Magyar Közlönyben közzétettek szerint. Kreacionisták. Félreértés ne essék, a szó etimológiájának semmi köze a cionizmushoz. Sokkal inkább nagyjaink teremtő aktivitására utal. Mert igen, ők valóban teremtenek, ha kell a rendeleteiken keresztül.

Valahogy úgy, ahogy a vallásos gondolkodás szerint az Úr teremtette meg a világot. Az a benyomásom, hogy újabban ők is Istent játszanak. Kreacionisták, a szó legszorosabb értelmében. Csak ők épp egy új, alternatív valóságot teremtenek, amelynek az égvilágon semmi köze a fantáziavilágukon kívül élők, azaz a mi világunkhoz. Bátran, pökhendi módon mondják ki varázsszavaikat. S azt hiszik, úgy is lesz, ahogy mondják. A nyelvészeknek erre is van egy kifejezésük. Beszédaktus. Olyan szavak ezek, amelyeket tetten lehet érni. Mert nem jelölnek, hanem megvalósítanak, létrehoznak, tehát teremtenek valamit.

„A Kormány rögzíti, hogy az Európai Bizottság értékelésével ellentétben Magyarországon valódi pluralizmus érvényesül a médiában.”

Szép, nem? Legalábbis kacagtató. S ettől kezdve nem tiltanak ki ellenzékinek vélt újságírókat a parlamentből, a megkérdezettek őszintén válaszolnak a kérdéseikre, s még csak le sem hallgatják őket. „Magyarországon európai összehasonlításban is részletes antikorrupciós stratégia, hatékony bejelentővédelmi rendszer és szigorú büntetőjogi szabályok érvényesülnek.” És ettől Magyarországon egyszerre megszűnik a korrupció. „A Kormány rögzíti …, hogy a 2014–2021-es támogatási időszakra nézve a Norvég Királyság tartozik Magyarországnak.” Hurrá! A norvégok pedig már vonulnak is hosszú, tömött sorokban a kasszához, hogy kiegyenlítsék a tartozásukat. Mégis, milyen elmeállapot szükséges az ilyen gondolkodáshoz?

Képek forrása: microsoft.com / origo.hu / holding.certop.com / facebook.com/sneider.tamas