Figyelem, ahogy hazai antifasisztáink a Sin Dios punk banda refrénjével fújnak ébresztőt a Városmajorban.
Alerta, alerta anifascista! Azon már meg sem lepődöm, hogy a királyi tévé ezt a zajos dobolást, kiabálást úgy aposztrofálja, hogy „magukat antifasisztának tartó tüntetők zavarták meg a kitörésnapi ünnepségeket Budapesten”. Azzal a legkevésbé sem foglalkoznak, hogy a radikális szervezetek jelenléte talán a békés polgárokat zavarja.
A rengeteg német és magyar katona, továbbá nyilasok és civilek életét követelő 1945. február 11-i tragikus kitörési kísérletre szervezett keretek között megszakításokkal 1997. februárja óta történnek megemlékezések. Cseppet sem lényegtelen, hogy az első ilyen esemény szervezője Győrkös István volt. Az újfasiszta Magyar Nemzetiszocialista Akciócsoportok, későbbi nevén a Magyar Nemzeti Arcvonal alapítója.
Igen, arról a Győrkös Istvánról van szó, aki jelenleg életfogytiglani börtönbüntetését tölti. A Nemzeti Nyomozó Iroda egy kiemelt főnyomozójának lelövése miatt emeltek vádat ellene, s ítélték el. A nyomozó egy házkutatási parancsnak próbált érvényt szerezni, mivel a Teréz körúti robbantás ügyében ellenőrizték a szélsőséges, radikális, félkatonai csoportok tagjait is. Győrkös házában 2016-ban vadonatúj fegyvereket, pisztolyt, gépkarabélyt találtak a nyomozók. A Becsület Napjának rendezvényei azóta is ezt a szélsőséges, radikális, félkatonai szellemiséget tükrözik. Az M1 szerint ennek a szellemiségnek a megnyilvánulását zavarták meg hazai antifasisztáink.
Radikálisok, szélsőségesek mindenütt vannak. Az már nagyobb gond, ha 2020-ban Magyarországon, nyilvános rendezvényen szemrebbenés nélkül lehet Hitlert citálni. Más kérdés, hogy gesztusokból, szavakból ki veszi észre a nemzetiszocializmus jelenlétét, s megint más, hogy ki hogyan reagál erre? Utóbbi már ízlés, értékrend, neveltetés és iskolázottság kérdése. Éppen ezért nagyon nem mindegy, mi kerül abba a fránya NAT-ba, annak is a történelemmel, vagy az irodalommal foglalkozó részébe.
Maradjunk az utóbbinál. Az ember könnyen azt gondolhatná, egy-két kirekesztő szerző nem oszt, nem szoroz. A megfelelő morális mércével rendelkező pedagógus majd vagy egyszerűen kihagyja őket az általa tárgyalt alkotók közül, vagy a hangsúlyokat helyezi el úgy, hogy a tanítványai pontosan eligazodjanak ezekben a kérdésekben. Csakhogy ez nem így megy. Egyrészt nem egyszer, nem is kétszer hallottam azt, hogy „nekem azt kell tanítanom, ami a tankönyvben van”. Ez többnyire olyan esetekben jelent hivatkozási alapot, amikor a tanár maga sem ért egyet azzal, amit a kötelező tankönyvek tartalmaznak, s ennek számtalan (szakmai, ízlésbeli, etikai) oka lehet.
Másrészt az oktatásnak bizony van kimeneti oldala is. S ha ott elvárják, hogy a nebuló átfogóan ismerjen bizonyos pályaképeket, másokról pedig szűkebb portrékba foglalt információkkal rendelkezzen, akkor ezt az elvárást ki kell elégíteni. Hiába nem ért egyet szerencsétlen tanár azzal, hogy a Takaró úr védőszárnya alatt kiket préseltek az amúgy sem szűk tananyagba, az ifjúságot nem lehet ellehetetleníteni azzal, hogy nem készíti fel az érettségire. Ha pedig valakiben mindezek ellenére továbbra is lobog a szabadság fáklyalángja, s a Holt költők társasága új irodalom tanára, John Keating szerepében kíván tetszelegni, annak kijózanítására ott a hír: az EMMI – az oktatókat érő atrocitásokra hivatkozva – az osztálytermek bekamerázását mérlegeli. Hoppá!
Pedig igény volna Mr. Keating attitüdjére a nevelésben. Ezt mi sem jelzi jobban, mint hogy a 16 millió dollárból leforgatott Holt költők társasága 236 millió dollár bevételt hozott. S a korábbi miniszter, Pokorni Zoltán szeme előtt is valami hasonló tanáreszmény képe lebeghet. Mással nem igazán tudom magyarázni azt a félszeg mosollyal előadott megszólalását NAT-ügyben, amely szerint egy nyilas is tud jó regényt írni, egy jó pedagógus pedig értékdilemmákat vázol. Hát nem, kedves Pokorni Zoltán. Ahhoz, hogy értékdilemmákat vázoljunk, nem kell nyilas szerzőket tanítani. Ahhoz elég remekművekhez fordulunk. Catullus Gyűlölök és szeretekje, Ady Léda a hajónja, Thomas Mann Tonio Krögere mind, mind alkalmas az értékdilemmák bemutatására.
Nekem meggyőződésem, hogy egy szerző életműve és személyes élete bizony elválaszthatatlanok egymástól. Ha a fiúk nem is tehetők felelőssé apáik és nagyapáik bűneiért, ez az analógia itt nem működik. Az életművön ugyanis mindig nyomot hagy alkotójának értékrendje. Ugyanígy az új NAT irodalmi anyaga is egy nagyon határozott értékvilágot képvisel. És nemcsak a látványos részeiben.
Most mindenki Wass Alberttel és Nyírő Józseffel foglalkozik. Pedig fű alatt megjelentek olyan szerzők is, mint Ezra Pound. Az Amerikában született költő Mussolini fasiszta rendszerének lelkes híve volt. A római rádióban Amerika-ellenes beszédeket tartott, s a háború után csak az mentette meg a börtöntől, hogy elmebeteggé nyilvánították. Vitathatatlanul kiemelkedő alkotó, de biztos, hogy vele kellett bővíteni a közoktatási tananyagot? S ha mégis, ez mit árul el a NAT értékorientációjáról?
Szóval énis azt mondom, alerta antifascista!
Képek forrása: index.hu / mandiner.hu / 24.hu
