Azt nem tudom, lehet-e szájpecekkel amputálni. Azt a helyzetet viszont pontosan ismerem, amikor egy-egy blogbejegyzéshez kéretlen kommentek sokasága érkezik.

Mit mondjak, nincs könnyű dolga az embernek. Legyen szó az alapszöveggel egyetértő, vagy azzal ellentétes álláspontot képviselő hozzászólásokról, pokoli nehéz meghúzni a határt azok között a gondolatok között, amelyekkel még képes vagy „egy légtérben” tartózkodni, s azok között, amelyek mellett az indulatoktól és gyűlölködéstől szennyezett környezet már elviselhetetlenné válik.

A dolgot szerintem két tényező teszi igazán nehézzé. Egyrészt vannak ugye azok a kiemelten kezelt nagy mítoszaink, mint a gondolat-, a véleménynyilvánítás-, vagy a szólás szabadsága. Szemben a mára tökéletesen hiteltelenné vált politikai beszédmóddal, a média egy részével, illetve a blogok világával szemben mind a mai napig egészen természetes elvárás, hogy működjön úgy, akár a Hyde-park. Fejthesse ki mindenki szabadon, korlátozások nélkül a véleményét. Egy tökéletes világban a moderátorok kivétel nélkül munkanélküliek volnának.

A világ azonban – mint tudjuk – messze nem tökéletes.

Másrészt viszont az ember bizonyos eszmékkel nem szívesen ül le egy asztalhoz. A diszkomfort érzés mellett ennek az is oka, hogy a külső szemlélők óhatatlanul összemosnak bennünket azzal, akivel együtt látnak. Így aztán engem a legkevésbé sem az zavar, hogy egy kommentelő miképp vélekedik arról, amit aktuálisan írok. Ha a véleménye, vagy a stílusa esetleg vállalhatatlan, azzal legfeljebb magáról állít ki bizonyítványt. Ha azonban olyan személyek önérzetébe, vagy jó hírnevébe gázol, akik akár támogatóan, akár egyet nem értően szólnak hozzá egy-egy bejegyzéshez, vagy bármely oldalhoz tartozó közszereplőket mocskol ordenáré módon, az számomra elfogadhatatlan. Úgy vélem, ilyen helyzetben nincs helye mérlegelésnek, az adott kommentet azonnal törölni kell.

Mindezt azért hozom szóba, mivel a Pesti Srácok egy tegnapi, Czeglédy Csaba két munkatársával foglalkozó cikke után immár több mint 16 órája ott pöffeszkedik egy gyomorforgató komment. Magával az online felülettel ezúttal inkább nem foglalkozom. Nem az a baj, hogy szemlélete összeegyeztethetetlen azzal, amit józan emberi gondolkodásnak nevezünk. A gyalázatos, a hazug, vagy az ezeknél akár jóval durvább jelzők használatát már számos esetben kiérdemelték.

A Pesti Srácok állította például azt, hogy az egyik szombathelyi újságíró felesége börtönben van, miközben egy videofelvétel meggyőzően bizonyította, hogy az illető hölgy éppen otthon főzött. Beszédes az is, hogy az impresszum szerint ennél az orgánumnál dolgozik a 2015. szeptember 8-án Röszkénél menekülteket rugdosó, nemzetközileg hírhedtté vált operatőr is. Stefka István lapigazgató, egy, a rendszerváltás előtt csak nehezen beszerezhető Belügyi Tudósítói Igazolvány arra érdemes egykori tulajdonosa, a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjének 2011-es kitüntetettje talán még büszke is a hasonló, újságíróinak aligha mondható teljesítményekre, a szerkesztőség pedig nyilván büszke Stefka Istvánra. A dolog így kerek.

Szóval, a Pesti Srácok kéjes élvezetet talál abban, hogy időről-időre előveszi az úgynevezett Czeglédy-ügyet. Cseppet sem zavarja, hogy az esettel összefüggésben a szombathelyi képviselővel szemben mind a mai napig nem született semmilyen elmarasztaló ítélet, ami – szelíden szólva is – elgondolkodtató. A Pesti Srácok azonban ennek ellenére sem talál kifogásolni valót abban, hogy a tegnapi cikkhez fűzött kommentárok között egyebek mellett ilyen mondatok szerepelnek:

„Semmi más nem kelle (sic!) csak ceglédyt elkapni egy mentővel, menetközben érzéstelenítés nélkül szájpecekkel amputálni boka és térd között az egyik lábát, gondosan ügyelve, hogy végig magánál legyen, majd jégre tenni a lábat azzal hogy sebészetileg van innentől 6 órája arra hogy visszavarrják neki. Az ára? Teljeskörű feltáró vallomás…” Na, most kellene megkérdeznie valakinek, hogy miről is vár feltáró vallomást, tisztelt uram?

Itt és most azonban nem ez a lényeg. Ennél sokkal fontosabb, hogy Stefka és a gyűlöletkeltésben mesteri jártasságra szert tett csapata vajon azért nem törli a fent idézett kommentet, mert a véleménynyilvánítás szabadságára való hivatkozással az ilyen megnyilvánulásokat is elfogadhatónak, s a Pesti Srácok értékrendjével összeegyeztethetőnek tartja, vagy azért, mert egyenesen egyetért vele. Nem tudom, melyiket tartsam elkeserítőbbnek. Az viszont jól érzékelhető, hogy a mostani rezsimnek sikerült kitermelnie a fentiekhez hasonló megnyilvánulási formák iránti igényt, s ezen harcában – mi másban – hű fegyverhordozóra talált a Pesti Srácokban. Ezek után azonban attól tartok, Radnótit aposztrofálva az utókornak legfeljebb annyit üzenhetünk, hogy „Oly korban éltem én e földön, mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel…”

Képek forrása: facebook.com / thinkingbob.co.uk / index.hu / bastard.hu