Pitiáner bosszú

2019. december 17. - Blogger Bob

Foglalkoztam már a helyi televíziókat érintő furcsasággal. Azzal, hogy az MTVA nem tervezi megújítani az együttműködési megállapodást azoknak a városoknak a médiumaival, amelyekben ellenzéki győzelem született az önkormányzati választásokon.

Ez egyrészt nyilván bünti – így, ebben a bagatellizáló formában –, mert bár a 6-20 millió Ft közé tehető összeg nyilván sok pénz, de ennek a hiánya talán még pótolható egy Szeged, Miskolc, Pécs, vagy Szombathely nagyságrendű megyei jogú város költségvetéséből. Szóval ekkora elvonással még nem igazán lehet kivéreztetni ezeket a médiumokat

kamera.jpgMás kérdés ugyanakkor, hogy elég sokat elárul a tájékoztatást érintő hazai viszonyokról ez a kicsinyes vacakolás. Úgy tűnik, ezekből a városokból az MTVA nem kíván az önkormányzathoz kötődő televíziók által gyártott híradásokra pénzt kiadni. Ebben persze már van jó adag racionalitás, méghozzá elég rút. Jelesül az, hogy az MTVA vagy legyártatja a híreket a saját maga által fizetett és nyilván jól megszűrt hírszolgáltatókkal, vagy egyszerűen eltünteti ezeket a településeket a közmédiából. Nem számoltam pontosan utána, de ha a fővárost ki is veszem a sorból, a fent fel nem soroltakkal együtt akkor is az ország lakosságának több mint 10 %-a él az érintett településeken. Még mielőtt bárki konteók gyártásával vádolna, azt javaslom, térjünk vissza a dologra jó fél év múlva. Ígérem, követni fogom az e városokból érkező hírek időtartamát és gyártóit is, s ha tévednék, jelezni fogom.

Ám hogy a kormány mennyire veszi komolyan a bosszút, azt egy újabb irritáló jelenség is alátámasztja. Vannak ugye a felsőoktatási intézmények mellett működő szakkollégiumok. Nincs mit csodálkozni azon, ha a magyar választópolgárok jelentős részének az ingerküszöbét nem éri el ezek létezése. Az értelmiségi képzés, illetve a tehetséggondozás e cseppet sem jelentéktelen terepeiről két dolgot azonban viszonylag széles körben szokás ismerni. Az egyik az, hogy jelentős részt vállaltak a rendszerváltás előtti „készülődésben”, s a hazai politikai elit fontosabb figurái szinte kivétel nélkül tagjai voltak ezeknek a közösségeknek, különös tekintettel a közjogi méltóságainkra.

szabad_orszag.jpgA másik dolog az a tény, hogy a szakkollégiumok finanszírozásában – így az említett elit és a közjogi méltóságok – támogatásában hosszú ideig kiemelt, mondhatni döntő szerepet játszott a Soros Alapítvány. A nyitott társadalom és a transzparencia kezdetben felkapott, aztán elfeledett/elhallgatott, végül mára a gyűlölet tárgyát képező fogalmai e szakkollégiumokon keresztül szivárogtak be az országba. Nem tarthatta fel ezeket se kerítés, se határzár, se a puha diktatúra semmilyen önvédelmi mechanizmusa. Megszabadulni a ’89 előtti rezsimtől e fogalmak megértése, s az ezekre épülő kritikai gondolkodás nélkül aligha lehetett volna.

A szakkollégiumi rendszernek mind a mai napig hasonló missziója van. Ha nagyon le akarnám egyszerűsíteni, azt mondanám, hogy az értelmiségi attitűdök kiépítése, s az ettől elválaszthatatlan kritikai gondolkodás kompetenciáinak kialakítása, valamint a tehetséggondozás. Sokaknak ennyi már bőven elég ahhoz, hogy meggyűlöljék ezeket az intézményeket.

ceu_ue.pngTörtént ugye, hogy a nemzetközi felsőoktatási erőtérben a hazai intézmények közül legmagasabban jegyzet CEU-t az Orbán-rezsim kiebrudalta az országból. Lehet persze egy külön narratívát gyártani arra, hogy az intézményt nem érte semmi féle atrocitás, hogy önként, sőt dalolva tette át székhelyét Bécsbe, a tényeken azonban a narratívák többnyire mit sem változtatnak. Az események ilyetén alakulásában okkal szimatolhattunk veszélyt. Had’ engedjek meg magamnak – belátom, önkényesen – annyi minősítést, hogy a hazai értelmiség szégyenének tartom a CEU melletti kiállás gyengeségét, ahogy az MTA, a budapesti Katona József Színház, a Színház- és Filmművészeti Egyetem vegzálása, valamint a kulturális támogatások megnyirbálása elleni fellépés vérszegénységét is gyalázatosnak gondolom.

Ezek alapján jó okkal véli úgy egy agyonközpontosított politika, hogy azt tesz, amit csak akar. Ha csak ennyit tudtok, hát nem érdemeltek semmit. És úgy is lett. Egy Facebook bejegyzés alapján az Index hívta fel a figyelmet a szakkollégiumok 2019-es támogatásának egy furcsaságára. A HVG által belinkelt döntési listákból az derül ki, hogy 2018-ban az EMMI által támogatott 58 szakkollégium mindegyike 1 millió Ft feletti támogatást kapott. 2019-ben már 67 szakkollégium kapott támogatást. Ezek közül nyolcnak 1 millió Ft-nál kisebb összeg jutott. Úgy virag_elvtars.jpgfolytathatnám, hogy furcsa mód, mégis inkább azzal kezdem a mondatot, hogy cseppet sem meglepő módon e nyolc szakkollégium mindegyikének neve szerepelt azon a nyilatkozaton, amely a CEU melletti kiállást deklarálta 2018 novemberében.

Úgy vélem, ehhez csak gratulálni lehet az EMMI-nek. Megítélésem szerint amúgy a minisztérium teljesítményének egészét is tükrözi ez a pitiáner, anakronisztikus mentalitás. Úgy tűnik, Magyarország ma így működik. Az EMMI által gondozott területeken zajló események engem sajnos egyre jobban emlékeztetnek a múlt század ötvenes éveire. Azt hiszem, este megnézem újra Bacsótól A tanút.

Képek forrása: localtv.hu / 24.hu / ceu.edu / urania-nf.hu / szemlelek.net

A bejegyzés trackback címe:

https://bloggerbob.blog.hu/api/trackback/id/tr6615356428

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.