Régóta nem foglalkoztatnak Kásler Miklós nyilatkozatai.

Eleinte csak szimplán megdöbbentem rajtuk. Tényleg olyannak tetszett a szememben, mintha nem ebben az évszázadban, nem ebben az évezredben élne. Előfordult az is, hogy azt hittem tréfálkozik. Napokig hüledeztem egy-egy megszólalásán. Sehogy nem állt össze a fejembe, miképp férhet meg egy személyben a legmodernebb technológiát használni képes szakember és valami 19. században, vagy már előtte sem, egyáltalán, valószínűleg soha nem működőképes értékrend képviselője.

Ezt most valahogy nyilván meg kellene magyaráznom. Igen, a világot szemlélhetjük ezer féle képpen. Egy értékrend működőképessége az én szóhasználatomban annyit tesz, hogy általa képesek vagyunk megtalálni a helyünket abban a környezetben, amelyben élünk. Egyáltalán, képesek vagyunk boldogulni. Semmi különösebb kifogásom a gyakorlattal nem érintkező bölcselkedésekkel szemben. Egy értékrend azonban az előbbiek alapján kell, hogy találkozzon, érintkezzen azzal, amit világnak nevezünk.

Az értékek, még az olyan elvontnak tetszők is, mint az igaz, a hamis, a jó, a rossz, a helyes, a helytelen, a szép és a rút, az erkölcsös és az erkölcstelen, mindig egy világba ágyazódnak, mindig egy világ felől nézve tekinthetők érvényesnek, vagy érvénytelennek. Nyilván sokaknak más erről a meggyőződése, de szerintem abszolút értékek nem léteznek. Az előbb felsoroltakkal kapcsolatban talán szerencsésebb úgy fogalmazni, hogy egy adott korban ezt és ezt tartjuk szépnek, vagy rútnak, helyesnek, vagy helytelennek stb.

Ezért aztán megítélésem szerint minden olyan hivatkozás, amely nem tisztázza a saját maga által egy adott korban használt fogalmainak pontos tartalmát, a szó legszorosabb értelmében anakronizmus. Nem lehet elszakítani egyetlen fogalmat sem a korszakba ágyazottságától. Ebben az értelemben nincsenek se elvont konzervatív, se liberális, se keresztény, se nemzeti, se európai, se egyetemes emberi értékek. Még a ne ölj parancsára is azt mondhatjuk, egy ilyen imperatívusznak más az értelme békében és háborúban, a gyarmatok és a gyarmattartók világában, a civilek és a fegyveresek körében, a diktatúrában és demokráciában, északon, délen, keleten és nyugaton stb.

Az egészségügyi prevenciót fogalmi tisztázás nélkül összefüggésbe hozni a tízparancsolattal nettó marhaság. Azt hittem, egy remek szakember botlása volt, első politikai lépései közepette. Mára azonban világossá vált, hogy Kásler elveszítette súlyát a kormányban. Előbb az oktatásnak a rezsim által stratégiainak tekintett részét szervezték ki alóla egy másik minisztériumba, egy egyelőre erős ember fennhatósága alá, aztán az egészségügy került Pintér gyámsága alá. Meglátjuk, mi lesz belőle, mondhatnánk némi malíciával, de félek, a saját bőrünkön fogjuk megtapasztalni.

Újabban viszont már nem a politikai jövő felé való előre tekintés, nem egy feltétlen autoritás kielégítése, nem egy kapkodva összebarkácsolt minisztériumi stratégia képviselete mondat butaságokat a miniszterrel. Kapkodás helyett ma már vagdalkozás, magyarázkodás, sarokba szorított riadtság jellemzi nyilatkozatait. Mi másnak volna betudható az, hogy szerinte az ellenzék azért támadja, mert megvallottan hívő és magyar ember. Túl azon, hogy ilyet senki nem vetett a szemére, nem ártana tudni, szerinte bármilyen ellenzék mit kifogásolhat abban, hogy hívő és magyar? Engem kifejezetten érdekelne, mit ért Kásler úr a hívő magyar ember fogalmán a 21. században, s mit gondol, ki és miért támadja emiatt. Az ördög mindig a részletekben rejlik, s attól tartok, a történet ezen a ponton meg is bukna. Az ilyen üres beszédet még az sem menti, ha a miniszterelnök történelminek nevezi levitézlett minisztere szerepét.

Képek forrása: vg.hu / mfor.hu / wikipedia.org / civilhetes.net