Lehangoló összefoglalót tett közzé a 24.hu a családi otthonteremtési kedvezménnyel összefüggésben arról, mi történik, ha a kedvezményes hitel érdekében tett vállalások mégsem jönnek össze.

Sejtettem én, hogy nem fenékig tejfel ez a dolog, de látva a számokat, kifejezetten ijesztőnek tetszik az egész. Az esetleges „kudarc” egy egész életre vághatja tönkre az önálló életnek nekivágó fiatalok jövőjét, olyan adósságspirálba taszítva őket, amelyből akár soha nem lesznek képesek kikeveredni.

A számokat, illetve a kalkulációt bárki elolvashatja itt. Engem azonban ezúttal egyéb tényezők foglalkoztatnak. Nyilván Kárpát-medence szerte nincs olyan ember, aki ne tartaná fontosnak a fiatalok lakhatásának támogatását, akár közpénzből is. Igen, közpénzből, mert honnan máshonnan adhatna az állam, hacsak a bevételei el nem vesztik közpénzjellegüket? Nem az a kérdés tehát, hogy ez kötelessége-e, vagy sem, hanem sokkal inkább az, milyen mértékű, illetve milyen motivációk által vezérelt legyen, továbbá milyen feltételekkel lehessen hozzájutni.

A mértékre látszólag legyinthetünk azzal, hogy ezt az országok gazdasági ereje határozza meg. A probléma azonban közel sem ilyen egyszerű. Vannak ugyanis olyan kormányok, amelyek igyekeznek a lehető legtöbb területet központilag finanszírozni, komoly zsarolási potenciált biztosítva maguknak ezzel, s fenntartva a jogot, hogy majd a politikai elit eldönti, mire ad pénzt és mire nem. Ezek a rezsimek jelentős elvonásokat alkalmaznak, s kevesebb pénzt hagynak az állampolgáraiknál. Másutt fordított a helyzet. Arányosan kisebbek a különböző támogatások, ám több marad a dolgozónál, s aztán maga döntheti el, mire költi. Kisebb újraelosztás, kevesebb paternalizmus, nagyobb egyéni felelősség. Mindenki átgondolhatja, hogy Magyarországot ebből a szempontból hova sorolja.

Persze az első csoportba tartozó kormányok aztán – a tetemes elvonások birtokában – gyakran hoznak látványos, közérzetjavító intézkedéseket, főleg közvetlenül a választások előtt. Ezek jelentős része azonban legtöbbször nem jelent valódi megoldást a létező társadalmi problémákra. A magam részéről ilyennek tartom a 25 év alatti munkavállalók 2022 januárjától bevezetendő SZJA mentességét is, noha az állam ezzel látszólag jelenős bevételről mond le. Magyarországon azonban a pályakezdő bérek meglehetősen alacsonyak, miközben egy kialakulóban lévő család éppen ekkoriban találja szembe magát a legnagyobb kiadásokkal. Bár az említett SZJA mentesség mondjuk egy 22 éves fiatal számára egy lakásvásárlás során alig jelent valódi segítséget – egyebek mellet épp az alacsony bérek miatt –, tény, hogy minden fillér számít.

Így azán könnyen előfordulhat, hogy az érintett társadalmi réteg tagjai az adókedvezmény révületében vakmerőbben vállalnak nehezen teljesíthető, hosszabb távú pénzügyi kötelezettségeket. Gyereket nevelni ma Magyarországon minden támogatás ellenére sem olcsó mulatság. Komoly pofon azonban akkor érheti e fiatalokat, ha betöltve a 25. életévüket, az addigi kedvezmény megszűnik és szembejön a valóság. Ennél azonban – akár erkölcsileg is – jóval problémásabb, hogy a koncepció kirekeszt az SZJA kedvezményből szinte minden felsőfokú végzettséget szerző fiatalt, akik jellemzően 25 éves koruk körül állnak munkába. Ráadásul, ha már a kirekesztésnél tartunk, a jelenlegi törvényi szabályozás mellett erősen kérdéses, kapnak a lakhatás megteremtéséhez bármilyen segítséget azok a honfitársaink, akik gyermeket nem, vagy egyszerűen csak későbbi életkorukban kívánnak vállalni. Különösen nehéz lehet ebből a szempontból a helyzetük a választások közeledtével a közbeszéd fókuszába került, a másságuk okán megbélyegzett különböző társadalmi csoportoknak.

Hogy aztán mi lesz azokkal, akik – bízva az állam családi otthonteremtési kedvezményében – kicsit felelőtlenül lépnek az ingatlanszerzés rögös útjára, de nem sikerül megfelelni az előre kialkudott feltételeknek, arról egyetlen hivatalos forrás sem beszél. Félreértés ne essék, a fiatalok segítése tényleg fontos, a gyermekvállalás támogatása pedig nemes cél. Jó volna ugyanakkor körülnézni Európában, begyűjteni azokat a – magyarországiaktól alapvetően eltérő – működőképes gyakorlatokat, amelyek valamennyi társadalmi csoport számára egyformán elérhetők. Az pedig végképp üdvös volna, ha a társadalmi gondolkodás nem silányulna kampányeszközzé a rezsim kezében.

Képek forrása: nlc.hu / ajtoablakbirodakom.hu / bank360.hu / foldrajzmagazin.hu