Blogger Bob

Vulgáris közbeszéd – a magyar példa

2021. január 06. - Blogger Bob

A filozófia ingerküszöbe meglehetősen magas. Úgy értem, ha valaki a lét értelmét, vagy az emberi megismerés mélységeit kutatja, ritkán foglalkozik a mindennapi eseményekkel.

Mégis, az utóbbi évtizedben már másodszor figyelt fel jeles európai filozófus arra, ami Magyarországon történt. Az egyik legismertebb közülük a már-már sztárnak nevezhető szlovén Slavoj Žižek. Nemrégiben egy amerikai folyóiratban közzétett írásában olyan jelenségekkel foglalkozik, melyekkel összefüggésben – nem túl nagy öröm ezt bevallani – sajnálatos módon magyarországi példát is említ.

slavoj_zizek.jpgMielőtt e példát szóbahoznám, szükségesnek tartok két dolgot megjegyezni. Egyrészt igen, a Jacobin valóban egy radikális baloldali lapnak számít. Ezt azért tartom fontosnak hangsúlyozni, még mielőtt bárki a szememre vetné, hogy ahá, akkor nyilván ballib, meg Soros és egyebek, mivel nem árt észben tartani, se a radikális, se a baloldali jelzőnek nemcsak az az értelmezése lehetséges, ami nálunk honos. Magyarul senki ne gondolja, hogy egy ilyen orgánumban szovjet jellegű kommunista ideológiától megrészegült, habókos elmék publikálnak seggnyaló ideológiai írásokat, ahogy az mondjuk itthon a kormányközeli médiában tapasztalható.

Másrészt, még ha egyébként így volna is, Žižek neve garancia lenne arra, hogy az írása nem tartalmaz érvek nélküli kinyilatkoztatásokat, ahogy az szintén ismerős lehet a hazai jobboldali médiából. Egy filozófus ugyanis, ha tényleg az, a viták során – mint általában – meggyőzni, s nem megsemmisíteni akarja a vitapartnerét. Amúgy pedig elég csak egy kicsit beleolvasni a szlovén gondolkodó életművébe, s bárki beláthatja, személye valóban garancia az intellektuálisnak nevezett véleménynyilvánításra.

bayer_show.png

Természetesen egy amerikai lapban ezekben a napokban nem lehet elkerülni az elnökválasztás tematizálását. Žižek a Trump és Biden politikájával foglalkozó gondolatmenet közepette ejt szót a közbeszéd világméretű vulgarizációjáról. Megkönnyebbülten dőlhetnénk hátra, hogy no lám, másutt is van ilyen. Csakhogy milyen példával támasztja alá a beszédmód és gondolkodás közönségessé válását? Természetesen magyar példával. Egy szlovén filozófus egy amerikai lapban egy vezető magyar értelmiségi szavaival illusztrálja azt, amit jobb társaságban primitívnek szokás nevezni. Az Európát gázkamrához, Sorost Hitlerhez, a liberálisokat a nácikhoz hasonlító Demeter Szilárdra hivatkozik.

Nem tudom, ki hogy van vele, de én kénytelen vagyok igazat adni neki. És nem dőlök be annak, hogy Demeter bunkósága elszigetelt jelenség. Ó, dehogy. Amikor az írását fogalmazta, Žižek még nem hallhatta, hogy Orbán asszonyságnak nevezte Karikó Katalint. Szinte biztos vagyok benne, hogy nem látott még egyetlen szinkronizált Bayer Show-t sem. Utóbbi önmagában elég volna egy populista ideológia szelleminek aligha nevezhető primitív háttérországa bemutatásához. Gyakorlatilag felfoghatatlan a számomra, hogy miképp működhet Magyarországon egy olyan csatorna, amelyből ehhez fogható mocsok árad.

nemtomiez.jpgAzzal kezdtem, hogy a filozófia ingerküszöbe meglehetősen magas. Ne keressen senki személyes, gyűlöletre épülő motivációt Žižek gondolataiban. Nem Magyarországgal van baja. Egy jelenséget kifogásol. Ahogy a legnagyobbak közül a másik európai filozófus, Jürgen Habermas is ezt tette 2011-ben, amikor nyílt levélben állt ki az Orbán Viktort kritizáló Heller Ágnes, Vajda Mihály és Radnóti Sándor mellett, miután Budai Gyula a maga otromba módján feljelentette őket a filozófuspályázatok miatt. Legjobb tudomásom szerint semmi szabálytalanságot nem találtak. A „bűnük” mindössze annyi volt, hogy hangot adtak nemtetszésüknek a médiatörvény miatt, s az ideológiai furkósbot lecsapott.

Egy évtized alatt két jelentős filozófus figyelt fel a magyar közélet visszásságaira. Lehet legyinteni, hogy ez igazán nem sok. Sajnos tudnék más példákat mondani, de nekem ez így is rengeteg. Ráadásul a két kritika egymással szöges ellentétben álló világképek felől érkezett. Magas az ingerküszöb. Erős impulzus kell, hogy a filozófusok rácsodálkozzanak a rosszra. Megtörtént. De vajon megérjük-e valaha, hogy úgy példálóznak Magyarországgal, mint olyan országgal, ahol a legjobb élni, mert magas az életszínvonal, remek az oktatás, profi az egészségügy, szorosra fonott a szociális háló, kulturált a közbeszéd, toleránsak és műveltek az emberek és egyáltalán, a magyarok kivétel nélkül jó fejek? Én egy ilyen Magyarországot szeretnék.

Képek forrása: macleans.ca / hirtv.hu / goethe.de

A bejegyzés trackback címe:

https://bloggerbob.blog.hu/api/trackback/id/tr3316375352

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása