Az uniós ügyekért felelős miniszterek holnap ülnek össze, hogy döntsenek az EU hétéves költségvetéséről.

Egy ilyen dokumentum előkészítésén több száz diplomata dolgozik több száz munkaórán keresztül. Mindenki bevet mindent, hogy az általa képviselt országot a legjobb helyzetbe hozza. A döntés végül – valami ilyesmi volna minden demokratikusan meghozott döntés alapvető feltétele – kizárólag kompromisszumok révén születhet meg. Szinte senki nem lehet maradéktalanul boldog, mégis, a megszülető megállapodás minden érdekelt fél érdekeit szolgálja.

Ehhez képest mit olvashatunk ma délelőtt Varga Judit Facebook-oldalán? „Aki ismeri a magyar történelmet, az pontosan tudja, hogy amikor gyermekeink és unokáink jövőjéről van szó, akkor a magyar emberek és Magyarország nem köt kompromisszumot, jelentsen ez akár szabadságharcot, akár csak egy egyszerű vétót.” Kimondottan jogi természetű érvelés, ugye? Egy igazságügyminisztertől. Orbán Viktor tapsolhat örömében, mert nemcsak a foci EB-n vagyunk kinn, azaz idehaza, de sikerült a saját arcára teremteni egy igazságügyminisztert is. Így aztán egyre több Orbán alteregó székel a parlamentben.

Én amúgy mérhetetlenül lehangolt vagyok Varga Judit eddigi teljesítménye miatt. Trócsányi László után – akinek működésével szemben persze ugyancsak jócskán lehettek kifogásai a jogállam híveinek – az ő színrelépése eddig a lojalitás csúcsra pörgetésén túl igazi szellemi mélyrepülés. Egy ideológia szánalmas szolgai képviselete. Gránát szilárdságú alaptörvényünk 9. módosítását követően egy melankolikus őszi éjszakán, éjfél előtt, vagy akár utána egyetlen perccel, ha a vezér ezt kérné tőle, ugyan ki, vagy mi tarthatná vissza attól, hogy egy újabb módosítást terjesszen be, mondjuk ezzel a szöveggel: „Apa kocsit hajt! … Anya otthon főz finom ebédet, Dúró Dóra mesekönyvet szaggat”? Hajrá! Már csak a helyét kell megtalálni az Alaptörvényben.

Magyarország nem köt kompromisszumot. Hú, de kemény – lelkesedhetnénk –, de kemény, ez kell nekünk. Gránátszilárdságú immár nemcsak az Alaptörvényünk, de az igazságügyminiszterünk is. Nem enged a negyvennyolcból. Magyarország nem köt kompromisszumot. Micsoda diplomáciai érzékenység. Milyen ügyben is? Amelyben gyermekeink és unokáink jövőjéről van szó. Mert az uniós támogatások jogállami kritériumokhoz kötése ezek szerint a gyermekeink és unokáink jövőjét veszélyezteti. Hát akkor ne is! Csak semmi kompromisszum. Megvagyunk mi a pénzük nélkül is lazán.

Holott egyetlen dologban tényleg magam is egyetértek Varga Judittal. „… az uniós támogatások, kohéziós források nem könyöradományok, hanem az Uniós Szerződések alapján Magyarországot jogosan megillető kifizetések”. Annyit azért had’ tegyek hozzá, hogy ezt az Unión belül mindenki így gondolja. Senki nem akarja elvenni tőlünk. Önmagunkon kívül senki nem veszélyezteti e gyermekeink és az unokáink jövőjét. Félek, kezdünk egyre inkább a nem létező óriások ellen letűnt ideálokra hivatkozva hadakozó kóbor lovaghoz, Don Quijote-hoz hasonlítani. Csak a magyar politika nem oly szerethető, mint ő.

A jogállamiság rettegett eszméi nagyjából a következők: sajtószabadság, küzdelem a korrupció ellen, az igazságszolgáltatás függetlensége, a fékek és ellensúlyok rendszere, a hatalmi ágak szétválasztása, törvény előtti egyenlőség, az emberi jogokból származtatható alkotmány, a közhatalom jognak való alávetettsége. Bocs, ha valamit kihagytam volna, vagy feleslegesen írtam be. A World Justice Project nevű, az MTA Jogtudományi Intézet kutatói által is nagyra tartott nemzetközi jogi szervezet 2020-as jelentése szerint a jogállamiság tekintetében a közép- és nyugat-európai, valamint az észak-amerikai országok régiójában 24 országból az utolsó helyen állunk. Orbán és Varga a vétójoggal való fenyegetésen keresztül állítólag Magyarország és a magyar emberek érdekeit védi. S ha mi, magyarok úgy gondoljuk, hogy bennünket a jogállamisági kritériumok uniós érvényesítése jobban véd?

Képek forrása: ezalenyeg.hu / aerenlund.dk / infovilag.hu